December 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A kvantumkémia a kereszténydemokrata férfiak kémiai úton történő kasztrálásáról szól

Szintet lépett a közpénzből kitartott propagandagépezet. A párt szolgálatában – és persze a vaskos fizetési boríték érdekében – bárkiről és bármiről szemrebbenés nélkül elvtelenül hazudozó hálózat körbeért és rátalált a saját farkára. Ezer és egy példát lehetne hozni arra, hogy az országot fizikai, mentális és erkölcsi értelemben is kirabló szervezet szolgálatában álló, lényegében szintén a közösből élősködő különféle látszatszervezetek (ahogy a párt érdekét szolgáló irkálóbrigád nem volt és soha nem lesz sajtó, úgy a párt érdekében bármit és annak az ellenkezőjét bármikor alátámasztani kész kutatóműhelyek sem lesznek soha szavahihető források) egymás alá dolgoznak.

A nyolcaska nagy örömmel kürtölte világgá a szenzációs hírt:

A megkérdezettek 60 százaléka inkább egyetért az Emmi és az Igazságügyi Minisztérium azon előterjesztésével, melynek keretében megszűnik a gender szak állami finanszírozása – derül ki a Századvég Alapítvány által a 888.hu számára készített közvélemény-kutatásból. (888.hu)

Kezdjük az elejéről és vezessük végig a dolgot, hátha úgy érthetőbb lesz. Valamikor valamelyik frusztrált szerencsétlen kitalálta, hogy a gender szak veszélyezteti az ő kirobbanó férfiasságát. Vesszen tehát. A propagandisták megkapták a feladatot, neki is álltak a melónak. Nyilván bárminek nekiállnak, amit a központ utasításba ad, legyen az valakinek a legócskább hazugságokkal történő lejáratása, vagy annak bebizonyítása, hogy az éhezés direkt egészséges, vagy hogy a színtévesztők az ördög szövetségesei. Nincsenek gátlások. Ez a téma láthatólag személyesen is közelebbről érintett több propagandistát, ezért még a szokásosnál is lelkesebben vetették bele magukat.

A személyes érintettség egyrészről a szellemi alultápláltságból fakad. Másrészről az elvtelenségből, de azzal most nem szeretnék foglalkozni, maradok a fogalmatlanságnál. Jól érzékelhető, hogy több, a témában hörgő elnyomott írózseninek szintén nincs pontos képe arról, mi a fene a genderszaknak nevezett dolog, ők a férfiasságukat, vagy a nőiességüket ért támadásként élik meg a dolgot. Azt tapasztalatból tudhatjuk – bár komoly szakirodalma is van -, hogy azok szokták veszettül védeni a valamilyen identitásukat – legyen az nemi, vallási, nemzeti vagy bármi egyéb -, akik nem érzik biztonságban magukat, ahol rezeg a léc. Mondok saját példát az érthetőség kedvéért. Nem fogja lefedni a genderelmélet egészét, az ennél sokkal összetettebb, de egy pici szeletét megvilágítja.

Nekem olyan szerencsém van, hogy boldog párkapcsolatban élek. Hagyományos férfi-nő kapcsolatról van szó. Kettőnk között szemmel láthatóak a különbségek, a párom ritkán sem vesz fel szoknyát, én sem húzom magamra a 45-ös kalucsniját. Én az adottságaim okán nem érem fel a magasabb polcokat és nem tudom felemelni a nehezebb tárgyakat, ugyanis kisebb vagyok és fizikailag gyengébb. Én szültem, a párom nem. Azonban én bármikor szétkapom a konyhai mosogató szifonját és kitakarítom, beszerelem a beépítésre váró új mosogatógépet, megmetszem a kertben a fákat. Holott ezek hagyományosan férfias dolgok, a társadalmi nem ezeket a feladatokat a férfira ruházza. Én meg nem ruházom a páromra, mert tudom, hogy kínszenvedés lenne számára és hosszú szenvedés után rosszul oldaná meg ezeket a feladatokat, mert semmi érzéke nincs hozzá. Ő viszont nem várja el tőlem, hogy vasaljak (holott az női szerep), mert türelmetlen vagyok hozzá, pocsékul vasalok és még fel is húzom magam, amiért ilyesmivel kell vacakolnom. Velem ellentétben a párom jól és ráadásul szívesen vasal, mert őt megnyugtatja ez a ténykedés. Tehát megcseréltük a társadalmi nemünket, ha csak ilyen apróságokban is. De ettől nekem nem ingott meg a hitem a saját nőiségemben, sem a párom férfiasságában és viszont. Ha azonban én bizonytalan lennék a saját nőiségemben, frusztrálna a tudat, hogy a párom férfi létére ügyesebben vasal.

A frusztrált pártkatonák által eltorzított valósággal szemben a gender szak nem buziképző, ahol a gyanútlan arra tévedőtől elragadják az ő férfiasságát, vagy nőiességét, hanem azt feszegeti, hogy semmi gond nincs azzal, ha a párom vasal, én pedig szerelek. (Mint mindenhol, ebben a tudományos ágban is vannak egészen brutális szélsőségek, de az mindenhol fellehető és semmi baj vele, ameddig marginális marad). De ha ezt így elmagyarázták volna a populációnak (melynek általában nincs fogalma a gender szak mibenlétéről éppen úgy, ahogy a részecskefizikáról, a kvantumkémiáról vagy az interperszonális és interkulturális pszichológiáról sincs. Márpedig ezek éppen olyan egyetemi szakok, mint a társadalmi nemek), akkor most nem lenne miről beszélni.

Ha a propagandamunkások az elmúlt hónapokban teljes erőbedobással, mindent lefedő hadjáratot indítottak volna azért, hogy meggyőzzék a magyar társadalmat arról, hogy a kvantumkémia a kereszténydemokrata férfiak kémiai úton történő kasztrálásáról szól és azt oktatják a hallgatóknak, hogy hogyan tudják a hagyományos értékrendű, jobboldali férfiakat akaratuk ellenére meddővé tenni a liberálisok, akkor a magyar társadalom túlnyomó része ezt is elhitte volna. És ha ezek után jött volna a szintén közpénzből működő pénzmosoda közvéleményt kutatni, a köz úgy vélekedett volna, hogy be kell tiltani a kvantumkémiát, mégpedig azonnal.

Röviden: a propagandisták mindent megtettek azért, hogy félretájékoztassák a lakosságot (hazudtak szemrebbenés és gátlás nélkül), majd jött a másik brigád és a bebizonyította, hogy jól dolgoztak a propagandisták. Mindez nekünk sok-sok százmilliónkba kerül, de legalább megéri. Legalább annyira, mint az üresen kongó stadionok megépítése és fenntartása.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.