NEHAZUGGY

Itt már bőven többről van szó, mint a rabszolgatörvény eltörlése

Lázár Gergő | 2018. December 21, Péntek | 10:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kásler Miklós – valamint előtte Balog Zoltán – tervezte, hogy megreformálja a hazai egészségügyet, azonban az okoskodáson és a betegek, illetve az orvosok hülyének nézésén kívül sok mindent nem történt. Nyugi: most se történt semmi, nem ezért született ez a cikk sem. Az, hogy a helyzet immár évtizedek óta tarthatatlan, az soha nem volt titok. Nem igazán volt még Magyarországnak olyan kormánya, amely tudott volna bármit is kezdeni az egészségüggyel. Hogy egyébként akartak-e, csak rosszak voltak a tervek, vagy pedig eszük ágában sem volt, azt nehéz lenne eldönteni. Azonban végső soron ez nem is igazán fontos, ugyanis az eredmény mindkét esetben ugyanaz: emberek ezrei halnak meg a rendszer működésképtelensége okán.

A gond azonban ott – is – van, hogy a mostani kormányzat már nem egyszer jelentette ki, a finanszírozással nincs gond, a rendszer működésképtelenségét nem a pénzhiány okozza, hanem minden más. Ezt cáfolta meg egy minapi Abcúg cikk, melyből egyértelműen kiderült – na nem mintha ez eddig sem lett volna világos –, hogy a kórházak többsége nem elherdálja a temérdek pénzt, hanem egyszerűen nem is kap eleget ahhoz, hogy a működését meg tudja oldani gond nélkül. Lehet persze itt orvosbárókról – ez egy valós probléma – is beszélni, de a legalapvetőbb problémát mégis egy dolog jelenti: a pénzhiány.

Noha a rendszer sem tökéletes, sőt, temérdek dolgon kell változtatni ahhoz, hogy ha esetleg meg is lenne az egyes kórházak költségvetése, ne a semmibe menjen a pénz, mégis alapvetően a forráshiány okozza az egészségügyi intézmények legnagyobb gondjait. Elavult műszerek, a legalapvetőbb eszközök hiánya és még lehetne sorolni naphosszat. Ezek olyan dolgok, amelyek csakis pénzzel oldhatóak meg. A tízparancsolat ugyanis nem fogja megállítani a kórházi fertőzéseket, egy flakon fertőtlenítőszer azonban annál inkább.

Abban persze legyünk biztosak, hogy a kormány nagyon is tisztában van azzal, hogy az egészségügy legnagyobb problémáját a forráshiány okozza, de hülye lenne ezt beismerni. Nemzeti tervek és hasonló baromságok helyett kezdésnek megoldhatnák az egyes kórházak finanszírozását. Következő lépésnek pedig béremeléssel elérhetnék, hogy a hazai orvosok és nővérek többsége ne Aldi pénztárosnak menjen – ez a jobbik eset, a rosszabb ha az országot elhagyva máshol kamatoztatja tudását – hanem valamelyik, már működőképes kórház alkalmazottja legyen. Ezek nélkül teljesen értelmetlen szuperkórházakat felhúzni minden utcasarokra, ugyanis még a meglévő kórházainkat sem tudják épeszűen fenntartani.

Hogy fordulhat az egyáltalán elő, hogy egy magyarországi kórházba bekerülő betegnek hamarosan már bőrönddel kell érkeznie – abban minden esetleges műtéthez használatos eszközzel és gyógyszerrel – ahhoz, hogy legalább az esélye meglegyen annak, hogy élve hagyja el a kórházat? Hogy jutottunk el oda, hogy az egészségügyi intézmények nagy többsége a 70-es, 80-as években jobban funkcionált? A ma befizetett TB-nek pontosan annyi haszna van, mint a befizetett adónak: semmi. Szolgáltatás ugyanis hamarosan már egyáltalán nem jár érte, mint ahogy a befizetett adónkból sem utak épülnek, vagy munkahelyek – nem összeszerelőüzemre gondolok – létesülnek.

Ami épül ebben az országban, annak nagy többségét az uniós állampolgárok pénzéből húzzák fel. A mi adónkat –nem csak a miénket egyébiránt – ugyanis ellopják. A Mari néni és Józsi bácsi által befizetett adóból nem a kórházak színvonala javul, hanem Lázár János kastélyának ablakai újulnak meg, esetleg Matolcsy György villájába kerül egy újabb több milliós szőnyeg. Orbán Viktor több milliós magánrepülőgépen történő utazásait is mi finanszírozzuk, mint ahogy Orbán Ráhel külföldi tanulmányait is, még akkor is, ha Ráhel sem angolul beszélni nem tud kitűnően, sem nem ismeri még a legalapvetőbb kulturális normákat sem. Arra nem tanították meg.

Úgy épült ki egy feudális Magyarország így a 21. század elején, hogy azért mi, mindannyian megfizettünk. Megfizettünk akkor, amikor az oktatási rendszert rombolták le és megfizettünk akkor is, amikor az egészségügy tönkretételével ezrek halálát okozták. De nem csak mi, hanem gyermekeink és talán még unokáink is meg fognak fizetni ezért. A kérdés változatlanul az, hogy ezt meddig hagyjuk? Meddig hagyjuk, hogy minden jogunktól megfosszanak és kiraboljanak bennünket? Nem volt még elég? Akinek hozzám hasonlóan elege van, az kifejezheti ezt a véleményét ma Budapesten, valamint sok vidéki városban is. Itt már régen nem a rabszolgatörvényről, vagy a sajtószabadságról van szó. Itt mindannyiunk életéről van szó, arról, hogy végre nemet tudunk-e mondani egy elnyomó hatalomnak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!