NEHAZUGGY

Menjenek maguk a jó büdös, rothadó tojás héjába okítgatni!

Tóth Ilona | 2018. November 16, Péntek | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fellázadtunk. A lányomnak irodalmat tanító tanárnő ellen. Elképesztő volt. Ha ő magyarázott, feleletként nem fogadta el. A tankönyvből tanultakat sem. A könyvtárban jegyzetelteket sem. Elvétve adott hármast, az osztály dugig volt egyessel, kettessel – az érettségi előtt. Nálam akkor tetőzött a nő, amikor a kedvencemről, Örkény Istvánról, írt dolgozatomra kettest adott. Megpróbáltuk, hátha. Vérig sértődtem, mert a jó piros szemű nénikéjét! Ezzel nem lett vége az ámokfutásának. És akkor most együtt dobjuk el az agyunk felét, elég lesz… Versből íratott dolgozatot a gyerekekkel. Első pont: tanuld meg a verset. Második pont: elmondani nem kell. Harmadik pont: írd le, ez lesz dolgozat. Képzelhetik, milyen puskadurrogás lett a tanteremben; másolt, körmölt a 4./c – ki honnan tudott, már külön iparág épült a tanárnő átejtésére. Láss csodát, tökéletes dolgozatok születtek: helyén volt ott minden pont, vessző, gondolatjel, sorköz. Verset mondani senki nem tudott, meg sem tanulták, inkább csőbe húzták a tanárnőt. Ekkor lázadtak fel a szülők, de hiába, kudarcba fulladt minden morgás, kritika, mert a pedagógus hasonmás nyugdíj előtt állt, és ugyan már, ha évtizedekig cipelte magával minden iskola, akkor miért éppen most tegyék lapátra. Pedig akkoriban lett volna helyette öt másik.

Ma nincs, számtalan iskolában örülnek, ha minden tantárgyra legalább egy pedagógus jut, így aztán a hivatásukra alkalmatlan, rossz tanárok sem cserélhetők le. Hiába pofázik a sok okos oktatásügyi akárki, hogy fontos a minőség. Más hivatásokban, szakmában is vannak pocsék, hasznavehetetlen dolgozók ilyen-olyan okokból. Mégsem mindegy. A bordó szívecskéket varrogató, ha elcseszi az öltést, akkor a darab selejtté nyilváníttatik; ha sok öltést cseszik el, sok selejt kerül külön dobozba. Szinte kimondani sem kell: a gyerekek soha nem lehetnek selejtek, és azok a felnőttek – akárki -, akik mégis ekként bánnak velük, legyenek faliképek, jó erősen odarögzítve.

A baj nagyon nagy. Az Orbán-kormány összeszedte az összes esze roggyant párthű emberét – Hoffmann Rózsától a mindenkit überelő Czunyinéig, van nekünk most egy ősmagyar Káslerünk – iskolát csinálni. Csináltak is, és ebbe lassan belebolondulnak a tanárok, a szülők, a gyerekek. Háromezer pedagógus vette a kalapját, iskolán kívül keresi a boldogulását, a sikerélményt, azt az alkotó munkát, amelyre mindig is vágyott. A maradókon még nagyobb a teher, az igazgatók bűvészkednek, legalább valaki menjen be az órára a diákokhoz. Így az énektanár matekot tanít b-mollban, a testnevelés tanár a kémiával és fizikával küzd a gyerekekkel együtt – (bordás)falra másznak már ettől az egész zűrzavartól. A hazug és dilettáns oktatásvezetés úgy csapja agyon a szülők és gyerekek jövőjét, a tudásba vetett hitét, mint Janika a legyet. Mondok valamit, képzeljenek el egy effajta beszélgetést.

– Halló, itt dr. Kórházigazgató!

– Halló, itt dr. Háziorvos, miben segíthetek?

– Segíthetne, kolléga, most hoztak az osztályra egy balesetest, szétment a térde, nincs, aki megműtse, elmentek az orvosaim. Vállalná, kolléga? Nagyon hálás lennék.

Dr. Háziorvos átérzi a bajt, elindul a kórházba. Amikor a műtétre váró ezt megtudja, fölkel az ágyról, és sikítva elmászik. Pedig orvos orvos, a tanár tanár, nem? Ezeknek az IQ-lájtos dörgölőzőknek tök mindegy, csak fogják be a pofájukat a pedagógusok is, parancsra dolgozzanak.

A gyerekeket mentik ki az állami iskolákból a szülők magán- és alapítványi iskolákba. Vagy különórákat fizetnek, lehet, hogy éppen annak a tanárnak, aki elsöpört az iskolájukból. Egyik út sem két fillér. A többiek kapnak, amit kapnak; kapnak, akit kapnak. És ez Orbánéktól nem felelőtlenség, hanem bűn; olyan merénylet ellenünk, amit évtizedekig nem heverünk ki. Csapna beléjük a hajderménkű kivétel nélkül, mert, aki a tudás ellen keccsöl, mindannyiunk ellen vétkezik.

Az iskola operátoraiként kezelik a pedagógusokat, alkotói szabadság nélkül, arra kényszerítve, hogy segédmunkásként szirszar adatokat, jelentéseket írjanak, kivezényeljék valamelyik fideszes csibész programjára a diákokat. A bárcás életbe, nem ez a dolguk. Az iskolapadban nem Adat diák, Statisztika diák, Tapsolj diák, Jelentés diák ül. Kiváló szakemberek várnak arra, ki tudja meddig bírják, hogy jó szóval oktasd, játszani engedd szép, komoly fiadat!

Mi a verstanulást pótoltuk, megoldottuk a ritka esetet. Önök gondolták volna, hogy ezek az itt-ott tanult, többnyire diplomás, magukat pótolhatatlan hitt Orbán emberek lezüllenek az Elios-lámpák sötétségébe? Erről nem tanítóik tehetnek, hanem hatalom imádatuk. Begőzöltek. Generációkat fokoztak le, rekesztettek ki a nevelés-tanulás-tanítás házából. Mindez pótolhatatlannak tűnik. Menjenek maguk a jó büdös, rothadó tojás héjába okítgatni!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!