November 13,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Úgynevezett 300

Az a helyzet, hogy megint én vagyok a hülye. Nincs mese, be kell látnom a szikár igazságot. Egészen idáig azt gondoltam, hogy a hajléktalanokat kriminalizáló, vagyontárgyaik megsemmisítését lehetővé tévő törvény embertelen. Mégpedig azért embertelen – gondoltam én az egyszerű agyammal – mert nincs mögötte egy átgondolt program. Nincsenek megfelelő központok és szakemberek, akik a hajléktalanokat vissza tudnák vezetni a társadalomba. Nincsenek szociális bérlakások (igaz, másmilyen bérlakások sincsenek), nincs megfelelő ellátórendszer, semmi sincs. Csak törvény van, ami lehetővé teszi ezeknek az embereknek az eltüntetését szem elöl.

De ez nem így van. Rosszul gondoltam. Az összes kormánypropagandista megírta – ma reggel éppen a nemzeti érzelmű balettművész írását olvastam ebben a tárgykörben -, hogy miről szól a dolog. A jóságról, emberségről, gondoskodásról és szeretetről szól. A kormány nem eltüntetni akarja ezeket az embereket, hanem megmenteni. Bizony. Az imént említett balettművész meg is írta a tutit. Budapesten 7300 hajléktalan van. Ebből 7000 hajléktalanszállón lakik és onnan jár dolgozni, 300 viszont az utcán fetreng részegen és összeszarja az Operaházat, meg az Erkel Színházat. Na, őket akarja megmenteni a kormány azzal, hogy mindenüket el lehet mostantól kobozni és gond nélkül el lehet égetni az ingóságaikat.

Bevallom, ezt én eddig nem értettem, sőt, van egy további bűnöm is. Úgy gondoltam, hogy például Erdős Virág és Parti Nagy Lajos, Iványi Gábor, Tamás Gáspár Miklós, Setét Jenő, Kaltenbach Jenő, Hernádi Judit és még sokan mások, akik részt vettek a demonstráción, kivétel nélkül értékes emberek, közülük többen ismert és elismert művészek. De most megtudtam a balerina úrtól, hogy ez nem így van, ők Orbán Viktor örökös ellenzéke, életvitelszerűen petíciózók és ellenállók, úgynevezett művészek. Ez még semmi, mert azt is most kellett megtudnom a valódi művésztől (gondolom ez az úgynevezett ellentétpárja ebben az esetben), hogy a fent felsoroltak azért demonstráltak, hogy az a 300 hajléktalan, aki nem akar bemenni a szállóra, hanem inkább iszik és összeszarja a valódi művészek kedvenc helyeit, na hogy ők megfagyjanak. Értem.

A kormány humánus és gondoskodó szeretettel igyekszik megmenteni ezt a 300 szerencsétlent önmagától, erről szól a rendelet. Én pedig – és nem csak én, sajnos többen is vagyunk ilyen deviáns elemek – úgy hittem eddig, hogy ez megint egy ritka aljas húzás. Sőt, úgy gondoltam eddig, hogy a hetente különféle ökörségekre (stadionépítés, egyházaknak átjátszott pénzek, luxusrepkedés, külföldre tolt pénzek, multikat támogató milliárdok, magyarságkutató bizbaszok, propagandamédia fenntartása, teljesen felesleges hirdetések és plakátkampányok és még hosszan sorolhatnám), ezek bármelyikének az árából hatékony és hosszú távon működőképes megoldást lehetne találni erre a súlyos társadalmi problémára.

Mindent rosszul tudtam. A kormány és a teljes – közpénzből kitartott – propagandagépezet segíteni akar tiszta erőből. Kár, hogy a balerina úr nem sűrűn jár vidéken, mert hajléktalanság ott is van, segítség viszont nincs. Esetleg érdemes lenne egy kicsit szóba elegyedni néhány hajléktalannal – vagy ha ők éppen el vannak foglalva azzal, hogy tele szarják az Operaház környékét, akkor valamelyik velük foglalkozó szervezet munkatársával – és talán sikerülne megérteni, hogy aki állatként kénytelen élni, az miért viselkedik állatként. 300 hajléktalan igazán nem sok, egy hét alatt végig lehetne őket látogatni és el lehetne nekik magyarázni a megmentésükre irányuló új törvény valódi értelmét. Ahány ilyen cikket olvastam az elmúlt napokban a fideszmédiában, ha azok a költők és balettművészek nem a híveket akarták volna meggyőzni – akik nem érintettek a problémában -, hanem a hajléktalanokat, már egy sem lenne az utcán. Tisztán, üdén, józanon ott sorakoznának a Cinege utca bejárata előtt, hogy adandó alkalommal kezet csókolhassanak Orbán Viktornak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.