Március 23,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Várakozás

A fotelben ült. Néha-néha biccent a feje. Remegő kezét összekulcsolta. Dudorászott. Nézte a kopottas szőnyeg kacskaringóit és Fifikét, ahogyan áthelyezi macskasága székhelyét az ablakba. Fel-felsóhajtott.

– Hová mész már megint? Nem tudsz nyugton maradni egy kicsit sem? Ülj ide mellém – szólt rá papusra. – Ide, gyere, ülj le. Várakozunk.

– Kimegyek fáért, fogytán van. Hozok egy kosárral, jó meleg legyen, mire megjön.

– Ha jön. Tegnapra mondta. Azóta nincs hír felőle. Mi lehet…

– Maradj nyugton, jön majd. Folyton sápítozol.

Papus fejébe nyomta a sapkáját. Szerette, mamus kötötte neki. Kiskabátot vett fel. Nincs hideg. Hull a hó. A kosarat ledobta a kamra elé, aztán óvatosan, mint egy macska, odasomfordált a kertkapuhoz. Mellette ugrált Nasi, élvezte a fehér takarót, vakkantgatott örömében. Papus kinyitotta a lakatot. Így könnyebben bejön, mormogta. Kinézett az utcára, fel, fel, egészen a sarokig. Senki. Csak a hópihék játszottak a fákon. Ide-oda fújta őket a szél. Pihetánc, gyönyörű.

Mamus nézte a kis karácsonyfán az üveggömböt, fátyolos szemmel látta benne kisfiát, amint hempergőzik a nagy hóban. Kiabálja, gyere mami, ne félj, olyanok leszünk, mint a kristálycukorbaba. …és nevetett nagyokat. Egyszer ráesett egy fatönkre, véres lett a feje, mami rohant hozzá, kisfiam, édes kisfiam, nagyon fáj? Semmiség, mamikám, csak paradicsomos lett a te kristálycukorbabád. Szeretlek, nagyon szeretlek. …és nevetett nagyokat.

Jó gyerek. Mamus megsimogatta a gömböcskét, szipogott: olyan messze vagy, kicsi fiam, már egy éve nem láttalak. Ha telefonálsz is, látni akarom az arcodat, a szép szemedet, a tekintetedet.

Papus friss hideget hozott be magával. Egy kevéske fát is. Amennyit elbírt a kosárban.

– Már megint sírsz, ne keseregj, jön, érzem ma jön. Csönd van mindenütt, mint egy mesebeli bolygón. Fehér-fekete, fehér-szürke, fehér-barna, ilyen most a kinti világ. Szép.

– Kinyithatnád a kerti kapun a lakatot. Könnyebben bejön.

– Majd kinyitom, ne sürgess! Gyere el az ablaktól, enni kéne, elmúlt hat óra.

– Várjunk még.

– Mire? Hallottad, elment a hatos vonat, ma már nem jön több. A fenébe, valami favacak ment a szemembe, megyek kimosom, könnyezik.

– Menj. Méghogy favacak, nem bírja az öreg, azt hiszi erős, azt hiszi, nem tudom, mennyire fáj neki, hogy nem jött az imádott fia.

Mamus három terítéket tett az asztalra, papus rászólt: – A főtt húsból ne egyél sokat. Maradjon. Az a kedvence. Tedd mellé a tormát. Betyár erős, de még sosem fogott ki rajta.

– Hat húsz, együnk.

Csend kinn, benn. Csak a kanál koccant udvariatlanul. Nem beszélgettek, a tányér fölé hajoltak, nagyon el voltak foglalva a vacsorával.

– Ha végeztünk lefekszünk, papus. Elfáradtam. Belefáradtam a várakozásba. Majd bekapcsolod a rádiót, azt hallgatjuk. Valami jó zenét. Búfelejtőt.

– Töltök egy kis bort, koccintsunk az ünnepre, mamuskám!

– Milyen ünnep ez… Ne sokat, nem kívánom.

– Ötvenedszer kívánunk egymásnak boldog ünnepet, ötvenedszer…, eh, fogd a poharat, egészségedre, édes mamuskám. Te, még Nasi sem bír magával, érezhet valamit, engedd be, Fifike egész délután unatkozott, ásítozott, már nagyon várja.

Papus felemelte másodszor is a boros üveget, kihúzta a dugót, amikor…

…belépett a fiú az ajtón. …és nevetett.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS