November 13,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez a buzi komcsi a barátod?

Elég nagy a baj. Meghülyült a barátom barátja. A Sanyi. Nem ritka. Van egy szórakoztató ártatlan gyerekjáték; mennyire szerettük! Szakíts, ha bírsz! A barátom barátja bírt. Nem játékból, hanem a valóság legrémesebb szeletéből vágott ízetlen új utat. Elég nagy a baj, kétségbe van esve a barátom. Telefonon mit is tudnék neki mondani? Ami cseppet vigasztalja. Elcsukló hangon meséli, hogy a Sanyi képes volt felrúgni több évtizedes kapcsolatukat. Tudom, hogy mindig a félrelökött másik sérül inkább lelkileg, dolgozza fel nehezen a történteket.

A mindenhova bekúszó politika mérgezi az emberi kapcsolatokat. Nem érti a barátom. Mondja, a Sanyi fideszes szeánszokra jár, és tanítómesterei úgy gőzölik, hogy ítélőképességét vesztve elfelejtett minden emléket: a gyermekkoruk csínytevéseiben is szoros egymásra utaltságot; a közös örömöket, sírásokat; a józanító, egymás fejére koppintásokat; a családi élményeket. Az egykor szelíd srác megvadult, süt belőle a gyűlölet, semmilyen gondolatot, érvet nem fogad el, ami nem az övé. Elveszett a tapintat, a gondolat szabadsága a barátom és barátja között. Odalett a véleményük, a személyiségük kibontakoztatásának tiszteletben tartása: az elsöprő lendületű meg nem értés, a megalázó sértegetések, a tolerancia hiánya miatt.

Elmeséli a barátom az utolsó találkozásukat. Ő hívta Sanyit sörözni, mint régen. Azzal ült le az asztalhoz, hogy politikáról egy szót sem. Jól indult a beszélgetés, kedvenc sörüket itták, sztoriztak, nevetgéltek. Egyszer csak megjelent egy férfi és egy nő, hangosan köszöntek Sanyinak, aki helyet és sört kínált nekik. A nő ránézett a barátomra, és megkérdezte, ez a buzi komcsi a barátod? Sanyi hallgatott, nem tiltakozott, nem próbálta védeni a barátját, annyit dörmögött a nőnek, hogy ne beszélj, igyál.

Nem találkoztak többet. Mondja a barátom, azt még lenyelte neki, amikor a CÖF-tüntetésre készülve figyelmeztette őt Sanyi: oda ne gyere, se te, se a többi rohadék, mert, ha kell ütök… Csenevész fickó, akit a barátom védett meg minden ifjúkori szerelmi és egyéb balhéktól. Akkor még azt hitte, csak poénkodik. Sanyitól elvált a felesége, mert nem bírta az állandó stresszt: nem lehetett híradót nézni, nem lehetett vásárolni, az utcára menni, senkivel sem találkozni, mert állandóan pörgött Sanyi gonoszsága. Gyerekük nincs. Mondta az asszony, így jobb, nyugta van.

A barátomat pökhendi gőggel tagadta meg a barátja, és mielőtt letette a telefont megkérdezte, szerintem sok Sanyija van az országnak? Igen, mondtam, sok. Rengeteg baráti, családi, szerelmi, munkahelyi kapcsolatot megmérgezett már Orbán hosszú évek óta tartó fanatizálása, hergelése, hiszterizálása. Sanyik tapsolnak a gyűlöletkeltésnek, az indulatoknak, a kirekesztésnek. Tudod, mondtam a barátomnak, nekünk kell észnél lenni. Egyáltalán nem biztos, hogy megnyugtattam. Hiába a harmónia közöttünk, tartós rossz kedvem a beszélgetéstől nem múlt el. Hát nincs ellenszer a megbomlott gondolkodású hatalommal meg a Sanyikkal szemben? Mondja már meg valaki.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.