November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az emberi méltóság tiszteletben tartása

  • A magyar kormánynak sikerült távoltartania magát a szélsőjobboldali retorikától az eddigi migrációellenes kampányai során.
  • Az (vagyis a migránsokat stoptáblával ábrázoló plakát – szerk.) „egy polgári pártnak volt a plakátja” és „attól, hogy ez mindenkinek nem nyerte el a tetszését, még lehetett egy jó plakát”.
  • Mi a határ a szélsőséges és nem szélsőséges retorika közt? Az emberi méltóság tiszteletben tartása.
  • Aki a politikában önmagát kereszténynek tartja, ne nagyon beszéljen erről, legalábbis ne folyamatosan. Mert ha valóban keresztény, az a magatartásából kiderül, ha azonban nem, akkor az kontraproduktív lehet.
  • A magyar kártyát az szokta leginkább kijátszani a belpolitikai csatákban, aki nem elég erős ahhoz, hogy a saját teljesítményéből kovácsoljon maga számára politikai tőkét.

Remélem, semmit nem hagytam ki, ami fontos a Miniszterelnökséget vezető miniszter kolozsvári ünnepi ámokfutásából, amit a Fidesz – Kolozsvári Magyar Napok nevű rendezvényre ünnepi beszéd elszavalása céljából delegált – sztárjogásza egy újságíróknak tartott kolozsvári háttérbeszélgetésen, illetve az azt megelőzően tartott igehirdetésen prezentált hétfőn, a keresztény államalapítás nagyobb dicsőségére. Ma még csak szerda, aktualitása töretlen.

Bevallom, hogy még hetekkel-napokkal ezelőtt sem tartottam elképzelhetőnek, hogy a kétharmados állampárt ifjú erkölcsi és szakmai világítótornya (akit én rendre, igen nagyon tévesen az emberarcú, szellemileg kielégítően táplált fideszesek nem túl népes kasztjába tartozóként azonosítottam) nagy elődje, Lázár János minden kritikán aluli cinizmusát ilyen rövid idő alatt röhögve túllicitálja.

Nem hiszem, hogy léteznek megfelelő szavak (vagy ha igen, én már régen kifogytam belőlük) erre a minden határon túlmenő ócska valósághajlításra. Nem tudom, hogy lehetett volna ennél gyalázatosabb és hazugabb módon szóra emelkedni a kancelláriaminiszter úrnak egy olyan közegben (bármilyen közegben), ahol arra sem emelte fel mai napig senki a fejét, hogy a magyar miniszterelnök hivatalosan is, minden más célt felülíró (jó, a harácsolást talán nem írja felül) célként definiálta a homogén, fehér bőrű, keresztény magyar nemzetállam megerősítését. Milyen fantasztikus politikai bölcsességről, erkölcsi nagyságról és nemzeti elköteleződésről tesz tanúbizonyságot az, aki a magyar kártya kijátszását hányja a szemére azoknak, akik Orbán Viktor lázálmain felbuzdulva a homogén, etnikailag tiszta, ortodox román nemzetállam fontosságáról fröcsögnek.

Nem tudom felfogni sem – más példákat most nem hozok ide -, hogy miután tavaly nyáron a budapesti tömegközlekedési eszközökön, metróaluljárókban megjelentek a kvázi megtaposásra invitáló, Soros György képét ábrázoló náci-fasiszta plakátok, egyszerűen hogy van bőr az orcáján az ötlet tehetséges gazdájának az emberi méltóságot a szájára venni? Akkor is, ha borítékolható, hogy abban a közegben, ahol kinyitja a száját, nem lesz egyetlen olyan bátor határon túli nemzettárs sem, aki jogosan felháborodva feltenné a kérdést: és ha a Soros György arcképét ábrázoló plakátot le lehet hugyozni, meg lehet taposni, mert ez a plakát „jól fejezi ki” egy kormánypártnak csúfolt gazdasági érdekcsoport „politikai szándékait”, akkor mit lépünk majd arra, amikor a mi fejünk azért kerül plakátra az üldözendő, megsemmisítendő ellenség szimbólumaként, mert egy politikai szándékok által vezérelt érdekcsoportosulásnak éppen az fogja szolgálni az érdekeit?

„Náci tempóban halad a pesti villamos…” (Fotó: Facebook/Bruck András)

Ki fog majd akkor kiállni értünk, határon túli magyarokért? Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy pont azok, akik a klasszikus felsőbbrendű-fehér-magyar-keresztény ember éthoszát helyezték minden és mindenki más fölé, akik soha bizonyítást nem lelt összeesküvés-elméletekre felhúzott gyűlöletkampányokból élnek egyik kétharmadtól a másikig?

