Hacsaknem Blog

Nem lenne baj, ha valaki Novák Katalin kezéből is kivenné azt az átkozott gyalogsági ásót

Az ellenkező előjelű híradásokkal ellentétben Novák Katalin, nemzeti családügyi női princípium nem mondta a szájával azt, hogy egyedülálló nőnek nincs joga gyermeket vállalni. Ettől függetlenül amit valóban állított, van annyira zavarbaejtő, hogy mégse menjünk el szó nélkül mellette. Novák Katalin, a Családok Évének reklámarca az RTL Klub hétvégi műsorában beszélgetett Baló Györggyel arról, amihez állítólag nála jobban senki nem ért széles e hazában, ebből a beszélgetésből ragadtam ki a vitatott passzust:

Baló György: Azt írják [a családokról szóló nemzeti álkonzultációban – szerk.], hogy Egyetért-e ön azzal, hogy minden gyereknek joga van anyához és apához? Ki mondta azt, hogy nincs joga bármelyik gyereknek anyához és apához? (…) Mi van a gyerekekkel?

Novák: … a gyerekeknek ugye, ha megnézi a kérdést, a kérdés maga az valóban ez, hogy van-e joga anyához és apához. Ugye, a felvezető részt mindig érdemes hozzáolvasni, hiszen a kérdéseket mindig az helyezi valamilyen kontextusba (…) abból az is kiderül, hogy lehetőség szerint ahhoz, hogy tisztességesen, felelősséggel édesanya és édesapa nevelje fel a gyermekeket, ez a joguk a gyerekeknek megvan. És hogy miért fontos ez? Azért, mert úgy tűnik, hogy mostanában mintha megfordulna ez a logika, és nem a gyermek oldaláról közelítünk. Nem azt mondjuk, hogy a gyermeknek mennyiben van joga ahhoz, hogy szerető édesanya és édesapa mellett nőjjön föl, hanem ez mintegy olyan joggá vált az, hogy gyerekem legyen, hogy nekem legyen gyerekem, mint felnőttnek, nem a gyermeknek ahhoz, hogy szerető szülei legyenek, hogy megváltozni látszik ez a típusú logika, megfordult.

Baló: Van itt valami, amit nem akar kimondani, mire utal?

Novák: Rengeteg ilyen helyzet lehet. Az, hogy valaki azt gondolja például, hogy neki egyedülállóként joga van ahhoz, hogy neki egyedülállóként, anélkül, hogy lenne párja, enélkül neki joga van ahhoz, hogy neki gyereke legyen, és ezt a jogot vívja ki magának, az a gyermek oldaláról közelítve megfosztja őt attól, hogy neki édesanyja és édesapja legyen. Ez szerintem egy olyan helyzet, amikor a gyermeknek az érdekét kell védenünk, tehát meg kell adnunk a lehetőséget ahhoz, hogy egy gyermek édesapa és édesanya mellett nőhessen fel.

Baló: A lehetőség az rendben van, de ezek szerint például egyedülálló édesanyának nem lehet gyereke?

Novák: Hát az, hogy egyedülálló édesanya önállóan, egyedül vállaljon-e gyermeket, az szerintem egy teljesen más kérdés, mint az, hogy valakik közösen vállaltak egy gyermeket és egyedül maradt az édesanya vagy az édesapa. Tehát természetesen ez a jog nagyon sok esetben sérülhet, nagyon sok olyan helyzet állhat elő, amikor a szülők kapcsolata megromlik, elválnak a szülők, egyedül marad egy szülő, és fontos az, hogy ezek mellett az egyedülálló szülők mellett kiálljunk. (…) Ilyenkor segítenünk kell, ha sérül ez a jog, de még akkor is fontos például hogyha elválnak a szülők, a szülők között a kapcsolat megromlik, ugyanakkor az édesanya és az édesapa is szeretne felelősséget vállalni a gyermekért, fontos az, hogy ezt a jogot biztosítsuk a gyermek számára.

Nem, nem azért nem értem Novák Katalint, mert az elborult balliberális agyam mindenre spontán módon ökölbe szorul, amit a Fidesz mond, vagy tesz. Egyszerűen azért nem értem azt, amiről Novák beszél, mert bár a mondanivalójába véletlenül igazságfoszlányok is keveredtek (mégis ki az az elvetemült, aki szerint egy gyermeknek nincs joga anyához meg apához, és ha már itt tartunk, megfelelő táplálékhoz, minőségi oktatáshoz, felhőtlen gyermekkorhoz, és úgy általában egzisztenciális és érzelmi biztonsághoz), megint az az érzésem van, hogy feleslegesen, indokolatlanul reszelgeti a körmét és lebegteti a hülyeséget.

Valóban nem sok kivetnivalót találok abban, hogy az állam felelős a gyerekért olyannyira, hogy akár a szülőkkel szemben is mintegy kötelessége a gyermek jogait védelmezni. Csakhogy az, amit Novák előadott, felvet egy kérdést, amit nem sikerült megválaszolnia, és innentől kezdve érthetetlen az is, hogy miért hozta szóba egyáltalán. Nem tudom értelmezni, mi a különbség aközött, hogy egy nő egyedül is képesnek érzi magát, hogy gyereket vállaljon és kovácsákosul szólva beteljesítse a női princípiumát, illetve hogy egy hagyományos, papír által szentesített házasságban történik ugyanez, amely házasság aztán zátonyra fut és adott esetben életre szóló traumát okoz a gyerekeknek. Miért teljesen más az, ha egy nő – számtalan oknál fogva, amelyről Nováknak az államtitkári székből aligha lehet fogalma – úgy véli, képes és szeretne egyedül szeretetben és minden egzisztenciális feltétel megteremtése mellett életet adni annak a gyermeknek és felnevelni, és miért előrébbvaló ennél a szándéknál az, hogy mindez csak intézményesített, keresztény és hagyományos családmodellben történhessen meg?

Milyen leegyszerűsítő, torz, beteg, prekoncepcionált baromság az, hogy aki bármilyen okból egyedül vállal gyermeket (mert például ez az ő szuverén döntése) az egy önző senki, és még annál is nagyobb gaztettet követ el leendő gyermeke ellen, mint aki két év múlva rájön, hogy a hagyományos keresztény családmodell mégsem az, amiben ő le szeretné élni az életét, és elválik a fenébe?

Hogy Novák Katalin is értse, mi a probléma azzal, hogy a demográfiai hanyatlás megállításáért családbarátkodik éjt-nappallá téve, közben meg azon moralizál, hogy szerinte kinek való, és kinek nem való gyerek (felfoghatatlanul cinikus), egy sarkított és fideszes recept szerint leegyszerűsítő példát hozok: ha egy diplomás/nem diplomás, testileg-lelkileg egészséges anya egyedül neveli a gyerekét kiegyensúlyozottan, békében, szeretetben, az valójában önkényesen megfosztja attól, hogy apja is legyen neki, tehát indokolt az ejnyebejnye és az álszent homlokráncolás. Ha két nemzetikereszténypolgárikonzervatív magyar ember (férfi és nő) vállal egy gyereket, akit aztán a szülők valamelyike testileg-lelkileg terrorizál, fenyít, miközben a másik szülő arcát töri hetente szilánkosra, és vagy elválnak, vagy a Stockholm-szindróma tartja egyben őket, akkor hol vannak a gyerek jogai? És hol vannak azoknak a gyerekeknek a jogai, akikről Novák egy büdös szót nem ejtett, akik olyan állami gondozásban nevelkednek, amit az ellenségeinek se kíván az ember? És azt lehet tudni – hogy valami egészen aktuális példával éljek -, hogy a hagyományos keresztény családmodell idealizálása mellett, mi a fenéért nem jár az apáknak diákhitel-kedvezmény?

Nos, pont ez a baj ezekkel a felszínes, általánosító, a fideszes kétbitességhez igazított válogatott agymenésekkel. Hogy az élet nem fekete és fehér, nem a nemzetikonzervatív helyes és erkölcsös és támogatandó felfogások állnak szemben a dekadens, balliberális züllöttséggel. Csak hát abból nem lesz kétharmad, ha árkokat temetünk be ahelyett, hogy a gyalogsági ásót Novák Katalin kezébe adnánk. Kétségbeejtő, hogy a magyar kormányzat vergődése egyik végétől a másikig, a honvédelemtől a családpolitikáig Egri csillagokból vett idézeteken és népmesei alapokon nyugszik, amelyek életszerűsége a nagy büdös zérus felé konvergál. Jelen esetben azon, hogy apa-anya-gyerekek-boldog házasság-madárcsicsergés-napsütés az élet. Baromira nem az. Ma Magyarországon minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a partnere (ez mintegy fél millió nőt jelent!), ma Magyarországon ma körülbelül 400 ezer gyerek él olyan családban, ahol az egyik, vagy akár mindkét szülő szenvedélybeteg. Az ő jogaikkal mi lesz addig is, ameddig Novák Katalin azon vergődik, hogy a rengeteg féle-fajta emberi sorsot bepasszírozza valahogy a NER földszintes, bárgyú világnézetébe?

Szóval ha már ott tartanak nagyfene jó dolgukban, hogy azon filozófálnak, vajon a szülőnek van joga a gyerekhez, vagy a gyereknek a szülőhöz és pontosan hányhoz és milyen nemű szülő legyen az, nagyon érdekelne, hogyan fogják jogilag szabályozni a kétharmadukkal, hogy csak azok vállaljanak gyereket, akik szerintük alkalmasak arra, hogy gyerekük legyen? Ha csak fele annyit foglalkoznának azzal, hogy hangosan és érthetően ítélkezzenek, beleszóljanak, kioktassanak, és olyan dolgokat feszegessenek, amelyek sehova nem vezetnek, vagy amelyekre az elmúlt nyolc évben sem találtak (mert nem is kerestek) megoldást, már sokkal előrébb lennénk. Ha ahelyett, hogy meg akarnák mondani, hogy mi a család, hány tagú egy család, milyen nemű emberek alkothatják azt a családot és milyen értékrendszert kell követniük ahhoz, hogy ne legyenek kitéve a nemzeti jobboldal köpködésének, ha azzal foglalkoznának, hogy kiszámítható társadalmi-gazdasági-jogi kereteket és feltételeket teremtsenek ahhoz, hogy minden hatodik magyar gyerek ne külföldön szülessen meg, akkor Novák Katalinnak sem kellene hülyeségeket beszélnie és körmöt reszelgetnie a világbajnok kormányzati szűklátókörűség nagyobb dicsőségére.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább