December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Többségi Komplexusban vígan élhetnének a nagyszerű politikusok és családjaik, valamint a demokráciával mit kezdeni nem tudó, cáratyuska-fixált híveik

Remek ötletetem támadt az országos béke megteremtésére. Jó, tudom, én vagyok a hülye. De egy ilyen borongós, télbe hajló hétvégi napon kicsit szabad álmodozni.

Arra gondoltam, milyen jó lenne kétfelé osztani az országot. Az egyik felét megkapná a kétmilliós többség, a másikat pedig mi, hatmilliós kisebbség és a szavazásra még nem jogosult kiskorúakat a szülők vinnék magukkal. Ki hová tartozik. Persze részarányosan osztanánk meg a területet, hogy ne legyen túl nagy a zsúfoltság. El is nevezhetnénk Többségi Komplexusnak és talán Magyar Köztársaságnak, hogy ne keveredjen a kettő.

Többségi Komplexusban vígan élhetnének a nagyszerű politikusok és családjaik, valamint a demokráciával mit kezdeni nem tudó, cáratyuska-fixált híveik. Akár csatlakozhatnának is Putyinhoz, ha ez a vágyuk. Vagy Kínához. Esetleg mindkettőhöz. Mostanság az USA-hoz is, így három választásuk is lenne. Vihetnék a hülye szobraikat, papjaikat, törvényeiket, stadionjaikat, rájuk eső trafikokat, földeket, kaszinókat és a többi, államosítás fedőnéven elzsákmányolt vagyont.

Mi, kisebbség pedig választanánk magunknak más vezetőket. Becsületes, szakmájához értő embert neveznénk ki az ország élére, gazdasághoz értő pénzügyi vezetőket, gerinces és intelligens politikusokat, ilyesmit. Az oktatást, egészségügyet, szociális ügyeket, minden szektort hozzáértő nőkre és férfiakra bíznánk. Igen, nőkre is, mivel az ország lakosságának több, mint fele nő, célszerű lenne, ha bele is szólhatnának az életünk alakításába.

Olyan törvényeket hoznánk, amelyek nem egyéni, hanem a közösség érdekeit szolgálják. A közös pénzből átlátható és ellenőrizhető módon gazdálkodna a kormány. A politikusok elszámoltathatóak és visszahívhatóak lennének.

A bíróságok függetlenek lennének a hatalomtól, ahogy a rendőrség is. Ha a politikusok megpróbálnák bármelyik hatóságot, törvényhozót, vagy törvény alkalmazót, ügyészséget, rendőrséget a maguk céljai érdekében felhasználni, azt fenékbe rúgnánk.

Aki a tőlünk kapott hatalmával visszaélve hirtelen és indokolatlanul gazdagodni kezdene, az vizsgálattal nézne szembe és amennyiben bizonyítható a bűncselekmény, irány a börtön. Persze teljes vagyonelkobzás után.

Olyan törvényeink lennének, amelyek mindenkire vonatkoznak. A vezetőinkre is, sőt, rájuk kiemelten.

Az oktatás szabadsága, az egyetemek autonómiája is helyre állna. Vezető pozícióba megfelelő és arra érdemes szakemberek kerülhetnének, az általános iskolák igazgatói székétől az önkormányzati vezetőkig, különféle hatóságok igagazgatóságától a minisztériumokig mindenhová.

A jogrendszer, szabályok és törvények mindenki érdekét szolgálnák és mindenkire egyformán vonatkoznának. Azokat senki nem írhatná át, pillanatnyi érdekeinek megfelelően.

A közös pénzből a köz javát építenénk. Nyilvánosan és jól ellenőrizhető módon folynának a beruházások, pályázhatna mindenki, ha rendelkezik a megfelelő feltételekkel és a legjobb, az ország számára leginkább kedvező pályázat nyerné el a megbízást. Nyilvános lenne, melyik munkának mik a költségei. Ahol túlszámlázás gyanúja merülne fel, a független szervek azonnal kivizsgálnák az esetet és megbüntetnék a vétkeseket.

Lassan felépítenénk egy működő gazdaságot, megfelelő és hatékony oktatást, működőképes piacot, a közösség javát szolgáló feltételeket alakítanánk ki. Rendeznénk a viszonyunkat a szomszédos országokkal és az Európai Unióval.

Persze ez nem menne máról holnapra. Nem érnénk el a fejlett országok anyagi jólétét, a nyugati fizetési színvonalat néhány év alatt. De lenne lehetősége, esélye és módja mindenkinek tanulni, fejlődni, dolgozni, vállalkozni. Aki egészségi állapota, vagy kora miatt nem képes előteremteni a megélhetéséhez szükséges feltételeket, azokról a társadalom feladata lenne gondoskodni. Lassan, lépésenként haladhatnánk előre. Éreznénk, hogy nem egy helyben járunk, főleg nem visszafelé rohanunk. Tudnánk, hogy ma kicsit jobb, mint tegnap, holnap kicsit jobb lesz, mint ma.

A közmédia közös lenne, minden nézet, minden politikai és vallási közösség, minden gondolkodási irányzat azonos súlyt kapna. Az újságoknak nem csupán lehetősége, de dolga lenne feltárni a zűrös ügyeket, nyilvánosságra hozni a közösség érdekeit sértő eseteket, felfedni a korrupt, csaló politikusok kilétét.

Minden polgárnak jogában állna olyan vallási, politikai nézeteket vallani, amilyet csak akar. Ameddig nem sérti a közösség érzéseit, érdekeit.

Átlátható lenne a gazdaság, stabilak a törvények, hozzáértő vezetők irányítanák az országot, akik nem önmaguk, vagy családjaik érdekében dolgoznának.

Bizonyos pozíciókba csak megfelelő pszichiátriai vizsgálatot követően (kizárandó a megalo,- cezaro,- üldözési mánia és egyéb kórságok) a magánszektorban már bizonyított szakemberek kerülhetnének. Tehát nem fordulhatna elő, hogy az egyetemi padból egyenest a Parlamentbe landoljon valaki, majd onnan egy miniszteri székbe. Ugyanis aki egy ország, az ott élők sorsáért felelős döntéseket hoz, előtte ismerje meg, milyen közülük valónak lenni.

Ha mindezeket létrehoztuk, azonnali beutazási tilalmat kellene hirdetni a kétmilliós többség politikusaira és gazdasági hátországának vezetőire, kiszolgálóira. Maradjanak csak ott, ahonnan napi szinten tagadnak ki mindenki mást, aki nem hajlandó beállni a sorba. Meneteljenek, harcoljanak, honvédjenek, építsék a stadionokat, szobrokat, írják át a történelmet, borítsák virágba a közmunkára épülő társadalmukat. Tiltsuk ki őket az életünből.

Mi többiek, a hatmilliós kisebbség pedig élhessünk békében a magunk elképzelései szerint.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.