Október 18,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Minden nap abban bízom, hogy ennél lejjebb már nincs hova csúszni

Úgy kezdődött, hogy egyetemista korában megtudta a tanárától, hogy semmiképpen nem lehet az USA elnöke – mert az csak olyan személy lehet, aki az USA-ban született.

Ez az ELTE jogi korán történt, sok évvel ezelőtt. A hallgató halálosan elsápadt, és egy darabig szavát sem lehetett venni.

A professzort Kéri Lászlónak hívják, a tanítvány ma a magyar miniszterek elnöke.

A kezdet egyébként biztosan nem itt van – hanem valahol hátrébb: hogyan is keletkezhetett egy egyszerű falusi koca-focista kisfiú agyában az a gondolat, hogy ő NAGY VALAKI akar lenni. Sok ideje volt ezen töprengeni.

Nem lévén buta, megtalálta a gyenge pontjait az akkori társadalomnak – és támadott is azonnal, ahol tudott. Először egyetemisták szószólója, majd képviselője, majd vezére lett. Olyan eszmékkel és gondolatokkal, amelyek az akkor már sok évtizede regnáló, szovjetektől függő és propagandájukat még részben visszaböfögő rendszerben reményt adtak sok mindenkinek: lehet ezen változtatni. Nem muszáj így élnünk. (Túl volt a szocialista tábor addigra már a magyar 56-on, prágai tavaszon, lengyel Szolidaritáson, Havel már sok mindenki szemében példakép volt, a csernobili katasztrófa hazugságai is lelepleződtek ekkorra, és sok egyéb lelkesítő dolog történt.)

A leginkább reményteljesnek akkor egy liberális póz tűnt – mert sok minden volt a cucilista táborban (Hofi, persze) szabadságból szinte semmi. Ki is tűzte egyetemistánk ezt arra a zászlóra, amellyel harcba indult. Mert ha a tengeren túl nem, legalább a tengeren innen NAGY EMBER kell hogy legyen belőle, ha törik, ha szakad.

1989-ben egy politikus társa (Ribánszky, ma már a neve nemigen mond semmit senkinek) azt mondta róla, hogy „ez a fiatal ember a vesztébe rohan”. Ma már tudjuk – nem ő rohan a saját vesztébe, hanem az országát viszi, lassan a pokolba.

Ugyanannak  az évnek szeptemberében a Kinn, padon című TV-műsornak adott interjújában arra a kérdésre, komolyan kell-e venni a Fideszt, amelynek akkor lett az elnöke, azt válaszolta: HALÁLOSAN.

Ennek 30 éve. A pártelnökségnek is, meg a fenyegetésnek is, ami ma már valósággá vált.

Az elmúlt évtizedek alatt bekövetkezett eszmei, hovatartozási, erkölcsi és politikai értékek változásairól minden tudható. Könyvek, cikkek, interjúk garmada áll rendelkezésre, ha valaki kíváncsi minderre.

Én most csak arról beszélnék, hova vezetett mindez, és hol tart ma az, aki nem lehet az USA elnöke. (Bár sok hasonlóságot vélek felfedezni Kacsa úr és szotyolázó kicsinyített mása között,  szövegben, viselkedésben, neveltetés- és egyéb hiányban.)

Már beérné Európa vezetésével, azt hiszem. Ha nincs ló, jó a szamár is. Egyedül persze nem megy, azért majdnem 750 millió embert meghülyíteni társak nélkül még neki is nagy falat. Akikkel eddig egy csónakban evezett, azok valamiért nem akarják őt maguk között látni, sőt, egy-két tengerész egyenesen kibillentené a csónakból.  Vagy mégsem? Ja, még nem tudjuk, kellenek a bárányai a májusi választásokon.

Mindemellett az elmúlt 30 év nem csak a hatalomról szólt, bár sok évet töltött el benne. Nagyjából a Parlament volt az első munkahelye, mai napig is az, gondolom, ez lesz az utolsó is. Hanem a pénzről is szólt. Az első négy évben csak apró svindlik, barátok tanácsai, kőbányák apukának, fantom-cégek, székház-eladás – piti ügyek, amelyek ilyen nagyra törekvőt aligha elégíthettek ki.

De 2010-ben végre felvirradt az érája. Az addig kormányon lévők visszaélései, korrupciós ügyei, emberi hibái és sok minden vezetett ahhoz, hogy abszolút többséget szerzett ő és pártja a parlamentben.

Az azóta eltelt kilenc év  a vagyonszerzésről és a hatalomban maradásról szól. Minden eszköz és módszer megengedett, ami nem, azt új törvénnyel teszik lehetővé. Bárkitől el lehet venni bármit – iskolákat, cégeket,  épületeket, munkahelyeket – bármikor, amikor valakinek a brancsból megtetszik az adott valami. Bárkit ki lehet nevezni bárminek, ha jó pajtás, hű alattvaló, szófogadó végrehajtó.

Így az anyagi háttér biztosítva van, sok nemzedékre előre. Hacsak be nem következik valamilyen soha nem látott számonkérés – attól tartok, addigra mínuszban lesz a bankszámlájuk, a magyar legalább is.

Marad a hatalom, mert az a mámor kielégíthetetlen, minden nap több és több kell belőle. Akár a kontinens vezetőjének is láthatja magát vízióiban. Na jó, még nem most még dolgozni kell ezen.

És  a munkálkodás lankadatlan. Mivel kicsit cikivé kezdett válni saját  eszmetársai körében, szétnézett a környéken, és talált is új jelentkezőket, akikkel egyforma nótákat lehet fújni. Hogy mindegyik majdnem fasiszta, de legalább is szélsőjobboldali? Hát, így jártunk, pestiesen szólva. Rémálomba illő ideológiájukat nincs kedvem részletesen taglalni.

Mindegy, ki  segítheti még további hatalomhoz, befolyáshoz.

Szép dolog az, ami nagy és nagyon messze van innen, írta Ibsen.

Ez a volt egyetemista már nem szép. Azt hiszi, hogy nagy – majd kiderül a vallatásnál.

De túl közel van, hatalmi mámorával együtt.

Minden nap abban bízom, hogy ennél lejjebb már nincs hova csúszni. De van. Lesz ez még így se?!

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.