NEHAZUGGY

Ezeknek a kilógó nyelvvel szolgáló, elvtelen alakoknak a helyében én megalázva érezném magam

Molnár Bálint | 2019. Február 16, Szombat | 17:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szerintem beszéljük meg ezt az álságos Echo-párttévés, antiszemitás könnyesbús bocsánatkérős színjátékot, mielőtt még hanyattvágódnánk a gyönyörűségtől, hogy lám-lám, micsoda istenverte morális fölény uralkodik a mindig napsütötte jobboldalon. Már csak azért is, mert szerintem elég fontos lenne, hogy még véletlenül se ringassa magát senki abban a tévhitben, miszerint hirtelenváratlanul gerincet növesztett a milliárdos állampárti hazugság- és lejáratási gyár. Adott néhány feltörekvő propagandista (értsd: morálisan fölényes jobboldali újságíró), akiket tetszőlegesen rotálnak egymás között ezek az orbánista orgánumok. Írni is tudnak, olvasni is, fölényesen pofázni, nyelvet köszörülni, csúfot űzni és harsányan röhögcsélni a gazdi ellenségein pláne, úgyhogy mindenféle felületek adottak, ahol kiélhetik fideszes szolgahajlamaikat.

Az egyik ilyen népszerű tévéműsorban (annak is az ünnepi, január elsejei kiadásában) két PS-alkalmazott és egy nyolcaska szakmunkás (mellékállásban vezető elemző a Századvégnél) adott a minőségi, korrekt tájékoztatás pofájára, és egyéb bokros köpködnivalóik közepette nekiálltak Jákobpéterezni a Jobbik szóvivőjét, Jakab Pétert, akinek nem mellesleg Auschwitzban ölték meg a dédapját. Mivel a kismillió fronton ömlő propaganda hevében elég sok minden van, ami fölött akaratlanul is átsiklik az ember, Jakab Péter is így járt: másfél hónapos fáziskéséssel szembesült azzal, hogy a Fidesz jákobozói a szájukra vették a nevét. Aztán pár órával az után, hogy Jakab egyéni keservéből országos hír lett, Mészáros Lőrinc jó, nézhető, jobboldali tévéje önkritikát gyakorolt:

Az ECHO TV 2019. január 1-i Keménymag című véleményműsorában vállalhatatlan kijelentések hangzottak el Jakab Péter jobbikos országgyűlési képviselő személyével kapcsolatban. Az ECHO TV Zrt. elnézést kér a politikustól és a nézőktől, és a továbbiakban eltekint a műsorban eddig szereplő vendégek meghívásától.

Próbáltam elcsukló hangon, megilletődötten pirosbetűs ünnepnappá nyilvánítani február 15-ét, hiszen – úristen! – a morálisan fölényes jobboldalon önkritikát gyakoroltak. Aztán úgy döntöttem, hogy jobb lenne megnyugodni, mert attól biztosan megnyugszom. Szó nincs semmi ilyesmiről, és el is magyarázom, hogy miért. Már sokszor utaltam rá mindenféle formában, hogy nem lennék soha a büdös életben ezeknek a névtelen, bármikor lecserélhető, nyomot maguk után nem hagyó puskagolyóknak a helyében, és a sors iróniája, hogy most ezzel a nem láttuk jönni típusú példával tudom illusztrálni, hogy miért. Mert az elvárt színvonalú, elvárt propaganda felbüfögése nem azonos az elvekkel. Elvek nélkül élni pedig viszonylag jól lehet egy ideig, de egy idő után az ember pofára esik. Ami ezekkel az elvtelen, erkölcsi puhatestűekkel most történt, az a klasszikus pofáraesés iskolapéldája.

E tekintetben az Echo TV szemfényvesztése szóra sem érdemes, hiszen ha egy percre is komolyan gondolták volna, hogy vállalhatatan ez a sunyi, falmelléki zsidózás, akkor ezek a Fidesz sakktábláján az érinthetetlenség illúziójában ringatózva pöffeszkedő, egyébként bármikor feláldozható bábok már másnap sem hűthették volna a begyüket sehol, mindenhonnan kibaszták volna őket, mint macskát szarni. Nem így történt, ezért az Echo vezetőségének utólagos bocsánatkérése körülbelül annyit ér, amennyire például ők tartják Karácsony Gergely bocsánatkérését. Semennyit.

