Október 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mi a francot kell megvédeni?

Érdekes megfigyelni a propagandamédia eszelős vergődését. Nem csupán érdekes, hanem rendkívül tanulságos is. Ha valahol, ott aztán le lehet mérni, mennyire különvált a valóság, valamint a hatalmába kétségbeesetten kapaszkodó bűnbanda és az ő szócsöveinek vergődése. Távolról sem a káröröm beszél belőlem. Nincs ok semmiféle örömre, kárörömre se. Rohadtul nagy árat fizettünk eddig is és fizetünk még hosszú ideig ahhoz, hogy ne legyen kedvem vigyorogni.

Szivárog a szar. Megállíthatatlanul, feltartóztathatatlanul, bűzösen, egyre szélesebb sugárban. Nem maradt más hátra, mint a mindenkit hülyének nézést csúcsra járatni és bízni abban, hogy elég földbuta, Orbánba szerelmes ember van még ahhoz, hogy ne bukjanak. Vagy ne bukjanak olyan rohadtul nagyot. A cél érdekében semmi ár nem túl nagy. Ha az ember megnyitja az Origo nevű förtelmet, biztos lehet abban, hogy háború van körülöttünk, világvége van, gyilkosok és erőszaktevők rombolnak le mindent, ami az országot védő kerítésen kívül található.

Nincs háború. Normális emberek normálisan élnek a környező és a távolabbi országokban. Sokkal jobban élnek, mint a magyar zsákfalvakban nyüszítve rettegő szerencsétlenek, akik elhiszik, hogy normális dolog Európa közepén, kétezertizennyolcban az, hogy az egy tetves kis bolt hetente három napot tart nyitva, hogy nincs a faluban posta, nincs orvos, nincs gyógyszertár és a gyerek az egyetlen, egyházi iskolába járhat csak, mert nincsen választás.

A maffiakormány elhiteti a tudatlanságba, tájékozatlanságba, rettegésbe, nincstelenségbe és reménytelenségbe szorítottakkal, hogy nekik így jó, hogy ők a örüljenek a nyomoruknak, mert az nem is nyomor, hanem biztonság. Elhiteti, hogy a Kósa Lajosok, Rogánok, Mészárosok, Tiborczok, Orbánok, Lázárok, Matolcsyk hatalmának és szabad rablásának megvédése nemzeti cél. Ehhez asszisztál a propagandamédia, ezen dolgoznak a gerincükkel házaló, az éppen hatalmon lévőhöz törleszkedő iparosok.

Békemenet, fogjunkössze, védjükmeg. Kit? Mit? Miért? Mi a francot kell megvédeni? Orbánt, aki annyira fosik, hogy még a saját rajongói közé is csak testőrök gyűrűjében mer menni? Orbánt, aki az apját, anyját, testvéreit, gyerekét, vejét, szomszédját tette milliárdossá (és persze önmagát), miközben lepusztította az országot? Mert lepusztította. Minden létező módon. Itt nem politikai nézetekről van szó, olyan a bűnbandának nincsen. Nem is elvekről van szó, a parazitáknak nincsenek elveik. Eddig, egészen eddig a hatalomról és a pénzről volt szó. Most azonban már nem csak ez a tét. Sokkal, de sokkal több. Nyomozás, bíróság, vagyonelkobzás, börtön, megvetés, bukás. És már nem csak a sajátjuk, hanem a pereputty is nyakig benne van. Nem csak Orbán, hanem a szülei, testvérei, felesége, gyereke, veje. Nem csak Kósa, hanem az anyja. Nem csak Lázár, hanem a felesége, a gyerekei. Nem csak Matolcsy, hanem a rokonsága. Ha buknak, rántják magukkal az egészet.

És jönnek a higgadtak. Jönnek a törökgáborelemez-féle hidegvizes vödrök. Kiszámolják, megmagyarázzák. Hogy úgyse lesz itt semmi, mert az MSZP-nek nem érdeke, a többi pártnak se érdeke, mert rohadtul sok pénzről van szó és biztos egzisztenciáról, jó fizetésről van szó, a parlamenti mandátumról és a vele járó finomságokról van szó. Mindenkinek úgy a jó, ha maradnak a rablók, az ellenzéki pártok megkapják a kötelező cupákot, nekünk meg kuss van, mindenki nyugodjon meg.

Jó. Ha így van, akkor buknak az ellenzéki pártok is. Akkor őket is le  kell váltani (szerintem egyébként valóban le kell, évek óta így gondolom), mehetnek a szemétdombra. A nagyon okos, nagyon higgadt elemzők hada nem látta előre a szocializmusnak nevezett kínlódás bukását. Még néhány héttel a bukás előtt sem. Nem látták előre a kormányváltásokat, néhány héttel a bekövetkeztük előtt sem. Hét választásból legalább ötször nem látták előre. Mert kifelejtik a képletből azt, amit a politikusok is rendszeresen kifelejtenek.

Minket. Téged, engem, a hentest, a közmunkást, az ápolónőt, a postást. Minket, akiket szolgálniuk kellene. A mi szabad akaratunkat. A mi dühünket.

Lehet, hogy az íróasztal mellett, a kockás papíron az jön ki eredményként, hogy nem fog itt semmi változni, mert a maffiakormány és a kollaboráns ellenzéki pártok érdeke ezt diktálja. De mi fogunk dönteni, nem ők. És lehetséges, hogy az ellenzéki pártok politikusai időben felismerik: a saját érdekük nem azt diktálja, hogy együtt bukjanak a bűnözőkkel. Lehetséges, hogy felismerik: ha a társadalom dühe eléri azt a mértéket, ahonnan nem befolyásolható többé, akkor vagy az élére állnak a változásnak, vagy őket is elsöpri az áradat.

Meglátjuk, mi fog történni. Hamarosan. Addig is, békemenet. Nem tud nem eszembe jutni Románia és a teljhatalmát pillanatok alatt elveszítő diktátor értetlen arca, amikor a maga kis békemenetéhez óhajtott szónokolni az erkélyről. Amit ő maga rendelt oda, hogy mindenki lássa, őt támogatja és imádja a nép. És az éljenzés helyett szembe jött a valóság.

Itt is szembe fog jönni. Én is tudom és azt hiszem, egyre többen tudjuk. Szembe fog jönni. Már csak az a kérdés, három nap, három hét, vagy három hónap múlva. De az már mindegy is. Kibírjuk addig. Bizony.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.