Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Mióta a felcsúti porta végéhez csatolták az országot, valahogy eluralkodott a terméketlenség

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Ártány

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Jaj nekünk! Különösen kendnek. Mert kend külhonban azért találkozik jó ízlésű emberekkel, akik tudják kendről, hogy attól, hogy székelynek mondja magát, azért csak magyar és máris oda a renoméja, pedig még meg se szólalt, az ujját se mozdította. Mert ezek a behízott szemű, sunyi képű ártányok ilyen hírünket keltik a világban és kend pirulhat folyvást miattuk.

Ne gondolja, hogy ez az ártány szó nekem jutott eszembe. Azt se tudom igazándiból mit jelent ez a szó. Valószínűleg árt, kárt okoz, de az is lehet, hogy csak nem hasznos. Azt már tudjuk, hogy az illiberális például sok kárt okoz, meg a szabadságot is elnyiszálja rendesen. De megmondta a tata már nem egyszer, hogy nekem a hírírás a dolgom, nem az értelmezés.

Mert kendnek képben kell lenni a honi viszonyokat illetően. Mert véletlenül a honvágytól elborul az agya és hazajön vesztére. Mikor kendnek még felesége sincs, nem hogy teljes munkaidőt papíroson, pecséttel igazolt, szokásosan minimálbéres, három éves munkaviszonyú, 18 és 40 között életkorú felesége, aki nyárvégére egy szénahordó kas gyereket vállalna kendnek, hogy a Horthy téren, a Wass Albert szobra mellé a kend fotográfiáját is kibiggyesszék a falu szaporasági dicsőség táblájára a többi törzskönyvezett magyar mellé. Mert mi nem vagyunk antiszemiták. Még a fiúkat szerető zsidó bácsinak se jutott eszébe, hogy a Soros bácsi zsidó, a Soros bácsi volt ösztöndíjasai meg zsidóbérencek. Mert most ez a módi, hogy nem úgy van, ahogy van, hanem ahogy ők mondják, vagyis mikor hogy. Mondta a bácsi a tanyán. Pedig ott tévé sincs.

Aki csal, lop, hazudik, és a két ájtatos térdepelés közötti szünetet kihasználva, keresztvetés közben szaporodik ész nélkül, azt árja magyarként törzskönyvezi a pártszolgálatos pap. Volt már itt ilyen. Vagy inkább ilyesmi. Inkább ilyesmi. Mert a dzsentri fattyúnak nem telt kaviárra közpénzből, mint ezeknek, viszont ezek hiába falják két pofára a drágábbik fajtát, mégis ott virít a pörköltszaft az állukon. Ami természeti tüneménynek elmegy. Európai is volt ez a módi kb. ezer esztendeje, de mióta késsel, villával esznek a művelt Nyugaton, nem annyira divatos a szittya „ki ha én nem” virtus az evésben-ivásban sem. A huszáros nótázásról nem is beszélve.

Mindezeket én onnan tudom, hogy a tatával gyalogosan az agrárszektorban voltunk. Tanyán. Menetben néhány bölcsességet rutinosan megismételt a tata az okulásomra, pedig én emlékeztem mindre, csak ő nem emlékezett. Nem szóltam, hogy én már kívülről tudom, mert hiába olyan módfelett okos, csak jót tesz neki is a sikerélmény, bólogattam hát cefetül, mint a plüss kutya az újgazdagék drága autójának hátsó ablakában.

Mikortól kiértünk ő is átment bólogatóba. Mert a gazda kihasználta az alkalmat, hogy volt kihez szólni, mert a kutyával, macskával a meleg sparhelt mellett se lehet szót érteni, mikor meg dolog van kint a portán, akkor meg kell a szusz a munkára, meg egyébként is csak a városi ember kvaterkázik a jószággal. Egyedül él a bácsi. Személyes képviselet útján rajta tartja a szemét Európán. A felesége németben babusgat jó pénzért valami vénasszonyt, meg rendszeresen küldi haza a futárokkal a kukák mellé kirakott porszívót, ridikült, meg egyéb csaknem vadiúj cuccokat (ha már ott voltam, nekem egy profi számológépet adott ajándékba, amibe csak új elem kellett.) Az egyik fia Dániában, a másik a svédeknél kamatoztatja az eszét. Dolgos család, de ezeknek az ártányoknak a kisujjukat se mozdítják, esküdözik a bácsi. A menyei szezonmunkákra (spárgázás, málna-, ribizli szedés stb.) ruccannak ki a szögesdrót mögül, és ha már ott vannak ők is hoznak ezt, azt. Kifelé áll a szekérrúd családilag erősen. Mindegy hova, csak el innen.

Mi kakasos tojás ügyben voltunk. Ha nem tudná kend továbbtartásra a húsvét táján keltetett csirkéhez lehet bízni, úgyhogy a kelésgyengeséget megelőzendő rázkódásmentesség miatt voltunk gyalog, nem bicajjal, de hiába voltuk jókor, jó helyen, ha a tyúkok nem. Mert a bácsi arról tájékoztatott bennünket, hogy a baromfiudvarban tartott első szabad és demokratikus választást a menyétek nyerték azzal az ígérettel, hogy a gaz vörös rókát nem engedik oda a tojásokhoz. Kétharmaddal nyertek. Most már tyúk sincs, mert a menyét és a nyest koalíció demográfiai hullámvölgybe juttatta a baromfiudvart. Egyébként is a mai tyúkok, ha el is kotlanak, pár nap után ott hagyják a fészket. De nem kelnek ki a fémzárolt drága vetőmagok se. Úgy tűnik, mióta a felcsúti porta végéhez csatolták az országot, valahogy eluralkodott a terméketlenség.

Pedig úgy volt, hogy a bácsi a jobbikfajta sertés szaporulatból mag kannak hagy egy magyar nagyfehérnek mutatkozó malacot, de még nem volt választási korba se, mikor kiütközött rajta egy kis duroc, aztán göndörödni kezdett a szőre, mint a mangalicának, miközben a kiállásra meg olyan lapály félét kezdet mutatni, így azután semmire se jó, úgyhogy ártány lett belőle. Külön ólba került. Hízik. Egy kaukázusival elfajzott pitbull keverék, a Gestapó vigyázza. Nagyon erkölcsösen pislog a behízott szemeivel az ártány és telhetetlen a bendője. A bácsi szerint szamárhússal vegyítve tán szalámi még lehet belőle a külföldieknek.

Bütyökfalva, 2019. február 21.

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.