Szeptember 29,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Itt egy bocsánat már nem lesz elég

Tegnap este a Kossuth tér ismét az embereké volt, a miénk volt. A hatalom bármennyire is küzd és harcol, az a tér bizony a tiéd, a miénk az enyém és soha nem lesz a hatalomé. Az esti tüntetések ismét megmutatták, hogy valami megváltozott az emberekben. Nincs több tüntikézés, sem előre bejelentett vonulás, amelynek végén egy emelvényen beszédek hangzanak el, majd békésen mindenki hazasétál. Ezt végre sikerült kinőnünk és talán évtizedek óta először újra csatlakozunk Nyugat Európához. Az ugyanis, ami az utóbbi napokban Budapest utcáin zajlik, egy valós ellenállást jelent. Az embereknek elegük lett és ezúttal már nem egy, vagy két törvénymódosítással van gondjuk, hanem az egész tolvaj rendszerrel.

Elmondtuk ezt már korábban is, de elmondjuk újra: valami megváltozott. Még évekkel ezelőtt több tüntetésen is részt vettem, hogy dokumentáljam a diákok haragját. Volt egyetemfoglalás, utcai vonulás, beszédek és a többi. Haragot soha nem éreztem a diákok felől. Jól érezték magukat, bíztak benne hogy elérhetnek valamit, de aztán persze semmi nem lett belőle, jó magyar szokás szerint ráuntak az egészre. A hetekig tartó tüntetéssorozat legvégén már csak pár szászan vonultak a budai rakparton, hogy egy szabad oktatásért tüntessenek.

Tegnap én is kint voltam a Kossuth téren, hogy a saját szememmel lássam, vajon változott-e valami. Azt kell, hogy mondjam: változott. A tüntizések kora lejárt. Végérvényesen. Az emberek dühösek és valóban elegük van. Végre felfogták, a rendőrök nem a jó barátaink és nincsenek a mi oldalunkon sem. Nem kényszerítette ugyanis őket senki arra, hogy a sisakot és a védőpáncélt felvéve két centiről fújják arcon az egyébként jogosan ott tüntető embereket. Mint ahogy arra sem kötelezte őket senki, hogy szemlátomást ok nélkül verjenek össze egy tüntetőt, csoportosan. Nem kell félteni szegény rendőröket, noha lehet hogy csak bábok Orbán kezében, mégis boldogan váltak azzá. Ha ez nem így lenne, már régen leszereltek volna.

A tömegben mi is kaptunk könnygázt bőséggel. Igen, marja a szemed, szád és orrod, mégsem a világ vége. Ki lehet bírni. Az azonban – amelyről oly kevesen írnak a hazai sajtóban – hogy a rendőrök figyelmeztetés és sokszor ok nélkül használják a könnygázt és a gumibotot, felháborító. Nem egyszer fújtak arcon minket is pár méterről, amikor nem történt semmi számottevő. Egyszerűen ezek a fiatal rendőrök képzetlenek, fogalmuk sincs arról, hogy viselkedjenek profi módon egy tüntetésen. Ez lenne ugyanis a munkájuk, sokan mégsem képesek még ezt sem elvégezni gond nélkül.

Azzal már foglalkoztunk korábban is, hogy szánalmas módon, a legnagyobb, magukat függetlennek, de legalábbis ellenzékinek valló újságok dezinformálják a hazai olvasók millióit. Az, hogy 10 és 11 óra között több mint ezer ember volt a Kossuth-téren egy hatalmas hazugság. Jártam én korábban tüntetéseken, és ha pontosan nem is tudom megmondani mennyien voltak, de egy közeli számot tudok mondani. Az a szám azonban nem ezer körül van, hanem azt jóval meghaladva a 3-4 ezer környékén volt. A „nagyok” még arra sem vették a fáradtságot, hogy percről-percre közvetítéssel számoljanak be az eseményekről, bezzeg a Chelsea-Videoton meccs ugye.

A videó 22:45-kor készült

És igen, valóban voltak betört üvegek, hátsó szélvédők, esetlegesen megsérült tüntetők és rendőrök, de egy tüntetés bizony ilyen. Ott nem bazsarózsákat és csokikat szokás dobálni, ugyanis a tömegben nem költők és művészek, hanem dühös emberek vannak, akiket a jövőjüktől és a gyermekük jövőjétől fosztott meg ez a maffiarendszer. Aki megbotránkozik egy betört parlamenti üvegen, vagy egy szétvert faszánkón, az vagy maradjon otthon, vagy tartsa magában a magvas gondolatait. Most ugyanis arra van szükség, hogy ez a tömeg összetartson. Ha változást akarunk elérni, ahhoz bizony ki kell tartani, még akkor is, ha esetlegesen megsérül valaki. Mögöttünk fél méterre volt akit üveg talált fejen és összeesett, ami sajnálatos, de benne van. Ezt vagy elfogadjuk, vagy ha nem, akkor inkább ki se jöjjünk. Egy forradalomnak – amennyiben valaha is eljutunk addig – megvannak a maga áldozatai. Átvitt és valós értelemben is.

A nép dühös, és megvan erre minden oka. Továbbá arra is megvan minden joga, hogy dühét kimutassa a hatalom felé, és elmondja: ennyi volt. Kaptatok lehetőséget, de hatalmatokkal visszaélve tönkretettek egy országot, amiért meg fogtok fizetni. A börtöncellák nem csak az ellenzéki politikusoknak, hanem csaló, rabló, tolvaj embereknek is fenn van tartva. Pontosan olyanoknak, akik ezt az országot immár nyolcadik éve vezetik a pokolba. A kormány tagjainak felelniük kell azért, amit ezzel az országgal és annak állampolgáraival tettek. Itt egy bocsánatkérés már nem lesz elég és ezt tudatosítani kell bennük. Hadd féljenek úgy, mint Rozi néni a sürgősségin, aki nem tudja, hogy túléli-e a hazai kórházak egyikét. Vagy ahogy János retteg minden egyes nap, hogy megtarthatja-e munkahelyét, melyből kis családját tartja el már évtizedek óta.

Kövér László és Pintér Sándor vért akar, ehhez a magyar rendőrök többsége pedig boldogan asszisztál. Ne sajnálkozzunk és háborogjunk azon, hogy végre felfogta a nép, a hatalom az övé, nem pedig a korrupt politikusoké. Sajnálkozás és óbégatás helyett inkább mindannyian csatlakozzunk a mai tüntetéshez, hogy a tömeg erejével tudatosítsuk az elnyomókban, a hatalom a MIÉNK.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!