Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Kedves fideszes ismerősöm!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Látom, miket posztolsz a most zajló eseményekről. Soros-módszerek, francia mintára román stílusúra sikerült tüntetés, a Soros hálózat új ellenségei, a pad, a kuka és a szánkó, ilyen Budapest a Soros-aktivisták után, és a többi…

Akkor most elmondom neked hogy van ez – mert nem a közmédiából szedegettem össze információkat, mint ahogy te tetted azt – hanem ott voltam és még megyek is.

Nem vagyok Soros bérenc.

Egy teljesen átlagos, vidéki negyvennyolc éves dolgozó nő és anya vagyok. Soha nem érdekelt a politika, lefoglalt a munkám, a mindennapok, a politika lett volna a legutolsó az érdeklődési listámon.

De képzeld, ezt a teljesen átlagos, vidéki dolgozó nőt és anyát egyszer csak elkezdi mégis érdekelni, hogy mi is zajlik körülötte! Úgy valahogy áprilisban történt, és ahhoz tudnám az egészet hasonlítani, mint aki mély kómából ébred. A választások éjszakáján félig-meddig már aludtam, amikor Orbán Viktor éppen bejelentette a tévében, hogy GYŐZTÜNK. Soha nem felejtem el, ahogy ezt mondta.

Hazug – gondoltam, és inkább becsuktam a szemem.

Minden elveszett – kúszott be a következő gondolat, hiszen fél füllel hallottam március tizenötödikén, hogy elégtételt fognak venni. Nem volt kérdés, hogy egy hét múlva Pesten legyek az első nagy tüntetésen, egyszerűen azt éreztem, mennem kell.

Majd jött a második és a harmadik. Szeptemberben újabb tüntetés a Kossuth téren, múlt  szombaton a szakszervezetekhez csatlakoztunk, és megyünk vasárnap is a Hősök terére.

Jön velem a középiskolás lányom. Esetleg ő is Soros-bérenc?

Mit gondolsz arról a lehetőségről, hogy a tömeg nagy része olyan emberekből áll össze, mint én vagy a lányom? Teljesen egyszerű, hétköznapi emberekből.

Állampolgárokból.

Mi van, ha mindössze arról van szó Soros-bérencség helyett, hogy utánanézünk dolgoknak, gondolkodunk, igyekszünk hiteles forrásból tájékozódni, és amúgy meg helyetted is ott állunk a téren?

Megkérdezhetem, neked jó, hogy a magánnyugdíjad elveszett?

Neked jó elhinni, hogy a túlórázás önkéntes – ha meg annyira mégsem lesz az, ugyan kérlek kit fogsz szidni?

Neked jó, hogy a legfrissebb felmérés szerint az Unióban a második legszegényebb ország vagyunk?

Neked jó, hogy a gyereked külföldön boldogul és egy évben csak kétszer látod?

Dolgoztam néhány évet Nyugaton. Soha nem lesz ott otthon igazán a gyereked. Talán az ő gyereke már igen, de ennek nagy az ára. Mit gondolsz, jó ez neki, neked ?

És ha elmennek a fiatalok, ki fog neked nyugdíjat termelni, segíteni öregségedre?

Lehet mégis itt kellene maradni, élhető országot, környezetet teremteni?

Meddig akarod becsukni a szemed és nem észrevenni körülötted a valóságot?

Meglátni, hogy országunk olyan már mint egy ház, aminek a falai még állnak, de belül egyáltalán nem meleg, nem otthonos, nem hívogató, és nem nyújt védelmet.

Vannak viszont Miskolcról indított rendőrhadak, lehet besúgni, feldobni az ismerősöd, lehet fenyegetni, elégtételt keresni.

Kedves fideszes ismerősöm!

Megkérlek, ne ítélkezz a tüntetők fölött. Ezek az emberek dühösek, mert nem ezt ígérték nekik. Dühösek, mert végig kell nézni, ahogy az Országházban szemberöhögik az ellenzéket, engem, őt, téged.

Csalnak, végigverik, lenyomják a torkodon, ha tetszik, ha nem.

Mondhatod, hogy nem kell az erőszak, tudod nem egyszer békésen sétálgattunk is. Ti úgy hívtátok ezt: tüntikéztünk.

Ezeknek az ideje lejárt.

Mert a tüntikézős százezres tömeg bolhacirkusznak lett elnevezve és vígan folytatódott az ország lerablása.

Hát mostanra ebből mindenkinek elege lett és bizony ezek az emberek most dühösek.

De hidd el, nem huligánok, nem vandálok, nem Soros-kitartottak, hanem ezerszámra normális dolgozó emberek, diákok, akik nem akarnak mást, csak élhető országot maguk körül.

Mint ahogy én is: gyerekeimnek felvételt az egyetemre méregdrága tandíj nélkül, magamnak majd nyugdíjat és nem kolduskenyeret, öregedő anyámnak normális kórházi ellátást.

Ugye, nem nagy kérések ezek?

Szeretettel üdvözöllek:

Melinda  

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.