Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Megemlékezés

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

1989-ben ismertem meg őt. A volt férjem családjának barátjaként. „Az öreg Kertész”, csak így hívták. Pici, öreg bácsi volt, zsidó. Ő mesélt nekem először a zsidóságról, amit előtte mindig csak suttogva hallottam kimondani. Például amikor bekerült a családunkba egy nagyon okos fiú, aki egy köztiszteletben álló, ismert orvosdinasztia sarja, elhangzott halkan, hogy ők zsidók. Nem rosszallóan mondták, csak egy megállapítás volt. Suttogva kimondott, számomra misztikus szó, amiről nem beszélünk, de mégis megemlítették a felnőttek körülöttem. Mi az? Nagyon érdekelt. Egy vallás – mondták. (Onnantól sokáig sajnáltam a fiút, mert ahhoz kötöttem a vallást, hogy a nagymamámnál imádkoznom kellett este és volt olyan péntek, hogy nem ehettem párizsit, ha ő vigyázott rám, mert az hús.)

Az első ember, aki nyíltan beszélt nekem a zsidó létéről ő volt, a Kertész bácsi. A szomszéd házban lakott a belvárosban, gyakran bejött hozzám beszélgetni. Órákig mesélt szép, meseszerű történeteket a zsidóságról, a hagyományaikról, ünnepeikről, az életéről. Imádtam hallgatni. Aztán mesélt a gettóról, a deportálásról, a bujkálásról, a megalázottságról, a nélkülözésről, a rettegésről, a holokausztról. Egyszer megszökött Auschwitzból, de elkapták, visszavitték, ezért két tetoválás volt a karján. Erre nagyon büszke volt. „Jól nézd meg, ilyet nem sokan láthatnak” – mutatta nevetve. Bármi probléma felmerült, vagy óvatosságra intettem, például azzal, hogy ne jöjjön át, mert beteg vagyok, nehogy elkapja, csak az volt a válasza: „Ki, én? Akinek két tetoválásom van? Akit kétszer leállamosítottak? Ne viccelj! Influenza, az mi?”.

Amikor a fiammal veszélyeztetett terhesen otthon voltam, gyakran csak beszaladt és megpuszilta a nagy hasam, azt mondta: „Szerencsét hoz a zsidó csókja, mint a púpos púpja” – és futott is tovább. Mindig azzal viccelődtünk, hogy azt szeretném, hogy ő legyen a fiam keresztapja. Nevettünk, azt mondta, hogy majd beszél a főrabbival, hogy találjanak valami megoldást erre a püspökkel. Olyan volt ő számomra, mintha egy amerikai film elevenedett volna meg. Például tőzsdézett. „Rohanok, vár a brókerem” – mondta. Én, aki politikai gazdaságtanból és külkereskedelmi ismeretekből két évvel korábban még a tőzsdét a feslett és rohadó kapitalizmus egyik szimbólumaként tanultam, a zsidóság pedig egy elharapott szó volt a gyerekkoromból, később másfél oldal a történelemkönyvekben, megismerhettem egy embert, aki hangosan és nevetve mondja ki azt, hogy zsidó, miközben a brókeréhez rohan egy Nissan Bluebirddel.

Mindig nevetett és mindig megnevettetett. Az után az élet után, aminek a vége fele járt már akkoriban, képes volt még szeretni, nem elveszteni a hitét az emberekben, az emberiségben. Egyáltalán képes volt élni…

Valahányszor futok a Duna parton és meglátom a cipőket, vagy amikor a német megszállás áldozatainak állított emlékmű ellen tüntettem a Szabadság téren, ő jut, ő jutott eszembe. Nekem ő az első „zsidóm”. Szerettem és tiszteltem őt. Ma eszembe jutott többször.

Ezekbe az emlékeimbe csúszott be a politika. Ismét gusztustalanul, mint egy meztelencsiga. Dolgoztam, kettő körül hazaértem, ránéztem a hírekre. Hulla fáradt voltam, így miközben kávét csináltam magamnak, felolvastattam a telefonommal Edgar cikkét (Csótányt eltaposni nem bűn). Zseniális volt megint. Letaglózott, megrázott, elkeserített. Leültem a kávémmal és még fel sem ocsúdtam abból az írásból, már dobta is a Facebook a következőt, melyben az MTI által kiadott Fidesz-közlemény volt. Ebben azt fejtegeti a kormányzó párt, hogy történelmi bűnt követnek el, akik rászabadítják az antiszemita bevándorlók tömegeit Európára, valamint összeborulnak szélsőséges politikai erőkkel.

Akkor most megragadnám az alkalmat, hogy kiadjak egy közleményt a Fidesz megnyugtatására, amiben szeretnék elhatárolódni minden hazai, európai és Európán túli olyan csoporttól, párttól, szervezettől, vagy személytől, aki antiszemita tömeget akar Magyarországra szabadítani. Például: ………………………………………………………………………

Itt kellene jönnie a felsorolásnak, de nem jön. Nem ismerek ilyen csoportot, pártot, szervezetet, vagy személyt. Viszont, ha már nekiálltam elhatárolódni és közleményt gyártani, akkor megragadom az alkalmat arra is, hogy elhatárolódjak a szélsőjobboldali, nacionalista, populista csoportoktól, pártoktól és személyektől, akik sajnos itt vannak személyükben és szellemiségükben Európában és ezzel megítélésem szerint reálisabb veszélyt jelentenek, mint az üres kipontozott rész a felsorolásom helyén. Ők mind Orbán Viktor barátai, tisztelői és támogatói, mint például az olasz Liga és Matteo Salvini, Berlusconi és a Forza Italia, valamint Benito Mussolini unokája Alessandra, vagy éppen a francia Nemzeti Tömörülés és Marine Le Pen.

Elhatárolódom a Fidesz megemlékezésétől és megemlékezem egyedül.

rb