Augusztus 20,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Bekúszik a küszöb alatt, elhajlítja a valóságot és lejárat mindent, amihez hozzáér

Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.

Tudom, hogy a melldöngető, tartalmatlan, értelmezhetetlen, politikai jelmezbe bújtatott, politikai célokat szolgáló divatkereszténység oldaláról szemlélve elborzasztó, hogy van fehérbőrű magyar ember, aki a fentihez hasonló ártatlan alaptörvény-módosításra felemeli a fejét. És még bele is köt, meg kérdéseket tesz fel. Az csak elvetemült, gyökértelen, kommunista, hazaáruló, liberális, lehetőleg buzi elfajzása és szégyenfoltja lehet a magyarságnak. Ennek ellenére tényleg nem értem, mi szükség van erre. Végképp nem értem, mi szükség van arra, hogy az egyébként kényelmes kétharmaddal (azaz korlátlan teljhatalommal) rendelkező állampárt egy éjszaka alatt újra módosítsa az előzőleg benyújtott javaslatait, és olyan új rendelkezéseket írjon bele, amelyekről korábban nem volt szó. Azon kívül, hogy csak mert megteheti. Mit jelent ez a régi vágású baromság?

Jó, az indoklásnak csúfolt hablatyot ismerem: erre az alaptörvényben rögzített balladai homályra azért van szükség, mert enélkül nem létezne sem Magyarország, sem Európa, pláne hogy a kontinensen olyan változások zajlanak, amelyek közepette ez a kultúra védelemre szorul. A lényeget viszont ettől még nem értem: mit jelent az, hogy a katasztrófavédelemnek, a tűzoltóságnak, a Központi Statisztikai Hivatalnak, az öregek otthonának, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-nek, vagy a csatornázási műveknek kötelessége védelmezni a keresztény kultúrát? Pontosan mely állami szervekre gondoltak, akik konkrétan milyen eszközökkel fogják védelmezni a keresztény kultúrát, ami alatt mégis mi a fenét kell érteni?

Mit jelent pontosan ez a teljesen homályos, bárhogyan értelmezhető, de a korábbi évszázad egyik legnagyobb vívmányának tekinthető szekularizációt (egyúttal a csuhásokat térdre kényszerítő dicsőséges korszakot) ismételten szemen köpő beteg, vallási fundamentalizmusra utaló passzus? Az eddig is világos volt, hogy az állam – aki nem én vagyok, hanem Orbán Viktor és népes-éhes zenekara – világnézeti elkötelezettségét (természetesen nem szellemi-lelki értelemben, hanem politikai tőkefelhalmozási eszköz gyanánt) a fülkék lassan tíz évvel ezelőtti felrobbanása óta nem rejtette véka alá.

Az állam a vallási és világnézeti semlegességgel már eddig is vastagon szembehelyezkedett, noha legalább egy korábbi alkotmánybírósági határozat –  4/1993. (II.12.) – tudomásom szerint éppen azt mondja ki, hogy az állam egyetlen egyház tanításával sem azonosíthatja önmagát. Én nem is szeretném ilyesmivel vádolni az urakat, egyáltalán nem feltételezem róluk, hogy ha az egyházi tanításoknak létezik pozitív, előremutató olvasata (és fogadjuk el, hogy ez így van), akkor ezt a szemforgatáson túl a tisztelt alaptörvényt fércelő jogászok társasága magára nézve követendő példának tartja.

Már eddig is tiszta és világos volt, hogy az állam és annak pártja különféle létező és kreált törésvonalak mentén tekintett egyeseket elsőrendű, másokat másodrendű állampolgároknak. Hogy csak a legnyilvánvalóbbat és legáltalánosabbat említsem: a Fidesszel való azonosulás, vagy nem azonosulás éppen az egyik ezek közül. Ehhez képest, most valami olyasmit vélek kiolvasni ebből  a szándékosan megfoghatatlan agymenésből – a saját polgáraik vegzálásával párhuzamosan folytatott, egyébként Magyarországon jelen állás szerint semmilyen fenyegetést nem jelentő iszlamizáció elleni háború mentén -, hogy vegytiszta vallási alapon kívánják még magasabb szintre emelik a bármibe való beleszólás művészetét.

Vagyis az alaptörvénybe erőszakolt keresztény kultúra megvédése homályos, átláthatatlan, fogalmam sincs mely jogszabályi mellékletekben/apróbetűs jogi szentenciában kifejtett rendelkezésére hivatkozva és abba bármit tetszőlegesen belemagyarázva, mindenféle állami szervek kedvükre cseszegethetik azokat, akik szerintük nem illenek a megvédendő kereszténység gyűjtőfogalmába, tehát mint ilyenek potenciális veszélyforrást jelentenek az úgynevezett orbánviktori keresztény kultúrára. Mert mondjuk nincsenek megkeresztelve, mert esetleg nem keresztények, mert számukra semmit nem jelent ez a rongyossá amortizált szellemi-lelki üresség, vagy mert egyszerűen nem tetszik a pofájuk.

