November 13,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Egyetlen magyar ember sem gondolhatja azt, amit gondol

Miután Rogánék tegnap leleplezték az Európai Csalás Elleni Hivatalt (ha már a nyomozás helyett elsikálásra szakosodott hatóságoknak értelemszerűen nem sikerült lerántani a korrupciós leplet a miniszterelnök úr tehetséges, saját lábon álló vejéről), és miután a Magyar Idők most már aztán tényleg valóban lebuktatta a sorosista CEU-t – olyan hangfelvételek kerültek a birtokukba, hogy beszarás (igaz, hogy irgalmatlanul mellélőttek vele) -, már sokadszorra bezárhatnánk az internetet. Ezt a tempót már ép ésszel régen nem lehet követni, nem hogy bírni. Pedig arról még egy szót sem szóltam, hogy mindeközben, az Ausztriához képest 20 éves lemaradásunk kontextusában hat éves csúcson hasít a magyar infláció, de ez Kövér László kommunistaellenes emberjogi harcost és keresztény gyökérügyi összeesküvés-elmélet hívőt semennyire nem akadályozza meg abban, hogy jelen állás szerint Ecuadorban építse a fényes magyar jövőt. Miközben Orbán Helsinkiben harcolt ma az ellenségekkel, ugye.

Még neki se kezdtem, és máris elkalandoztam. Pedig mindössze a magyar kormány egyik legnagyszerűbb figurájának soros megszólalásából akartam idézni és pár saját gondolatot hozzátenni. A szóbanforgó figurát Kovács Zoltánnak hívják, ő a kormány CEU-n diplomázott szóvivője (nem tudok róla, hogy két törvénytiszteletről ömlengés között visszaadta volna azt a bűnös fecnit). Kovács, a Lázár-féle arrogancia és cinizmus egyik kiemelkedő képviselője, aki akkor ért el igazán átütő sikert a politikai porondon, amikor hagyta, hogy Freud kikönyököljön a száján és habogva elismerte, hogy sajnos nem sikerült nyom és visszhang nélkül megváltoztatni a közpénz jellegét, pedig mindent megtettek az ügy érdekében.

A fideszes káderek propagandafelületeken történő rotációs algoritmusa szerint Kovácsnak mára virradóra a Magyar Hírlapban kellett osztania az észt. A forrás megjelölésével (bár tiltja a vallásom, most jófej leszek) idézek a korszakos zseni és a beosztott propagandista kedélyes csevelyéből, az egészet felesleges elolvasni:

M.H.: A Sargentini-jelentés elfogadását követően kampányt indítottak, de a Publicus Intézet friss kutatása szerint a magyarok többsége úgy véli, hogy a jelentés nem Magyarországot, hanem a kormányt ítélte el, sőt a többség megszavazta volna a dokumentumot.

K.Z.: Ez a politikai vicc kategóriája. A választópolgárok az elmúlt években a nemzeti konzultációkon, a népszavazáson és az országgyűlési választáson teljesen egyértelművé tették, miként gondolkodnak a migrációról és az ország jövőjéről. Egy hazugságokból összeollózott, politikai rágalomkampány eredményeképpen létrejött jelentésről egyetlen magyar ember sem gondolhatja azt, hogy a valóságot tükrözni. (így!) Érdemes lenne megnézni, milyen módszerekkel készült a felmérés.

M.H.: A héten elindították az újabb, ezúttal a családok védelméről szóló nemzeti konzultációt, amelyet azonban már most több kritika ért, mondván: a kérdések manipulatívak, leegyszerűsítettek, és minderre újabb milliárdok mennek el.

K.Z.: … az emberek valójában sorsfordító kérdésekben nyilvánítottak véleményt, és a tapasztalatok alapján nagy az érdeklődés, a magyarok szívesen vesznek részt ilyen típusú párbeszédben. Többször elmondtuk már, hogy amikor a kormány összeállít egy kérdőívet, az nyilvánvalóan tükrözi az általa képviselt értékrendet. Ezzel egyet lehet érteni, vagy el lehet utasítani, a döntés a választópolgároké. Ha pedig már demokráciáról beszélünk, érdemes megjegyezni, hogy az általunk bevezetett nemzeti konzultáció egy sehol máshol nem használt demokratikus eszköz.

M.H.: Emmanuel Macron francia elnök élt ezzel az eszközzel, ő Európa jövőjéről indított konzultációt, abban viszont Magyarország nem vett részt.

K.Z.: Mi több alkalommal kifejtettük, hogy mit gondolunk az EU működéséről és Európa jövőjéről. Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy ezt egy ilyen konzultáció formájában, egy, a hazájában jelentősen meggyengült pozíciójú elnök népszerűségének növeléséért kellene megtennünk. Mindenki a saját hazájában legyen próféta.

Nem mondom, hogy forradalmian új gondolatokat vágott bele az arcunkba az öreg, bigott kommunisták védőszentje, de legalább megint nem neki sül le a bőr a pofájáról, hanem mindenki másnak, akinek a nevében pökhendien kinyilatkoztatja, hogy miről mit gondol valójában a magyarember. Persze egy olyan országban, ahol demokratikus eszköznek nevezik a náci Németországban is nagy sikerrel alkalmazott, tulajdonképpen a népi kezedeményezésű népszavazás intézményének ellehetetlenítését célzó, úgynevezett népi konzultációra kísértetiesen hasonlító nemzeti konzultációt, ott Kovács arcbőre bármit elbír. Ahol a törvény mindenkire vonatkozik, kivéve a felcsúti pápára és az összes következmény nélkül harácsoló, hazudozó, sunyuló csatlósára, ahol milliárdos tételekben, törvényesítve lopják a jelent és mindezt a keresztény gyökerekre, a családbarátságra és a más vallású, bőrszínű, nemzetiségű emberektől való megvédésre hivatkozva teszik és működik, ott Kovácsnak meg sem kell erőltetnie magát, hogy annak látszódjon, ami.