Kétségbeejtő ez a határokon átívelő öntudatlanság, amit ez a sötét, bűzlő, rothadó, polgári Magyarország nevű politikai termék táplál.

Polgári Magyarország, ahol a más bőrszínű, vallású embert azért éheztetik, mert más a bőrszíne és a vallása.

Ahol gumicsizmával rúgják gyomorszájon azt, aki az éhezőnek enni ad.

Ahol listák készülnek a politikai hatalom gátlástalanságával szembeszálló civilekről. Az újságíróktól a tudósokig.

Ahol kisebb és nagyobb fajsúlyú politikai szereplőket (=politikai ellenség) a magánéletüknél és a hajuknál fogva hurcolnak körbe a nyilvánosságban.

Ahol megrendelésre készülő lejárató tartalmakkal próbálják eltántorítani az egyszerű, vélt igazságában megalázott, meghurcolt polgárt attól, hogy merje vállalni a véleményét, ha úgy gondolja, hogy az még egy illiberális kereszténydemokráciában is alapvető emberi jog.

Ahol egyetemi képzéseket, avagy komplett oktatási intézményeket számolnak fel azért, mert az egyenpropaganda nem tűri meg azt, amit nem ért, amihez hülye, ami kilóg a népnemzeti együtt bégetést szolgáló egyenpropagandájából.

Ahol reggeltől estig a kereszténységgel házalnak, mint valami felsőbbrendű értékkel, miközben a legkíméletlenebbül azokkal a haszontalannak vélt társadalmi csoportokkal bánnak, akik képtelenek bármiféle önérdekérvényesítésre.

Ahol snassz liberálisnak lenni, melegnek lenni, zsidónak lenni, bármi másnak lenni, mint ami Gulyás (most éppen hűtlen kezelés miatt feljelentett) Gergely és bűntársai megélhetési világképébe belefér, mert akkor jönnek a bélyegek, a kiröhögés, a megalázás, az ellehetetlenítés.

Ahol folyamatosan a kereszténységről beszélnek, de az urak jól megérdemelt fizetésemelése, Mészáros Lőrinc felfoghatatlan közpénzvagyonának gyarapodása, Vajna András kaszinóbiznisze, Tiborcz István nemzeti sötétbeborítási ambíciói felülírják a periféria minden nyomorúságát.

Ahol hajléktalannak lenni bűn, ahol család az, ami Orbán Viktor szerint családnak minősül, és ahol magyar csak az lehet, aki a Fideszre szavaz.

Tessék mondani, mi lesz itt, amikor valóban a szélsőséjobboldali retorika kerekedik felül azon a retorikán, ami nyilván most még nem szélsőjobboldali?

Milyen lesz az, amikor már nem fog számítani az emberi méltóság, amit most a Fidesz foggal és körömmel tiszteletben tart?

És az milyen lesz, amikor a Fidesz elég erősnek fogja érezni magát ahhoz, hogy – a költőt idézve – a saját teljesítményéből kovácsoljon maga számára politikai tőkét, nem pedig a Kövér Lászlók beteg, paranoiás vízióiban megjelenő gaz, láthatatlan ellenségekből és démonokból?

Az vajon milyen lesz, amikor nem a migránsok, nem a Soros-zsoldosok, nem a senki által meg nem választott brüsszeliták, nem a migránssimogató genderliberálfasiszták, nem az öreg, bigott kommunisták, nem a munkájukat rendeltetésszerűen és kritikusan végző újságírók, és nem is a magyar kormány által el nem végzett munkát felvállaló civilek lesznek majd minden bajunk okozói?

És az milyen lesz, amikor a politika főkeresztényei nem üvöltik tele a kereszténységükkel a huzatos Kárpát-medencét, hanem a magatartásukkal bizonyítják, hogy az emberi méltóság nem csak az Orbán-dinasztia és a pénzéhes holdudvar kiváltsága, hanem mindenki másé is?

És vajon amikor ezek a kártyák – amelyekkel oly sikeresen lehet évtizedek óta árkot ásni a nemzetrészek között – elfogynak, akkor Gulyás Gergelyeknek lesz annyi bátorsága, és lesz annyi gerincmaradvány a szervezetében, hogy végre belenézzen az emberi méltóság tükrébe, vagy a politikai szándékok nevében előrángatják az újabb és újabb kártyákat, amelyeknek köszönhetően egy magát polgárinak valló párt a történelem legsötétebb lapjaira véste fel Magyarország nevét?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.