Vagyis nem volt elég az államilag kötelező hittan, az állami iskolák egyház kezére játszása, az egyházi támogatások Orbán Viktor akaratából és kegyéből való nagylelkű, ámde nagyon is szelektív és indokolatlan osztogatása, újabb szintet lépnek az egyháznak az államba való betagolása terén. Ez pedig azt jelenti, hogy a világnézeti, vallási szabadság pillanatnyilag nem mellesleg alaptörvényben lefektett elve – VI. cikk (1) – tovább gyengül, már ha egyáltalán van még hova, hiszen az állampárt kitüntetett, minden fronton favorizált ideológiája nevében ezután alaptörvényi kötelessége lesz fellépni minden állami szervnek. És mivel nem tudjuk, hogy az elfuserált költők mire gondoltak, amikor a lassan vécépapírként funkcionáló alaptörvényüket két pálinkázás között átrajzolták, bármit gondolhatunk.

Az viszont tény, hogy súlyos tudathasadásra, nem létező erkölcsi tartásra és minden emberi minőségre utaló jellemvonások teljes hiányára utal, hogy képesek egy füst alatt, ugyanazzal a lendülettel alaptörvénybe emelni (najó, hagyjuk az emelést, a magma alatti végtelen idő és tér kontinuum nem fent van, hanem lent) a keresztény kultúra védelemre szorulását és a hobbihajléktalanság kriminalizálását. Nehogy félreértsük egymást: a hajléktalanság társadalmi problémájának kezelésére nagyon sok eszköz rendelkezésre áll(hatna), ezek közül pont nem az alaptörvénybe farigcsálás az egyetlen követendő út. Lehetne mondjuk nagydobra nem vert, pénzigényes, nem túl látványos, nem azonnali sikerekkel kecsegtető szociális intézkedéseket foganatosítani, ezt a sokrétű kérdést a gyökerétől megragadni, de akkor viszont az ellentmondást nem tűrő, nettó kommunikációra épülő kormányzás látszata csorbulna a hívek szemében. Ezért a zsigeri tiltás, a retorziókkal fenyegetés, a pragmatikus erőskezűség rablómeséje.

Hiába, az unortodoxiából levezethető régi vágású kereszténydemokrataság már csak ilyen. Bekúszik a küszöb alatt is, elhajlítja a valóságot, jelen esetben: hatalomtechnikai megfontolásokból lejáratja az arra egyáltalán nem rászoruló kereszténységet, amiről már amúgy is minden bőrt lehúztak. És miután a kirekesztés, a szelektív homofóbia, a hergelés, a gyűlöletkeltés, a vastag képmutatás, vagy a korrupció legfőbb politikája köszönőviszonyban nincs sem a kultúrával, sem a kereszténységgel, a hatalom gyeplőjét pedig elengedni nem lehet, jönnek az ilyen homályos, jogi hivatkozási alapul szolgáló dohosabbnál bűzösebb maszlagok. Amelyek a lelkiismereti szabadságot szájba rúgva immár az alkotmányból kívánják levezetni a keresztény kultúra megvédésének abszurd kötelezettségét.

Persze, tudom, ez most megint valami olyasmi, amibe nem kellene belekötni, mert ez amúgy is csak egy szimbolikus kis semmiség, amitől nem dől össze a világ, a hajléktalan takarodjon el az aluljáróból, mert nem ott a helye, és különben is ide ne jöjjenek kulturálatlan, más vallású, más Istent imádó nem emberek, köszönjük, Viktor! Csakhogy pontosan az ilyen és hasonló, szimbolikus, nem jelent ez semmit, csak a libsik hőbörögnek, mer utálják az Orbánt típusú jelentéktelenségek fölötti legyintés vezetett oda, ahol most tartunk. A társadalom különböző részei között tátongó feneketlen szakadékhoz, ahhoz hogy az egyik fele feljelentgeti a másik felét, hogy az egyesek listázzák a ketteseket, és hogy a mások életébe való beleugatás, köpködés, ökölrázás is lassan nemzeti kötelességgé fejlődik.

De teljesen jól van ez így: ahol a sokezeréves, fajtatiszta magyar hagyományok szerves részét képezi a haditengerészet, ott tökéletesen jó helyen van a keresztény kultúra védelme az alkotmányban. Innen már csak egy lépés a mindenkori miniszterelnök és csürhéje védelmének gránitba vésése. Azon sem kell majd fennakadni. Addig is gratulálok mindenkinek, aki ma ezt a soros gyalázatot a parlamentben megszavazta.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.