NEHAZUGGY

Sója Miklós, az igaz keresztény

Lázár Gergő | 2018. Január 23, Kedd | 12:08

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sója Miklós, egy görögkatolikus lelkész sikeresen véghezvitte Hodászon azt, amit a világon is nagyon kevesen tudtak megtenni: integrálta a helyi cigányokat. Olyan sikertörténet ez, mely ugyan nem ma történt, mégis érdemesnek gondolom felidézni, mire is volt képes akkor egyetlen ember. Egy ember, akinek Hodász lakói örökké hálásak lesznek.

Sója Miklós két évvel az első világháború kitörése előtt, 1912-ben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Timáron született. Már fiatalkorában – anyja mély vallásossága hatására – eldöntötte, hogy a papi hivatást választja. A nagykállói gimnázium legjobb tanulójaként a Pázmány Péter Tudományegyetem teológia karára jelentkezett, majd azt elvégezve, pár éves kitérő után, 1941-ben Hodászra helyezték. Ekkor még fogalma sem volt róla hova kerül, sem arról, hogy egy teljes falu életét fogja megváltoztatni örökre.

Hodász már a 40-es években is igen jelentős cigány lakossággal bírt, melynek jelei pontosan megmutatkoztak Sója érkezésekor. Már kihelyezése másnapján meglátogatta a falu „kolerás”-nak nevezett területét, ahol több száz cigány család élt földbe vájt vályog odúkban, vagy épp szemétből összetákolt kajibákban. Sója Miklós azonnal szembesült a valósággal, a nyomorral, mely sokként érte.

Belépéskor úgy éreztem magam, mintha Dantét én kísértem volna le a pokolba és szemléltem volna végig a legválogatottabb emberi szenvedéseket. Itt a pokol mélyén már elhatároztam, hogy mint pap nem azért fogok dolgozni, hogy a cigányokat először Istenhez vezessem, hanem hogy az emberekhez vezessem, az emberi társadalomba vezessem őket, emberi méltóságuk felismertetése révén. (Vasárnapi Újság)

Az atya ezt követően azonnal munkába kezdett. A cigánytelepre naponta kijárt kerékpárján, hogy megismerhesse az ott élőket. A gyermekeket az árok partján ülve kezdte el tanítani. Nem törődve a nyomorral és kosszal, nap nap után látogatta meg a cigánytelep lakóit. Azért, hogy még jobban megértse őket, megtanulta a nyelvüket, mely egy nagyon fontos kapcsot jelentett az atya és a falu cigány közössége között.

A hodászi cigányság nagy része – amely vallásos volt – a görögkatolikus egyház tagja volt, ám vallásukat nem gyakorolták. Sója atya hitoktatása azonban nagy hatással volt a cigány közösségre, mely felbátorodva arra kérlelte az atyát, hogy vigye el őket a nem messzi máriapócsi búcsúra. Az ott megéltek olyan mély benyomást tettek a cigányokra, hogy hazaérkezvén egyre nagyobb lett az igényük az atya tanításai iránt.

Sója Miklós felhasználva megszerzett cigány nyelvtudását, lefordította a nyelvükre a liturgiát, valamint több éneket is, ez pedig idővel egy templom megépítése iránti igényt eredményezte. Gyűjtésből, valamint eladott vályogtéglák árából megvették az egyik falusi házat, melyet aztán saját kezűleg alakítottak át kápolnává. Az akkori rendszer nem igazán szívlelte a vallásosságot és annak szimbólumait, így mivel a faluban amúgy is nagy volt az iskolázatlanság – egyfajta ötvözetként – templomiskolának nevezték ki az átalakított épületet.

Fotó: romatemplom.hu

Sója Miklós tudta, hogy a telep lakóinak elsősorban nem isten igéjére, hanem alapvető tudásra van szükségük. Így a kápolna falait nem csak szentképek, de az ábécé betűi és szorzótábla is díszítették. A gyermekeket és felnőtteket egyaránt írásra és olvasásra tanította. Kezükbe kést és villát adott, hogy egy tábla csokoládén gyakorolva megtanulják használni azokat. Sója atyának volt egy úgynevezett lábfüzete, amely neveket és cipőméreteket tartalmazott. Ha talált vagy kapott olyan lábbelit, mely passzolt valamelyik gyerek lábára, azt azonnal odaadta. Idővel a lakók megszerették az olvasást, így az atya saját kezűleg kezdte meg könyvek begyűjtését, hogy aztán az összegyűlt könyvekből egy könyvtárat alakítson ki.

A gyermekeket sportra ösztönözte, futball meccseket szervezett, színjátszó kört indított, ahol a gyerekek előadásokat tarthattak a falu lakóinak. Noha az akkori rendszer nem igazán kedvelte, a cigány közösség minden alkalommal szeretett papja mellé állt. Volt, hogy kapákat és kaszákat ragadtak, hogy Sója atya kiszabadítását követeljék. Noha nem mindenki szívlelte, mégis szinte mindenki elismerte alázatos munkáját, mely egy új esélyt adott a falu cigányságának.

1968-ban az akkori pápa, VI. Pál ezer dollárt adományozott a hodászi cigány kápolnának, mely összegből kibővítették és templommá alakították az egykori vályogépületet. Ezzel a hodászi lett a világ első cigány temploma. Azt ezt követő évek során az ország, sőt a világ is megismerte ennek a kis szabolcsi falunak a nevét és történetét. Negyven év alatt egy két részre szakadt falut sikerült egyesíteni.

Sója Miklós 1981-ben vonult vissza és adta át a stafétát és vele azt, amit addig felépített. Sója képes volt kihúzni a nyomorból az addig ott tengődő cigányságot. Iskoláztatta őket, megtanította őket mindarra, amire a korábbi rendszerek nem voltak képesek. Olyat hozott létre, ami visszavonulása után közel 40 évvel is létezik. Cigány és nem cigány jár együtt a templomi imákra. Cigány és nem cigány dolgozik együtt a helyi szeretetotthonban. Olyat vitt véghez, mely korábban szinte elképzelhetetlen lett volna. Elfogadottá és megbecsülté tette az addig kitaszított, a társadalom peremén élő cigányságot.

Kezdő hodászi napjaimban a Rühes-tóból meztelen, illetve nyálkaruhájú gyerekek merészkednek ki hozzám a partra. Negyven évvel később pedig a Rühes-tó partján épült kápolna ajtajában Csipkerózsikának öltözve, mint a tó csodás tündérei, tavirózsái, cigánylánykák kezükben csokrot, eszükben köszöntő verset szorongatva a püspökre, ENSZ képviselőkre várnak, verselnek, csokrokat adnak.

Forrás: Ceferino, Abcúg, Romatemplom

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!