Október 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Amikor majd a konszolidált polgári elhülyülés Stockholm-szindrómás köreiben is tapinthatóvá válik a jövőtlenség

Jó. Akkor beszéljünk a fontos dolgokról. Addig is, ameddig a kormány onnan folytatja, ahol abba sem hagyta. Mert nem teheti meg, hogy abbahagyja. Mert Soros fontosabb, mint a jövő, a háború kifizetődőbb, mint a béke, és mert pusztítani könnyebb, mint valami olyat építeni, amiből mindenki nyerni tud. Nem csak azok, akiknek életük üzlete, hogy a közpénzes vályú köré katapultálta őket az össznépi bizalom.

Beszéljünk a fiatalokról, konkrétan erről a fiatalról:

De akár erről a fiatalról is beszélhetünk:

Őket talán még nem listázta Schmidt Mária pártállami lojalitása, talán nem üldözi Bayer Zsolt kormányt védelmező, fröcsögő véres szája. Vagy igen? Egyébiránt már nem is kell. Az istenadta nép elvégzi helyettük a hálás feladatot. A 22 éves óvodapedagógusnak készülő lányt – aki a választást másnapján csalódott Facebook-posztban írta le, mennyire reménytelennek látja a helyzetét, hogy nem szeretne kivándorolni, mert itt született, szereti ezt az országot, ám egyszerűen nem látja a jövőjét – két nap alatt szétkapja az internet büszke népe. Tisztes családapák, anyák és nagyszülők köszörülték rajta a billentyűzetüket. Csak azért, mert ilyeneket írt, volt pofája hozzá:

22 évesen (…) nem látom a jövőm.

Mert az én hazámban, itt, Magyarországon, nincs jövőképe egy 22 évesnek, aki nemsokára megkapja a diplomáját a kezébe. Ami manapság semmit sem ér itthon.
Mert az én hazámban napról-napra él azaz ember, aki becsülettel dolgozik.
Mert az én hazámban vegetálunk.
Mert az én hazámban a 2 felnőtt csak úgy tudja magát eltartani, ha egymásra támaszkodik. Ha nincs egy párod, haverod, akárkid, akivel közösen osztozol a költségeken; 22 évesen mehetsz vissza anyádhoz: aki már szintén nem tud eltartani, mert önmagának is alig jut.
Mert az én hazámban egy friss diplomás nem akar elhelyezkedni a saját végzettségében, amit ő választott anno, hiszen ezt szerette volna csinálni. Nem akar családot. Nem akar: JÖVŐT.

Mert az én hazámban, egy kávéfőzőről csak álmodni lehet.

És akkor jön a kétharmados elhülyülés országának megannyi hazafia és lánya, és ellentmondást nem tűrően belegyalogolnak a 22 éves lányba: nyavajgás helyett kezdjen el dolgozni, mégis mit képzel magáról, sehol nem fenékig tejfel az élet, bezzeg a mi időnkben, ja, hogy a Hír TV-be Kálmán Olgához bemenni, a kormányt szidni, az megy, pedig egyedül ez a kormány az, amelyik érdemben tett valamit ezért az országért. Menjen, és ne is jöjjön vissza, ne rontsa itt a levegőt, ja, nem,  láttunk már olyanokat, akiknek nem jött be az élet és megszégyenülve hazakullogtak, nem kellenek nekünk ide az ilyenek, stb. Nem sorolom, az időközben eltávolított Facebook-poszttal együtt eltűnt pocskondiázások és gyalázkodások hosszú sorát (apropó: fasznak kellett óvodapedagógusnak tanulnia, miért nem valami jövedelmező szakmát választott, akkor most nem kellene telesírnia a bánatával az étert), a történetről beszámoló cikkek alatt tovább él a márrégennem10millió mindenhez is értő országának gyűlölete.

Ez a helyzet:

Engem nagyon meglepett, hogy egy olyan szövegben, ami az én gondolataimat írta le, meg az én érzéseimet, kihoztak a két nap alatt valami politikai-féle szöveget, és olyan dolgokért pocskondiáztak, aminek köze nem volt az íráshoz, nekem sem volt közöm, és egyszerűen nem értettem

– mondja a 22 éves fiatal felnőtt, és tegyük hozzá nyugodtan a másik, 16 éves, szinte gyerek állítását, aki szerint ez az ország még soha nem volt ennyire szétszakított, mint most. Amikor egy képzett fiatalt, aki az elmúlt évek sorosozásba-migránsozásba fulladt kormányzásának köszönhetően azon gondolkodik, hogy inkább külföldön vállal akármilyen munkát, minthogy a saját maga által választott szakterületen kínlódva kockáztassa az emberhez méltó egzisztenciát, két nap alatt szétkapja a népi bölcsességnek álcázott gyűlölet.

Mit lehet erre mondani, amikor az ország kétharmados kisebbsége leszarja a 22 éves fiatal, és egy egész generáció kínjait és beleáll a trágyaleves gumicsizmájával?

Mit lehet arra mondani, hogy a 40-50-60 éves hazafi jobban tudja, hogy egy pályakezdő fiatalnak milyen nehézségei vannak, kioktatja, rágalmazza, mocskolja, politikailag felbérelt senkiházinak nevezi, mert bezzeg az ő idejében és mert bezzeg a Fidesz?

Mit lehet arra mondani, hogy egy fél ország leszarja, hogy a fentihez hasonló fiatalok tízezrei és százezrei vándoroltak ki az elmúlt években a fent vázolt okokból és mert neki, Facebook-huszárnak történetesen nincsenek megélhetési gondjai, mert neki például időben jön az Erzsébet-utalvány, és egyszerűen nem hajlandó tudomást venni arról, hogy Magyarország szürkeállománya már elhagyta, vagy most tervezi elhagyni ezt a földi paradicsomot?

Mit lehet arra mondani, hogy ebben az országban már oda jutottunk, hogy egy rohadt Facebook-posztban leírt gondolatokért is keresztre feszít az alternatív ideológiai-politikai moslékon táplált vakhit?

Mit lehet arra mondani, hogy egy fél ország jobban retteg a láthatatlan migránsoktól, mint amennyire a gyereke jövője aggasztja?

Mit lehet egy újabb lórúgással felérő választás másnapján kezdeni azzal, hogy családok szakadnak szét azért, mert a kedves szülő (akinek nem inge!) a propagandának hisz, nem a gyerekének?

Nem tudom, pontosabban nagyon is jól tudom, hogy mi a kormányzati szándék ezzel a kérdéssel kapcsolatban: semmilyen szándék nincs a fiatalok, diákok, kivándorolni készülők hangjának meghallására, cserébe már megint fegyverkeznek, megint harcolni készülnek, megint suhogtatják a fakardot, listáznak, kameráznak, öklöt ráznak a kétharmadukkal. És ha ez a félhülyének nézett, félelemre kondicionált, önmagából kivetkőzött ország képtelen lesz belátható időn belül agyához kapni és soros-migránspara, meg Orbán bálványozása helyett kiállni a fiataljai mellett, akkor már nem kell évtizedeket várni a totális összeomlásra.

Csak amikor majd a konszolidált polgári elhülyülés Stockholm-szindrómás köreiben is tapinthatóvá válik a jövőtlenség és a kilátástalanság, akkor majd kéretik nem ezekre a fiatalokra mutogatni. Ők pontosan látták, szóltak, könyörögtek, de majdnem senkit nem érdekelt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.