Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Nekik ez a normalitás és a csoda

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ül a Nyugat a bágyadt napsütésben, mint halállal és elöregedéssel dacoló, nevetséges, kirúzsozott műfogsorú vénasszonyok a kávézó teraszán, és a kihűlő jólétet kavargatva megtagadja önmagát. Megtagadja a hitet, a nemzetet, a nemeket, úgy szólja meg és le a múltat, mintha lenne még jövője, az individualizmusból önsorsrontást, az intellektusból „villalakót” nyáladzott össze. Ki tudja már, mióta, mindent lefelé nivellál, már nem a középszerűséget, hanem a kisszerűséget, a pitiánerséget, a romlottat, a beteget, a természetellenest és a torzat emeli piedesztálra.

Eme költői magasságokban szárnyaló diagnózist állította fel ma reggelre virradóra a nemzet babérkoszorús-lovagkeresztes csúcsértelmiségije a cigányok, buzik, liberálisok, genderfasiszták és egyéb, nem fideszes csőcselékek és hazaárulók őrző-védőangyala a kormány elsőszámú propagandaszócsövének virtuális hasábjain.

Titokban reméltem pedig, hogy a mester összeszedi évtizedek alatt felhalmozódott minden dühét, gyűlöletét, és véres indulatát, amit a haverját, ivócimboráját, gazdáját és harcostársát bírálni merészelőkkel szemben táplál, és elmagyarázza a magyar jogállam hulláján értetlenül csodálkozóknak, miért is van rendben az, ami a világnak eme balkáni felén történik most éppen Gruevszki-ügyben. Ha már Tiborcz-Elios-ügyben nevetséges lett volna ilyesmit elvárni tőle.

Legalább most rendet rakhatott volna hülye fejeinkben, hogy ne bántsuk ok nélkül, igazságtalanul szegény drága miniszterelnök urat, aki az életét is odaadná, hogy minket megvédjen a bajtól. Igen, szép lett volna előállni egy történettel, hogy világosan lássunk a sötét pusztulatban. A szánkba kellett volna rágni valahogyan, hogy miért árulja a hazát, a nemzetet, jelent és jövőt mindenki, aki úgy érzi: ahol egy dörzsölt bűnöző érdekei és a magyar miniszterelnökkel ápolt ragacsos barátsága felülírhatja a hatályos törvényeket, ott a rothadás virágainak szagolgatása mellett érdemes felhagyni minden reménnyel.

Nem ez történt, mindössze a fenti könnyesbús, patetikus sirámra futotta az öncélú, kocsmai fröcsögés világszínvonalú csúcstartójától, aki az általa szolgált bálvány tegnap felvázolt nagyívű terveire felcsimpaszkodva visszaöklendezte azokat és egyben kijelölte az utat. Nem nekünk, hanem maguknak, magyaroknak. El kell felejteni a Nyugatot, szarni kell azoknak a fejére, akiknek a Nyugat kötődést és hovatartozást jelent, és rá kell lépni a harmadik útra.

S hogy mi a harmadik út? Hát a normalitás világa.

Mert bár az elmúlt száz évben is óriási erők mozdultak meg azért, hogy mi ne is legyünk, lám, mégis vagyunk. S ez a csoda a normalitás csodája. Úgyhogy itt a nemzeti parancs, elvtársak:

(…) a Trianonnal tönkretett Kárpát-medence újjáépítése, a kettévágott utak, vasutak visszaépítése, az észak–déli erek megteremtése (mi az, hogy nem lehet autópályán eljutni Varsóba?), büszke magyarként, büszke nemzetként élére állni Közép-Európa megteremtésének, a Baltikumtól le az Adriáig, minden együttműködésre készen, s a nemzeti érdekeket soha nem feledve, a száz éve tőlünk elszakítottakat sohasem odadobva valami „magasabb érdekért”, ugyanis nincsen magasabb érdek. (…) Éppen itt az ideje, hogy megnyerjük az új századot, barátaim.

Bele is gondoltam üstöllést, mekkora isteni szerencse, áldás és csoda, hogy nem tartozunk a kisszerűséget, a pitiánerséget, a romlottat, a beteget, a természetellenest és a torzat piedesztálra emelő Nyugathoz. És nem csak hogy nem tartozunk, de nem is akarunk oda tartozni. Miért is kellene, hiszen itt van nekünk a magunk vérmagyar, nemzeti kicsattanó egészsége, a keresztényi normalitásunk, a közmegegyezésen alapuló tisztességünk, becsületünk, feddhetetlen erkölcsünk, és – bár sem egyenként, sem népként semmit nem tettünk ezért – a magyarnak születni életérzés nagyszerűsége. Ezzel öblögetünk éjt nappallá téve, globális felmelegedéstől a fülkék felrobbanásán át látástól vakulásig. Ez mindenre magyarázat, önmegnyugtatás és melldöngetésre okot adó tényállás. (Ameddig a propaganda megtalálja a fidesznemzeti megélhetési korrupció minden napra jutó sikertörténete mögött meghúzódó Gyurcsány- és Soros-szálat. És általában gond nélkül megtalálja.)

