Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Amerikai beteg

Előre is elnézést kérek, ez az írás nem remek király-jelöltünkről szól. Nem csak azért, mert rettenetesen utálom már azt, hogy szinte minden íráshoz, bárhol jelennek is meg, valamelyik csodálatos fotója a felvezető kép, étvágy- vagy hányinger-gerjesztő, ízlés szerint, És nem is csak azért, mert a napokban ne követett volna el bármit, hogy figyelmünk lankadatlanul rajta legyen. Nem. Csak azért, mert más embertelenségek is vannak a világon, de már alig vesszük észre, annyira lefoglal minket a mi saját napi orbanistan-nyomorunk.

A nagyon fejlett USA-ba, ahol Donald Kacsa uralkodik, mint tudjuk, most már több mint két éve – ez az ő szégyenük, ők is szeretnek olyanokat hallani, hogy „America first”, ami kb. egyenlő azzal, hogy megvédi a hazáját, de a saját érdekeit és érdekeltségeit mindenképpen – történt az az eset, amelyikről tegnap számolt be a BBC.

Kaliforniában, a napfényesben, egy 78 éves,  kórházban fekvő beteg (a vezetékneve alapján akár eredetileg bevándorló vagy menekült is lehet, de ez tutira nem fontos), egy videó-üzenetből tudta meg, hogy meg fog halni. A videón ezt egy robot közölte az öregúrral. (Igen, ott az ágy mellett mindenféle kütyük vannak, lepedő is van, tán még elég gyógyszer is.) A család egy közeli barátja lefényképezte a helyzetet, amikor egy robot belebrummogja az ágyban fekvő arcába, hogy, bizony, meg fog halni. Aki másnap meg is halt, így teljesen korrekt volt a „robot-doki”.

Tudom, hogy mindannyian így járunk, mármint hogy meg fogunk halni. Rendben is van ez így, néhány embertől akár ma is szívesen megszabadulnék, de megint csak nem ez a téma.

Hanem az embertelenség. A minimális együttérzés lassan teljes hiánya. Haldoklók, nélkülözők, menekültek, szenvedők, hajléktalanok, kiszolgáltatott helyzetben lévők iránt.

Okos telefonom van, tabletem van, laptopom van, használok skype-ot, vibert-t, messengert, sok mindent a mai technikai fejlesztések közül. Persze, csak azokat, amelyeket fel tudok fogni és alkalmazni a lassan nyugdíjas korú agyammal. Talán még lépést tudok tartani valamennyire, bár nem töröm össze magam, hogy mindig mindenben naprakész legyek.

A robotokkal nem igazán tudok mit kezdeni. Nagyszerű dolog, gondolom, bár sok ismerősöm szerint sokban hozzájárulnak a munkanélküliség növekedéséhez. Amikor majd robot-pincér hozza ki a pohár vörösboromat az asztalomhoz, mint Japánban nem egy helyen, akkor lehet, hogy elgondolkodom azon, mennyire jó ez nekünk.

De nem ők tehetnek arról, hogy a fenti eset megtörténhetett. Elvileg mi, emberek, fejlesztettük ki a robotokat, hacsak nem az idegen lények, akik – egyes összeesküvés-elméletek szerint – mindenben befolyásolnak és irányítanak minket. Fogalmam sincs, lehet, hogy így van.

Csak beleképzeltem magam a beteg feleségének, lányának vagy bármelyik hozzátartozójának helyébe. „A doktor úr műtőben van, most nem ér rá.” „A doktor úr ügyeletes volt, már hazament, holnap tessék érdeklődni”. „A doktor urat azonnali hatállyal kirúgták, nem a videó miatt, hanem mert…” -sok minden megakadályozhatja azt, hogy mint hozzátartozó, beszélhessek azzal, aki kezeli a betegemet. Eddig értem, el is fogadom.

Ami a választott megoldást illeti, azt nem értem.

A kórház igazgató-helyettese hebegve magyarázta, hogy ez csak az esti vizitet helyettesítő akármi, hogy ez nem jelenti azt, hogy az orvos nem látogatta a beteget, hogy stb. De legalább hozzátette, hogy elnézést kérnek a családtól, és sajnálja, hogy “nem megfelelően” kezelte a kórház a helyzetet. (???)

Ez is valami. Tőlünk, Magyarországon, ki mikor fog legalább elnézést kérni mindazért, ami az egészségügyben történik? Mellébeszélés, hamis statisztikák és egyéb szemfényvesztés helyett itt az ideje, hogy bevallják – nincs szükség a betegekre, mert pénzbe kerülnek. Ahogy az öregekre sem, mert nekik meg nyugdíjat kell fizetni.

Tulajdonképpen senki másra nincs szükség csak azokra akik  tapsolni fognak  március 15-én. Akár lengyelként is, potom pénzért (kinek potom: az egyes hírek szerint 25 ezer forint, az megint más kérdés. A rokkant barátnőm kevesebb havi nyugdíjat kap.)

Itt a vége, fuss el véle…

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS