Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ha ez sem segít, vissza lehet térni az imádkozáshoz

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem hiszem, hogy van normális ember, aki vadvirágos jókedvében csapdosta volna a térdét, amikor úgy egy héttel ezelőtt kiszivárgott (bár le is tagadták azon nyomban), hogy jó híreket rendelt a kórházaktól a kormány. Azaz központi utasításba adták, hogy a kórház-igazgatóknak heti két pozitív hírrel kell hozzájárulniuk az egészségügy imázsához.

Nem mintha lenne ok az aggodalomra, mert nincs. Tudom, hogy nem kapcsolódik ide egyáltalán se, de ha jól emlékszem, Zacher doktor úr is már többször elmondta a nyilvánvalót, csak valamiért nem akarjuk megérteni: a sürgősségi ellátás nem azt jelenti, hogy az gyorsan történik, hát hiszen a megélhetési sürgősségre járók miatt naponta átlagban 160 beteget kell ellátni, és hát az ellátórendszer kapacitása véges, a sürgősségi osztályok rottyon vannak.

Éppen tegnapi-mai hír, hogy egy 77 éves szívbeteg asszonyt nem kevesebb, mint kilenc órán át várakoztattak a debreceni Kenézy Gyula Kórházban, este 7-től, hajnali 4-ig. Nem ügy. Állapota a második legenyhébb kategóriába tartozott, így ellátása halasztható volt. És különben is, ha az illetékeseket kérdezzük, minden rendben van: a kormány jelentős fejlesztéseket kezdett a sürgősségi ellátás javításáért a vidéki és a fővárosi kórházakban. Ezúttal történetesen nem került a páciens életébe a várakozás, és nem is üvöltött a fájdalomtól egy munkanapnyi időn keresztül, tehát tényleg minden rendben van.

Persze a fényességes sikerekre mindegyre árnyékot vet, hogy a társadalmi fanyalgás, fintorgás, felháborodás így is utat tör magának: az utóbbi időben több negatív kritika is érte a sürgősségi ellátást, nemcsak a hibásnak vélt orvosi döntések, de a rendkívül hosszú várakozási idők, illetve a nem megfelelő hangnem miatt is. Szerencsére a magyar kreativitás és a magyar gógyi most is ott segít, ahol tud, a kormány munkáját megértéssel, hálától kipirult arccal szemlélő önjelölt vazallusokból nincs hiány a magyar ugaron.

A kolléga kedvelt szófordulatával élve, a lopott pénzből működő Magyar Idők megtalálta az embert, aki Balog Zoltán hatékony imáit túlszárnyalva is tenni kíván azért, hogy javuljon a sürgősségi osztályok, illetve az ott dolgozók megítélése. Bognár Zsolt, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke megtalálta a megoldást. Nem utasította senki, magától volt ilyen okos. Van ez így: az önjáróvá vált szolgalelkűség ilyen. Utasítani sem kell központilag, valahonnan fentről, ő maga áll az ügy élére.

Bognár úr első lépésben belátta, hogy a kormány hiába tesz meg mindent éjt nappallá, ágról ágra,

a sürgősségi ellátás gondjai rendkívül komplexek, és nem szakíthatók ki az egészségügyi rendszer egészéből, de több olyan lehetőség is van, amivel csökkenteni lehetne az erre az ellátási formára nehezedő nyomást.

És igen, megvan a megoldás: meg kell változtatni a társadalom szemléleletét.

Ezért a társaság még az idén szeretne egy társadalmi szemléletváltási kampányt indítani, elsősorban azért, hogy a páciensek elvárásait a valós lehetőséghez igazítsák a sürgősségi ellátással kapcsolatban.

Minél hamarabb kezdik el, annál jobb:

Ezt a fajta szemléletformálást a legbefogadóbb korosztálynál, az általános iskola felső tagozatában és a középiskolákban kezdenék, és ha ebből sikerülne rendszert csinálni – például azzal, hogy ez a fajta tudás az egészségtan tantárgyon keresztül bekerülne a nemzeti alaptantervbe –, akkor a következő generációk már úgy nőnének fel, hogy egyrészt sokkal jobban értenék a betegségüket, másrészt azt is, hogy milyen igényekkel léphetnek fel az ellátórendszerrel szemben.