A nemzet-család-hit isteni háromszöge, a világ szívcsakrája ez, ahol egy kétmilliós balkáni ország korrupt, elítélt miniszterelnökének irhája többet ér, mint a hatályos magyar törvények. Ahol 48 órája a kormány és az állampárt Szijjártót Gulyás Gergellyel összekötő tengelyén ordasabbnál ordasabb hazugságokkal védik egy ócska bűnöző, egy bukott miniszterelnök szakadt mundérját. Ahol magyar diplomaták aktívan segédkeznek egy börtön elől menekülő gazember Magyarországra szöktetésében. A hazával, a nemzettel és saját leokádott törvényeikkel szemben. Miközben a betegnek és romlottnak kikiáltott Nyugat felé rázzák az öklüket.

Nekik ez a normalitás és a csoda. Szerintem is, ha valami, akkor ez az. A legnagyobb csoda az, hogy a bálvány körül táncolók matematikai sokaságát ez sem ingatja meg, ahogy semmi nem tompítja évek óta a szerelmüket: piedesztálra emelték és ott tartják ezt az embert. Aki – és bár lehetetlen, de tényleg tekintsünk el egy pillanatra minden egyébtől, amit korábban művelt – az elmúlt 48 órában bebizonyította, hogy a 2015 óta hörgő migránsozásához nyomorított jogszabályai sem számítanak akkor, amikor a saját mocskos politikai-gazdasági játszmái forognak kockán.

Nekik ez a normalitás és a csoda. Habony Árpád munkanélküli szennylapjaiban gyurcsányozva mentegetni Orbán elítélt macedón haverját, úgy hogy közben a hazájukból menekülő emberek, valamint az őket segítő civilek elleni hergelésből élő Orbán-kormány kvázi embercsempésznek állva, őt indokolatlanul kivételes bánásmódban részesítve, a törvényeket kijátszva/kimagyarázva juttatja be Magyarország területére a bűnözőt, akinek érdekeltségeivel a munkanélküli gipszfaragó közpénzvállalkozásai szügyig össze vannak fonódva. Büszke magyarként, büszke nemzetként mire lehetnénk igazán büszkék, ha nem erre? Minden adottságunk megvan ahhoz, hogy Közép-Európa élére álljunk, és fityiszt mutassunk betegéknek, torzéknak, romlottéknak.

Őszintén nem gondoltam volna, de ezt is megértem: egy lesajnált balkáni ország képes volt (jó, tudom, Soros) megbuktatni saját korrupt vezetőjét, Magyarország nemzeti kormánya pedig a normalitás és a büszke magyarság jegyében, a saját polgárait szemen köpve, a saját maga által fércelt törvényeket megtiporva (amelyeket pont azért hozott, hogy távol tartsa az országtól és ne kelljen befogadnia a terroristabűnözőknek kikiáltott, dehumanizált hordáknak beállított háború elől menekülőket) szárnyai alá veszi a figurát (értsd: illegális gazdasági bevándorló), és sunnyogva pártolja a bűnt. És nem azért gyalázat ez az egész, mert egy bukott miniszterelnököt ne illethetne meg a jog a tisztességes menedékjogi eljáráshoz, hanem mert nincs annál undorítóbb szemforgatás, mint a nem leszünk bevándorlóország jegyében – a szerencsétlen emberek tisztességes menedékjogi eljáráshoz való jogának megtagadására – hozott jogszabályokat felrúgva tenni mindezt.

Bármi legyen is ennek az ügynek a végkimenetele, és bármit is kötnek ebből a kábára zsibbasztott, minden morális tartásából és jóérzéséből kivetkőzött közvélemény orrára (akinek nem inge), vagy bármi szivárog át a NER betonbiztosnak és hermetikusnak hitt falán, soha senki nem fogja tudni megmagyarázni, mi indokolja azt, hogy ez a Soros-fóbiás Putyin-ügynök Budapesten bujkál éppen ahelyett, hogy Moszkvában, vagy Ankarában, vagy Minszkben szívná a friss levegőt. De legalább elmondhatjuk, hogy a kormányzati ködösítés és ez a százéves ármánykodások ellenére még mindig élő és viruló magyarság arcába hazudozás se nem kisszerű, se nem pitiáner.

Ilyen emberi salakanyagot, ilyen közveszélyes bandát szerintem ez a nép még soha nem emelt piedesztálra. Remélem, olyan isteni szerencsém már nem lesz, hogy azt is megérjem, milyen lesz, amikor – a B betűs költő óhaja szerint – ők fogják megnyerni az új századot. És senki másnak se kívánom.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.