Szóra érdemes viszont az egész szervilizmusra épülő, tekintélyelvű, elnyomó rezsim anatómiája, ami prímán kiolvasható ebből a hattyúdalból. Ami úgy néz ki, hogy ha nem Bayer Zsoltnak hívják az embert – márpedig ezek közül egyiket sem hívják Bayernek, aki bármekkora vállalhatatlan ordenáréságot mondhat, a haja szála nem görbül -, akkor elég egyszer kibeszélni az állampárt pillanatnyi megélhetési retorikájából (Varga doktor is biztosan bánja már, mint a kutya, hogy oly őszinte volt egy gyenge pillanatában), és jön a nyilvános megaláztatás.

Én ezeknek a kilógó nyelvvel szolgáló alakoknak a helyében ugyanis most megalázva érezném magam, hiszen évek óta tolom a szekeret, mindent megteszek a Pártért, a Vezérért (jó, azért közben felveszem a közpénzfizetésemet is azért, amiért tökéletesen lerángattam a sárba mindenkit, aki nem Orbán oldalán harcol az elemekkel), és akkor ez van, ez a hála és a köszönet: eltekintenek tőlem. Vagyis lemarnak a képernyőről, elesek a műsorpénzről és valahol a hátsó sorokban lázadhatok tovább a hatalom oldalán, ahol senki sem lát. Márpedig ez azért van így, mert bármit is gondolnak magukról ezek és a hozzájuk hasonló figurák, soha nem lesznek többek, mint porszemek, alkatrészek, hasznos, de bármikor pótolható elemek az egyetlen, sérthetetlen, bírálhatatlan Orbán Viktor örökké hatalomban maradásának gépezetében.

És miután most azt találta ki a szipákoló stratéga, hogy az ellenzéki összefogást úgy kéne tönkrezúzni, hogy nácizzuk és antiszemitázzuk a Jobbiktól Karácsony Gergelyig terjedő tengelyt, miután a korrupció mellett az antiszemitizmussal szemben is köztudottan zéró toleranciát hirdetett a szélsőjobbal egyébként kiváló kapcsolatot ápoló szélsőjobbosodó doktorminiszterelnök, most éppen nem tesz jót a Fidesz megítélésének ez az öblös jákobozás. Ha most véletlenül nem ez lenne az ellenzék hiteltelenítésének első számú csodafegyvere, akkor ez a három névtelen hőbörgő ezután is vígan mocskolódhatna Keménymag címen ott, ahol eddig is tette. Csak most éppen nem fér bele, mert nem elég valaminek lenni, valaminek is kell látszani, ugye. Most meg éppen a muszlimokat, arabokat, négereket kell utálni (fideszújbeszélül most különben is ők az antiszemiták) és a zsidókat szeretni.

De nyugi, nyugi. Egyáltalán nem gondolom, hogy ezek a barlangi ork-imitátorok, akik a politikai korrektség hulláján hetente örömtáncot lejtve eregetik évek óta a penetráns civilizációs lábszagot kifele a pórusaikon nácik, avagy antiszemiták volnának. A náci karlengetős másik nyolcas hülyegyerekről sem gondolom. Egyszerűen csak közönséges, elvtelen szolgák. Akiket annyira magabiztossá tett a kétharmad ánuszrózsája körüli lefetyelés, hogy sajnos kiestek a szerepükből. Képtelenek voltak adott pillanatban helyesen megítélni, hogy most éppen mi a menő: a náculás, avagy az antiszemitizmus fölötti szemforgatás.

És bár nem hiszem, hogy holnaptól az árokpartot fogják kapirgálni ezek a derék hazafiak (fogadjunk, hogy nem vernék le egymást, ha a Vezér erre utasítaná őket), azért újfent megállapítom: szar lehet elvtelen fideszes droidnak lenni. Mert sajnos a polgári tahóság alapelvárásának való megfelelés sem jelent garanciát semmire. Egyszer kell megbotlani és jön a lecsó. Azért meg külön bocsánatot kérek, ha még egy felszínes könnyhullatásra sem futja.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!