December 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Orbán pokoli terve a hajléktalanokkal

Magyarországon a hajléktalanok közellenséggé váltak. Sorra születnek az életüket korlátozó jogszabályok, üldöző rendelkezések, szerveződnek a zaklatások. A kormányzati sajtó intenzív gyűlöletkeltő kampánya kísértetiesen emlékeztet a 80 évvel ezelőtti időkre. De miért jó, miért „éri meg” mindez a kormánynak? Sokféle magyarázat létezhet erre. Mint az elmúlt években sokszor bizonyították, az ellenség-gyártás alapvető eleme a fasisztoid propagandának, és a hajléktalanok, mint nem túl népszerű és védekezésre képtelen népcsoport, tökéletes alanynak látszik mindehhez. Az is könnyen belátható, hogy van egy széles magyar választói réteg, aki egyfajta „rendrakásként”, egy probléma megoldásaként fogja fel a hajléktalanok kiszorítását, és tapsol a történetnek. Nyilván megfelelő propagandával ez a választói réteg még szélesíthető is. Íme tehát egyfajta politikai haszon, ami motiválhatja kicsiny népünk erős és bátor kormányát. Mindez nem újdonság, ezt tapasztaljuk már évek óta. És ahogy a választások tanulságai igazolják, ez a stratégia kiválóan működni is látszik – még ha ez egy kicsit meglepőnek tűnhet egy magát kereszténynek állító választói környezetben.

Fotó forrása: nol.hu

A hajléktalanüldözés felerősödése kapcsán azonban valami azért csak motoszkál bennem. Nincs itt valami minőségi különbség, nem történt valami fordulatszám-váltás? Biztos az összes magyarázatot megtaláltuk? A fentiekhez az is elég volna, ha csak egy kicsit „továbbhergelnék” a népet. De most mintha tényleg a teljes magyar államigazgatást ráállították volna a hajléktalanok szisztematikus kiszorítására. Mindenhonnan. Miért vált ennyire totálissá az üldözés?

Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy lehet ennek a történetnek egy másik olvasata is. Természettudós lelkemben mindig minden mérlegnek két oldala van. Ha valahonnan pénz tűnik el, akkor annak meg kell jelennie valahol máshol. Ha valahonnan embereket szorítanak ki, akkor ők is megjelennek valahol máshol. Lehet hogy ez is a „terv” része? (És itt válik a dolog igazán pokolivá – innentől spekuláció következik, és szívből kívánom hogy ne legyen igazam.)

Merthogy…  mi lesz a kiszorított „problémával”? Hova fog menni? A megmaradt ellenzéki vezetésű városokba? „Nagyon jó – mondhatja erre magában népünk nemes lelkű vezére – menjenek csak oda” És az ellenzéki/független polgármesterek majd választhatnak: befogadják őket (és ezzel könnyű célpontjai lesznek a propagandának és borítékolhatóan elbukják a jövő évi választást), vagy nem (és ezzel maguk is beállnak a kiszorítósdi játékba). És így-vagy úgy de gyengülnek, sőt talán el is süllyednek a szabadság ezen kis maradvány-szigetei . A nagy vezér pedig mindeközben kellemesen hátradőlhet és akár halkan röhöghet is a markába.

De mi van ha a hajléktalanok nem állnának meg átjárható határainknál? Nekünk az is jó, sőt annál jobb – mondhatja erre Orbán – menjenek csak oda”. Mert mi lesz ott is velük? Tárt karokkal fogadják ott majd őket?? Az első „igazi” magyar menekülteket? („Gazdasági bevándorlóból már sokat küldtünk nyugatra, de nyugi, ha ilyen szépen haladunk tovább az orbáni úton, akkor hamarosan valódi menekültekből is nagy kibocsátók leszünk…) Az a nyugati ország, amelyik esetleg komolyan megpróbálná felkarolni az exportált „problémát”, hamarosan saját választóival találná szembe magát. Ha meg behúzzák a féket és akárhogy is, de elzárkóznak, bezárkóznak… nagyon jó, hát Orbán nem pont egy ilyen világot akar? És a szabadság-szigetek megint csak eltűnnek a színpadról. Ezúttal nagyon komoly szigetek, ez egy nagy siker, fontos győzelem. És Orbán még elégedettebb mosollyal dőlhet hátra.

Más szavakkal: én tényleg attól félek, hogy a magyar társadalom legelesettebb rétegeit (a hajléktalanokat) Orbán „faltörő kosként” akarja Európára tolni. Ne aggódjatok, demokráciamániás nyugatiak – mondhatja magában kaján vigyorral az arcán -, én tudom, hogy mi a ti gyenge pontotok. Nem jön elég menekült az EU-n kívülről? Nem baj, kaptok menekülteket, ne aggódjatok. Majd én csinálok nektek. 🙂 Olyat, aki ellen védekezni sem tudtok, mert schengeni útlevéllel érkezik. Na nézzük, ezt hogy bírja majd a ti híres jogrendetek és a demokráciátok…” (Ezen a ponton egy sátáni kacaj hallatszik az én fantáziámban.)

És akkor már ne feledkezzünk meg az akció további lehetséges „kellemes” mellékhatásairól sem. (Tényleg pokoli ez a stratégia.) Ha sikerül ugyanis kiveretni a biztosítékot az osztrákoknál, németeknél, franciáknál, akkor hamarosan elegük lesz a magyarokból, és csapatostul fogják mindenhonnan hazaküldeni (azaz inkább kergetni) a magyar vándorokat. Gyorsan meglesz a százezer hazatelepülő magyar. Nincs is ennél jobb „gyere haza fiatal” program. És még csak a béreket sem kell megemelni hozzá.

Ne legyenek illúzióink, nem véletlen, hogy „éppen most” indult be a hajléktalanellenes gőzhenger. Két választás előtt állunk jövőre. Ha hatást akar elérni Orbán, akkor most sietnie kell. Gondolom, reménykedik abban, hogy kemény tél lesz. Gondolom, a megfelelő pillanatban a megfelelő irányba mutató impulzust is megadja majd a tömegeknek (pl. valamilyen ürüggyel az osztrák határ melletti üresen álló menekülttáborokba viteti majd a felgyűlt hajléktalanokat). A felgyorsult kilakoltatások is tökéletesen illenek a programba, ez is win-win. A lakásokat megkapja a klientúra (hogy is volt ez 80 éve?), a kilakoltatottak meg tökéletes emberanyag a menekültek gyártásához. (Családok éve, keresztény értékek, népességfogyási aggodalmak… na persze.)

Emberek, ébresztő. Lehetséges ez? Ki-ki maga döntse el. De ha tényleg sikerül a kiszorítási akció, akkor holnap már lehet hogy késő lesz sírnunk. Most tudjuk megvédeni a szegényeinket – hogy ne válhassanak túszokká egy ellenünk folytatott háborúban. Ez a meccs ugyanis nem róluk, hanem rólunk szól.

Bacon

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.