Ennek ellenére tisztázzunk néhány aprócska félreértést. Nem azért mert Soros ezért fizet minket, hanem mert ezekért az izzadságszagot árasztó, elemi iskolások szellemi színvonalára nézve is arcpirító általános lózungokért, ezekért a gagyi, manipulatív, a válaszokat már magukban hordozó kérdésekért normálisabb helyeken (ahol persze nem csattan ki az egészségtől a demokrácia, mint Moszkva Duna-parti külvárosában) a nép pofán röhögné a kormányát. És miután jól kiröhögte, elküldené a véres naplementébe. Mert kicsit is normálisabb helyeken annak a népnek – amelyik helyett itt Kovács Zoltán gondolkodik és böfög – a sorsfordító kérdések kicsit mást jelentenek, mint a kétharmados rezsim által előre megrágott és felöklendezett, semmiféle konkrétumot nem tartalmazó, semmire nem kötelező, bárhogyan kimagyarázható csatakiáltások.

Normálisabb helyeken, ahol 13 milliárdot, 30 milliárdot, vagy 78 milliárdot nem lehet olyan röhögve ellopni, mint egy kiflit, nem is nézik annyira hülyének az embereket, hogy megkérdezzék tőlük, ugye minden gyereknek joga van apához és anyához, mert tudják, hogy minden gyereknek szerető, óvó, gondoskodó, felelős szülőkre van szüksége. Pont. Erről nem konzultálni kell, hanem a feltételeit megteremteni és tudomásul venni, hogy vannak dolgok, amelyeket nem lehet alaptörvényekbe fércelni. Ilyen például az elmúlás, a nemi irányultság, vagy például a válás.

Ahol 3000 milliárdot következmények nélkül el lehet égetni, ahol egyik napról a másikra törvényeket lehet hozni, ahol nem szükséges szakszervezetekkel tárgyalni, mielőtt többezer embert tömegesen kirúgnak, ott szemfényvesztő, álságos húzás az iránt érdeklődni, hogy vajon gyermekeink szellemi, lelki és fizikai fejlődése olyan érték-e, amelyet a magyar államnak védenie kell? Gondolom, azért hiányoznak az oktatás alapvető infrastrukturális feltételei is számos intézményben, mert ezt a fideszes magyar állam is tudja. Gondolom, azért nem szavazták meg a parlamentben a beteg gyermeküket otthon ápoló családtagok nagyobb támogatásáról szóló javaslatot, mert ugyan egyetértettek vele, de nem érezték rá felhatalmazva magukat. Valószínűnek tartom, hogy a lakástakarékok állami támogatását is azért szüntették meg két nap alatt saját hatáskörben, önkényesen, senkivel nem konzultálva, mert fontosnak tartják, hogy a fiatal házaspároknak támogatást kell adni az önálló életkezdéshez. Valóban. Csak majd ők megmondják, milyen formában.

Sorra vehetném az összes álkérdést, de minek? Ha van politikai vicc kategória – Kovács szóhasználatával élve -, akkor ez az. És nem az a legszörnyűbb, hogy mennyibe kerül ez a sokadik, teljesen felesleges, semmilyen mérhető haszonnal nem járó bohóckodás, hanem hogy ennyire kiskorúnak nézik a társadalmat, pedig állítólag kíváncsiak a véleményére. Miközben két sorral feljebb meg megkérdőjelezik, hogy mit gondolhat a magyar ember és mit nem gondolhat egészen biztosan.

Vagyis mindent összevetve: a nemzeti konzultáció nevű, igen nagyon demokratikus eszközt senki más nem használja, innen lehet tudni, hogy itt dübörög a demokrácia. Ha viszont Európa jövőjéről, vagy bármiről valaki más – aki nem Orbánfidesz – konzultációt indít, azt leszarjuk, mert mi már eddig is megmondtuk a véleményünket, legyen elég. Pedig ehelyett a rövid- és hosszútávon egyaránt katasztrofális következményekkel járó szájbarágási és megvédési színjáték helyett elég lenne kezdésnek a Kásler doktor által (igaz, teljesen más kontextusban) hangoztatott tízparancsolat némelyik parancsolatát szó szerint betartani. Segítek: ott a vége felé, a 7., 8., 10. körül lesz a megfejtés. Természetesen hatalmas vérveszteség lenne a csillapíthatatlan étvágyú nembűnözőknek, ezzel szemben négyötödös védelmet nyújthatna a magyar családoknak. Annak ellenére is, hogy Kovács Zoltánnak nem fog nagy szívfájdalmat okozni ezúttal sem, hogy a hűvös halomba hordott kamukonzultációs kamudobozok előtt vigyorogva rommá égesse magát azzal, hogy minden idők legsikeresebb konzultációja volt ez a családügyi szégyengyalázat.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.