Nem állítom, hogy ez nem lehetne az első lépése annak, hogy minél több ember saját maga végezzen el életmentő beavatkozást saját magán, vagy hogy ennek a nemzeti alaptantervbe bekerülő tantárgynak ne lenne annyi értelme, mint a hit- és erkölcstannak, vagy a hazafias nevelésnek. De azért ízlelgessük egy kicsit a költő szavait. Mit állítunk? Hogy pocsék a sürgősségi ellátás. Miért pocsék? Mert a páciensek elvárásai a végtelenben sem találkoznak a sürgősségi ellátás minőségével. Mi a teendő? Változtatni kell a mentalitáson. Nem, nem, még véletlenül sem a sürgősségi ellátást igazítják a jogos társadalmi elvárásokhoz, hanem fordítva. És leírják nagy, nyomtatott, ordibáló betűkkel:

SZEMLÉLETFORMÁLÓ KAMPÁNYOKKAL IS JAVÍTANI LEHET A SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁSON

És leírják, kisebb, de ugyanolyan ordibáló, nyomtatott betűkkel:

SOK OSZTÁLYON INDUL VAGY FOLYTATÓDIK A KOMMUNIKÁCIÓS TRÉNING AZ EGÉSZSÉGÜGYIEKNEK

Tehát abban az országban, ahol a köz meglopásával nem az a baj, hogy megtörtént, hanem, hogy kiderült, és ahol a kormányzás helyét a milliárdos plakátkampányok üvöltő hazugságai vették át, ott az egészségügy állapotán szemléletformáló kampányokkal és kommunikációs tréningekkel kell segíteni. Logikus, nem? Ha nem tudunk, nem akarunk, alkalmatlanok vagyunk arra, hogy javítsunk valamin, ami nem megfelelően működik, akkor kampányoljunk és kommunikáljunk, mert az segít. Nem az a baj, hogy az egészségügy értelmes reformja helyett agyatlanul csorgatják el a pénzeket és így is alulfinanszírozott a rendszer, hogy megpattant egy csomó egészségügyi dolgozó, hogy aki maradt, az esik keresztül a fején a kimerültségtől, hanem hogy túl nagyok/irreálisak a társadalom elvárásai.

Még mielőtt valaki elmagyarázná, hogy ez pont miért egy értelmes kezdeményezés, tegyük hozzá: miután az egészségügy háza tájáról nyilvánosságra kerülő durva és egyre durvább esetek kapcsán menetrend szerint ledemagógozzák az álhíreket terjesztő, hazaáruló balliberális csürhét, mintha ebben az országban a hazaáruló balliberálisok direkt azért járnának kórzházba/sürgősségi osztályra, hogy rossz hírét keltsék a kormánynak; miután kiröhögnek mindenkit, hogy kismillió stadion és látványberuházás helyett olyan alapvető problémákat kellene megoldani, hogy kötszer, gyógyszer, fertőtlenítő, fűtés; miután kiderül, hogy a problémák mégiscsak valósak, van bőr az arcon a valós lehetőségekkel takarózni? Még mindig az a szöveg, hogy egy sor dolgon nem lehet azonnal változtatni? Azonnal? Nyolc év után még mindig ott tartunk, hogy nem lehet azonnal? És ez nem elég, most is a társadalom szemléletével van a baj. Hogy nem fogja fel a hülye páciens, hogy a trombózis, belső vérzés, szívroham nem ügy.

Igen, értem, hogy nem kevesen vannak olyanok, akik kvázi kedvtelésből járnak a sürgősségre. Van rengeteg olyan visszatérő beteg, akit – ismét Zacher doktor szavaival élve – már a talpáról megismer és fejből mondja a taj-számát. De ugye nem miattuk nincs elég orvos, és nem kizárólag miattuk kell 18 órázni egy matracon, vagy órákig üvölteni a fájdalomtól, mielőtt jön a megváltó halál? Igen, sokan vannak olyanok, akik nem képesek megítélni, mi az, ami sürgős, és mi az, ami ráér hétfőn is, de ez a cinizmus akkor is vérlázító. Nem azon fáradoznak, ha már mindenképpen segíteni akarnak, hogy a sürgősségi ellátást is magában foglaló egészségügyi rendszer egészének reformját kidolgozzák, hogy a sürgősségi osztályok túlterheltségét csökkentsék esetleg, hanem kampányolnak azért – igen, szándékosan eltúlzom, hátha úgy megérti az is, aki nem akarja -, hogy nézzük meg az interneten mi bajunk van, vegyünk vért magunktól, ha a szükség úgy hozza, és ne feszegessük a valós lehetőségek határait. Maradjunk otthon, igyunk sok folyadékot, mert az begyógyítja a sebeket, elmulasztja a vakbélgyulladást és tán még az agyvérzést is stabilizálja. Hát jó. Ha meg mégse jó, még mindig ott van az imádkozás, ahogy Balog tiszteletes javasolta. Hátha.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.