December 9,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Addig nem

Amikor lehajtom a fejemet. Amikor elhiszem, hogy azért nem reggelizik, mert náluk ez így szokás. Amikor tudomásul veszem, hogy ezer év. Amikor nem érzem a szegénység savanyú szagát. Amikor nem lehajolok a virághoz, hogy megszagoljam, hanem letépem. Hogy megszagoljam.

Amikor elfogadom, hogy közmunka. Amikor természetes, hogy köznevelés, nem közoktatás. Amikor rendben van, hogy meg lehet élni annyiból. Amikor rábólintok. Igen, félanalfabéta, tanulatlan, vagy tanult szaki nyugodtan milliárdos, multimilliárdos lehet néhány év alatt. Ez a lehetőség mindenkinek nyitva áll, ő csak szerencsés.

Amikor elhiszem, hogy nem lop. Amikor elhiszem, hogy nem egy hazug, korrupt geci. Amikor elfogadom, hogy értem teszi. Amikor rábólintok. Puritán.

Amikor nem kérdezek, mert minek. Amikor nem tiltakozom, mert felesleges. Amikor nem mozdul az agyam, hogy cáfoljam. Amikor nem mozdul a kezem, hogy leírjam. Amikor csak legyintek, mert úgysem változtathatok. Amikor már nem hiszem, hogy lehet jobb. Amikor ez van.

Amikor keresztényi gyökerek, dicső múlt, mindenkinél különb, kiválasztott, háború, mindenki ellenünk, csak ezek védenek meg. Amikor elhiszem, hogy meg kell védeni. Hogy nem rajtam múlik, hanem rajtuk. Ezeken. Amikor engedem, hogy helyettem. A nevemben. Ellenem. Értem. Amikor nem értem.

Amikor megmondják nekem, hogy ki vagyok. Hogy miről mit gondolok. Hogy mi az érték és mi a gagyi. Mi a jó és mi a rossz. Mi az erény és mi a bűn. Amikor megmondhatják nekem.

Amikor gyűlölni kezdem a másik bőrének színét. Amikor félni kezdek tőle. Amikor érdekel, hogy a másik miben hisz. Milyen a vallása. Hogyan és kit szeret. Amikor nem arra figyelek, hogy mit, hanem arra, hogy ki. Amikor eleve elrendelt a sorsom, mert eldöntötték. Ők. Azok. Amikor elhiszem, hogy joguk van hozzá.

Amikor nem érdekel az öreg bőrét rágó rüh. Amikor elég, ha engem ellátnak, ha én meggyógyulok, ha nekem telik gyógyszerre, ha az én hasam tele, ha az én gyerekem tanulhat, az én anyám biztonságban van, az én lakásomban meleg van, az én ablakomon nem fúj be a szél, az én fizetésem megérkezik, az én rezsim be van fizetve.

Amikor várom, hogy megmondják. Amikor bólogatok és hiszek. Amikor lehajtom a fejemet. Amikor meggörbítem a gerincemet, hogy ne lógjak ki a sorból. Amikor beállok a sorba. Mert az biztonságos nekem és azoknak, akik hozzám tartoznak.

Amikor a baromságra nem mondom, hogy baromság. Mert ő mondta. Az mondta. Amikor nincsenek kérdéseim, kétségeim, gyötrődéseim. Amikor elhiszem, hogy jó az elém öntött moslék. Hogy mindenkinek jó. Hogy mindenki azt zabálja. Mindenhol azt zabálják.

Amikor büszke leszek arra, ami adottság, velem született és szégyellem azt, ami vagyok, amivé saját jogon váltam. Amikor nem hajolok le a földön fekvő emberhez, mert tudom, hogy csak részeg. Amikor tudom, hogy a hajléktalan így akar élni, a munkanélküli lusta, a cigány lop, a homoszexuális beteg, a migráns gyilkol, a liberális elmebeteg, a baloldali kommunista.

Amikor elfogadom, hogy a szegény szülők gyereke is szegényként fog élni, a közmunka öröklődik, a polgármester uralkodik, a miniszter tévedhetetlen, a miniszterek elnöke tudja, mi a jó nekem és azért dolgozik, hogy nekem jó legyen.

Amikor elfogadom, hogy azok is loptak, ezek is lophatnak, a jog nekik szolgál, az ország az ő tulajdonuk, a döntéseket ők hozzák meg helyettem, a korrupció nem bűn, hanem irányvonal, a hazugság csak akkor hazugság, ha én mondom, a politikusok szájában igazsággá változik.

Ha már nem akarom elmondani, ha nem hiszek abban, hogy egyetlen embert is érdekel, ha nem akarok változtatni, mert nem hiszek benne, hogy lehet, hogy akár egyetlen embert is meg lehet változtatni, ha elfogadom, hogy ez van, ha elhiszem, hogy ez így jól van.

Akkor vége van. Akkor ők győztek. Ezek győztek.

De addig nem. Addig nem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.