Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az éhező hamarosan enni kér

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kormány – így, az év végéhez közeledve – adakozott egy sort. Na ne arra gondoljunk, hogy az elesetteken, a szegényeken, esetleg a szegény családokon segítettek volna ezekkel a pénzösszegekkel, dehogy. Lesz itt 10 milliárdos vár rekonstrukció – vajon miért is? – és hazai vállalkozások nyugat-balkáni beruházásainak ugyanekkora mértékű támogatása is. De Orbán nem volt rest 6 és fél milliárd forintot adni négy szerzetesrendnek, illetve a katolikus egyháznak sem, felújításokra és fejlesztésekre. Kétségkívül fontos dolgok ezek az év utolsó napjain, hiszen egy több száz éves vár milliárdos rekonstrukciója, valamint az egyébként és kitömött katolikus egyház megsegítése nem várhatott egyetlen percet sem. Bezzeg az éhezők és szegények, na ők várhatnak Orbán király országában.

Noha gazdasági csodáról, a szegénység megszűnéséről beszélnek a kormánypárti politikusok immár évek óta, a valóság ezzel szemben mindig valami mást mutat. A Blaha Lujza téri ételosztáson valahogy mindig hatalmas sorok alakulnak ki, ahova az ország különböző pontjairól érkeznek éhes családok. Ez azonban csak egy szervezet – Krisna tudatú hívők –  ételosztása, mellettük sok egyéb civil szervezet is oszt meleg ételt az ország különböző pontjain, az év különböző időszakaiban. Ezen szervezetek neveit vajon miért nem látjuk soha a kormány által támogatottak sorában?

Azért, mert Orbán számára ezek az emberek soha nem voltak és nem is lesznek fontosak. Orbán számára egy Mészáros, Tiborcz vagy épp Matolcsy mindig fontosabb lesz, mint egy éhező gyermek, vagy utcára került család. Azok a családok nem az ő hatalmának fontos alappillérei, mint ahogy a betegek és idősek sem. Nekik négy évente alamizsnát szórnak, hogy a szavazataikat megszerezve aztán újabb négy évre elfelejtsék őket.  Erzsébet-utalványok, krumpli és liszt osztás, rezsicsökkentésnek hazudott átverés és még sorolhatnám azokat az intézkedéseket, amelyek egytől-egyig a szavazatvásárlásra koncentrálnak, méghozzá mindannyiunk pénzéből.

Egy olyan rendszer épült ki idehaza, amelyhez foghatót talán még azok sem éltek át, akik Kádár idején voltak fiatalok. A kormány felfogása szerint ugyanis az idősek, betegek és rászorulók egy olyan csoportot képeznek, akiktől a legjobb lenne megszabadulni. Noha ezt talán soha nem mondták ki, tetteikkel mégis szinte minden eseteben ezt támasztják alá. Az egészségügy és a szociális rendszer lerombolásával pont ezen csoport tagjait tüntetik el örökre. Hajléktalanokat, időseket és betegeket ítélnek halálra, amivel pontosan tisztában vannak. Lehet, hogy nem olyan szembetűnő, mint egy nyilvános kivégzés vagy egy rögtönítélő bíróság által kihirdetett halálos ítélet, de végső soron itt is a rendszer áldozatairól beszélünk.

Orbán a diktatúra díszleteit építi, amely mögött a külső szemlélő számára talán fel sem tűnnek a rendszer valódi körvonalai. A hajléktalanokat eltüntették az aluljárókból és parkokból. A szegénységet a külső kerületekbe, a vidékre űzték. Stadionokkal, templom- és várfelújításokkal próbálják megmutatni a külső szemlélődők számára, hogy itt bizony gazdagság és jólét van, miközben százezrek próbálnak meg túlélni. A kormánymédia által létrehozott párhuzamos valóság egy olyan világot próbál eltakarni, ahol a saját otthonában halálra fagyó idős pár vagy a kilakoltatás elől az öngyilkosságba menekülő apuka jelenti a valóságot. A díszletek elkezdtek leomlani, akár elhiszi ezt a hatalom, akár nem. Lehet toldozgatni és foltozgatni egy ideig, azonban a rendszer napjai meg vannak számlálva. Az éhező hamarosan enni kér.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.