Október 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Már sem Rétvári krumplija, sem Bajkai tojásai nem segítenek

Bajkai István, Erzsébetváros fideszes alpolgármestere nagyon elemében van. A választásokhoz közeledve egyre inkább szükségét érzi a rászorulók megsegítésének, ugyanis előbb ingyen tojást, majd pár nappal ezelőtt ingyen tejet osztott ki. Őszinte, keresztényi szeretetből. Azonban aki azt gondolná, hogy az alpolgármester úr így próbálna meg szavazatokat vásárolni, az nagyot tévedne, ugyanis egy fideszes szóvivő, bizonyos Puskás Imre ennek pont az ellenkezőjéről tájékoztatta a nagyérdeműt:

Ez nem kifejezetten a választásokhoz kapcsolódó esemény, az elesettekre való odafigyelés jellemző máskor is, és különösen igaz ez a kormányra.

És mennyire igaza van ennek a jó embernek! A mi drága kormányunk odafigyel az elesettekre és ott segít, ahol csak tud. Krumpli? Tojás? Tej? Semmi gond, Bajkai István rögtön ott terem és kiosztja, amit ki kell osztani. Ugyan a mi pénzünkön vásárolta azt a tucat tojást és azt a liter tejet, de oda se neki, a szándék a fontos. Lássuk csak mennyire igaz az elesetteken való segítés a kormány részéről, lássuk csak mit tett a kormány azért, hogy a több ezer rászoruló életét megkönnyítse.

Rögtön 2011-ben megpróbálták betiltani a hajléktalanságot. Egy – a többi közt – Papcsák Ferenc, Rogán Antal és Németh Szilárd által jegyzett törvénymódosítási javaslatot nyújtottak be a parlamentnek, azonban azt később az alkotmánybíróság elmeszelte. Pedig csak segíteni akartak.

Az Orbán-kormány még a tavalyi évben, jóformán betiltotta a nem kormánypárti, vagy ahhoz közeli szervezetek ételosztását. Engedélyeket civil szervezetek szinte már nem is kapnak, ugyanis a kormány egyedüliként akar ételt osztani, kisajátítva magának a nagyfene jótékonykodást. Ha valaki esetleg próbálkozna, arra a törvény vasszigorral csap le, az ételosztást azonnal beszüntetve, majd egy azonnali hatósági vizsgálatot elrendelve. A kormány dönt arról, hogy ki oszthat ételt és ki nem.

Emlékszünk még a gödi Topház Speciális Otthonra és az ott történtekre? Az is egy egetverő iskolapéldája annak, mennyire is érdekli a kormányt az elesettek megsegítése. Az intézmény, mely több száz értelmi fogyatékos, mozgásában korlátozott, vagy halmozottan sérült gyermek és felnőtt gondozására kapott megbízást, borzasztó körülmények között látta el feladatát. Ráccsal lezárt szobákban, ágyhoz kötözve néztek szembe sorsukkal a világból csak annak szörnyűségeit megtapasztaló gyermekek és felnőttek. Balog Zoltán és minisztériuma tudott róla, mégsem tett semmit.

De ne feledjük el a Magyar Hospice Alapítvány esetét sem, amikor is az intézmény adományokért volt kénytelen könyörögni, mert anélkül kénytelenek lettek volna végleg bezárni. Egy tévériport hatására azonban civilek ezrei kezdték el  adományokkal segíteni az alapítványt, amire az Emmi már kénytelen volt reagálni. Azonban mielőtt jóváhagytak volna számukra egy nagyobb állami finanszírozást, az ügy kapcsán a következő véleményt fogalmazta meg Ónodi Szűcs Zoltán, egészségügyi államtitkár:

ha tetszik, ha nem, ki kell jönni abból a forrásból, ami adott az ellátók számára. Van, akinek ez sikerül, másnak nem.

És ne felejtsük 2012 januárjának első napját sem, amikortól a kormány megszüntette a rokkantsági nyugdíjakat, majd egy úgynevezett komplex minősítés kérését írta elő minden 1955 után született, korábban rokkantsági nyugdíjban részesülő számára. Kezdésként, aki megfeledkezett erről és nem kért komplex minősítést, attól azonnal elvették a rokkantsági ellátását. Aki pedig elment a vizsgálatra, az csak imádkozhatott azért, hogy egy bénulás, vagy egy amputált láb elegendő legyen a rokkanttá minősítéshez. Ha lehet ilyet mondani, nem mindenki volt szerencsés, voltak ugyanis olyanok, akiket amputált végtagjuk vagy épp szklerózis multiplex betegségük ellenére is átsoroltak. A bizottság véleménye alapján ugyanis ők rehabilitálhatóak. Emellett keresetkorlátozással, valamint a korábban ingyenes bérletek elvételével  sújtották a rászorulókat.

Közvetlenül ehhez kapcsolódóan még azokba is rúgtak egyet, akik otthon ápolják szüleiket, nagyszüleiket. 2015 márciusától ugyanis megszűnt a méltányossági ápolási díj, ami a valóságban annyit jelent, hogy aki otthon ápolja valamely családtagját, és alanyi juttatásra nem jogosult, az már nem kap egy forint támogatást sem, sőt az ápolással töltött évek sem számítanak majd bele a szolgálati időbe a nyugdíj meghatározásakor. Emellett persze egészségügyi szolgáltatási díjat is kell fizetniük, ami 7110 forint havonta. Ez az a tb-összeg, melyet a kórházi ellátásért fizetünk. Azért az ellátásért, ami jó esetben csak rühességgel, rosszabb esetben sajnos akár halállal végződhet.

A sort folytathatnám a végtelenségig, de az Orbán-kormány talán legnagyobb bűneként ne feledkezzünk meg arról sem, amit általában művelnek a hazai egészségügyi rendszerrel. Annál nagyobb embertelenséget ugyanis, mint hogy egy több millió ember ellátását szolgáló rendszert kormányzati szinten verjenek szét, talán keresve sem találnánk. Noha nap nap után érkeznek borzasztó hírek a magyar kórházak helyzetéről, azt a kormány vagy kapásból letagadja, vagy Gyurcsányra fogja. Pontosan tudják, hogy egy teljes rendszer omlik össze a szemünk előtt, mégsem tesznek semmit.

Az Orbán-kormány most, a jelenben tesz olyat, amit még évek, évtizedek múlva is nyögni fogunk. Olyan mély sebet ejtettek a magyar társadalmon, mely seb csak generációk alatt lesz képes újra összeforrni. A Fidesz kormányzását soha nem fogják feledni azok, akik éltek annak elnyomó évei alatt. Annak minden embertelenségével, rablásával és elnyomásával. Oda jutottunk az elmúlt pár évben, hogy már sem Rétvári krumplija, sem Bajkai tojásai nem segítenek. Az embertelenség és elnyomás korát éljük, ébredjünk már fel!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.