December 16,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az embert soha nem a legjobb, hanem kivétel nélkül mindig a legrosszabb cselekedetei minősítik

Talán nem elég világos, amit évtizedek óta hajtogatok, pedig ezt valamikor többszázezres hallgatótábor előtt mondtam, de úgy látszik, senki nem képes belegondolni, felfogni, elraktározni és adott esetben alkalmazni a vitathatatlan alapigazságot: az embert soha nem a legjobb, hanem kivétel nélkül mindig a legrosszabb cselekedetei minősítik.

Próbáltam így is, úgy is magyarázni, emlegetem a hordó bor-szennyvíz példabeszédet, még mindig senki nem érti: egy kiváló, nagyra becsült, impozáns életmű (hordó bor) válik légneművé, értékelhetetlenné, említésre nem méltóvá egy rosszcselekedet (kanál szennyvíz) következményeként. Egy rosszcselekedet, ami feltárja elkövetőjének akár évtizedeken át leplezett, valódi jellemét, törli mindazt, amit addig “alkotott”. Nincs jó gazember. Aki gyilkolt ugyan, nem is egyszer, csak eddig nem jöttek rá, de milyen gyönyörű szobrokat faragott (mellesleg nem tudok róla, hogy egy gazember jó szobrokat tudott volna mintázni bármikor a művészetek történetében).

Vegyünk egy embert, akinek hatalmában volt különféle utasításokat kiadni különböző nagy hatású, az emberek életét kedvezően befolyásoló tevékenységek elvégzésére. Elősegítette egy olyan autó megtervezését, amit még a munkásember is meg tud venni. Kiépíttette ehhez a látványosan fejlődő motorizációhoz Európa legnagyobb országának az autópálya hálózatát. Munkát adatott korábban éhező és megalázott emberek millióinak. Felépíttette a Waldbühnét, a világ máig legnagyobb befogadóképességű koncerttermét, a Berlint körülvevő erdőket ezzel egyszerre örökre védettnek nyilvánította, gondja volt az erdők közötti tavak vízének védelmére, fejleszttette a vasúti hálózatot a levegő szennyezésének visszaszorítására, szerette a kutyákat, megsimogatta a gyerekek fejét, szépen bánt a nővel, akit szeretett. Festett egész jó képeket. Nem zseniális, korszakot jelentő képeket, de a festmények jó mesterembert mutatnak.

Adolf Hitlernek hívták.

Mondjak még ilyen példákat?

Mielőtt elfelejteném. Olvasott, többé kevésbé művelt emberek ilyenkor jönnek elő Villonnal. Ezt is elmondtam már, de most akkor még egyszer: Villon megbocsáthatatlan bűne a homoszexualitása volt, az ő korában halállal büntették. Éppen ennek következtében keveredett mindenféle rossz társaságokba, amiknek tagjai betörtek, verekedtek és egyéb ilyenfajta köztörvényes bűnöket követtek el. Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy ezek közül akár egyet is Villon sajátkezűleg tett volna. Ez eddig a tény. Az önmagára vallások nagy valószínűséggel azt bizonyítják, hogy a bűncselekmények elkövetésekor jelen volt, látta, hogy ezeket a dolgokat miképpen kell csinálni, aztán vagánykodott azzal, hogy ő tette. Ez meg a majdnem tényként kezelhető valószínűség.

Nincs zseniális művész, aki közben gazember. Dürrenmatt Írói élmény című remek darabja egy pikáns ötleten alapul: az író előbb gyilkol, méghozzá felderíthetetlenül megtervezve a látogató megölését, aztán ezt megírja. Azt persze Dürrenmatt is tudta, hogy ilyen nincs. Neki sem kellett a valóságban gyilkolnia ahhoz, hogy ezt megírhassa, és mint tudjuk, Dosztojevszkijt is titkos, lázításra használandó nyomda tervezése miatt ítélték halálra, és nem azért, mert baltával meggyilkolt egy öregasszonyt.

Az már csak az én elméletem, hogy kiemelkedő művészi alkotást nem hozhat létre beteglelkű gazember, az ugyanis lehetetlen, önmagában való ellentmondás. Lance Henriksen (ha jól emlékszem) a Tökéletes célpont című filmben játszik egy förtelmes gyilkost, olykor leül egy hatalmas hangverseny zongorához, és egy fantasztikusan képzett muzsikus technikájával játszik valamilyen jelentős zeneművet. Jópofa színfolt a filmben, biztos hatású kontraszt. Csak éppen nincs ilyen. Aki úgy tud zongorázni, mint például Ashkenazy (a film készítésének idején ő volt a legnagyobb), az nem öl halomra embereket – ha nem bánják, azt most nem fejteném ki részletesebben, miért lehetetlen már csak az időtényező alapján is. És ezzel a példával csak egy reprodukáló és nem alkotó művészt említettem.

Na jó. Mindenki mindent úgy ért, ahogy akar. De azt azért rögzítsük még egyszer: az embert soha nem a legjobb, hanem kivétel nélkül mindig a legrosszabb cselekedetei minősítik.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.