Szeptember 25,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Egy rajzfilmről

Vannak ám torzak itt Németországban is a politikusok között, a hely szelleme hiába más, a hüllőagyú itt is elsősorban a zsigeri indulatai szerint él, a politikus meg eleve csak az ilyen indíttatású emberfajtából bújik elő. Jó, itt azért nehezebb tökhülyének lenni, más a napi környezet, itt a politikus is úgy nő fel, hogy utcán, boltban nem lökik félre, hanem rámosolyognak és megkérdezik, mit szeretne meg ilyesmi, de valaminek mégis kell lennie, amitől például olyan keresztények mutálódnak, amilyen ez a minap említett Manfred Weber.

Olykor mesét nézek az unokámmal. Nem vagyok híve a tevékenységnek, de a bigott tévéellenzőkkel sem értek egyet, néha ilyen is kell. Azaz mégsem. Ma reggel ültünk a kanapén, vártuk a nagymamát, valami nagyon finomat talált ki a pici lánynak, be volt kapcsolva a televízió, mesecsatornát kerestem. Az itt nem könnyű, az én fiam meg az ő felesége nem fizet elő semmire, nem érnek rá tévét nézni, délután és este vagy saját mesét olvasnak a kicsinek, vagy játszanak valamit, ezért aztán a néhány “magától” bejövő adó nem kínál nagy választékot.

A filmen, amit találtam, egy majomszerű figura idétlenkedett cilinderben és csokornyakkendőben, a rajzolt alakoknak a hangokat adó színészek itt is abban a hitben mennek be a stúdióba, hogy minél hülyébb hangon kukorékolnak és vihognak, annál élethűbbek lesznek, de az én unokám valamire felfigyelt, hagytam az adót, és kissé elkalandoztam, azaz nem érzékeltem a képernyőn történteket. Amikor magamhoz tértem, egy járműben ült a majom meg két kisgyerek, és egy vércsatornában utaztak. Egy piros hajú bohóc figyelte őket, kiderült, hogy az egy orvos, és azért látjuk az érhálózatot a röntgen készüléken(!), mert a majomnak furcsán dobogott a szíve, és ezért kellett orvoshoz menni. Hamarosan kiderült, hogy a szíve rendben van, csak éhes volt.

Átkapcsoltam egy sportcsatornára, ott éppen síeltek, akkor megérkezett a nagymama a reggelivel.

Azt még el tudom képzelni, hogy a világnak ez a boldogabbik része valahogyan majd kiiktatja a politikusait, van rá példa, Svájc, Norvégia, Finnország lakóinak nagy része nemcsak nem ismeri a miniszterelnök nevét, azt sem tudja, hogy van ilyen funkció. A kereskedelmi televízió meg a bulvársajtó nehezebb eset. Virulensebb a politikusnál is, én ebben a pillanatban kiirthatatlannak vélem.

Bár a jelzett országokban kevesebb saját csatornát és kevesebb szennyes újságot tapasztalok (már amennyire ezek az interneten keresztül láthatók), de a technika nem ismer természetes zsilipet, a lágy fekália mindenhová beömlik.

Ezeket a szörnyeket etetni kell, a minőség nemhogy nem lehet igény, kifejezetten kontraindikált. Ki is termelték már maguknak a megfelelő személyzetet, most inkább nem írom le a kívánalmakat, pedig nem volna túl bonyolult feladat, milyen tulajdonságok szükségesek a moloch zabáltatásához. A manfredweberek ezeken nőnek fel.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!