NEHAZUGGY

Remélem, én vagyok a hülye

Tamás Róbert | 2018. Január 22, Hétfő | 14:19

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Emlékszem arra, amikor először felbukkant az LMP. Annyira friss volt, annyira más, mint a többi párt. Talán az volt bennük a szimpatikus, hogy nem is tűntek pártnak. Inkább valamiféle mozgalomnak, valami olyannak, amit emberek lelkesedése és akarata hívott életre. Kimentek az utcára, megszólították a járókelőket. Ez akkor nagyon szokatlan volt, a pártértekezletek, küldöttgyűlések, a fene tudja micsodák és a karót nyelt politikusok világában. Olyan emberi volt, úgy érezhette az átlagpolgár, hogy nem felülről beszélnek hozzá, hanem közülük valók. Értik a problémáikat és olyasmiket is felkarolnak, amiket más pártoknak eszébe sem jut. A természetvédelmet, a környezet megóvását, a megújuló energiát.

Aztán valahogy furák lettek a dolgok. Valahogy az LMP különutassága mindig a Fidesz malmára hajtotta a vizet. Nem így akarták ők (gondolom), de valamiért így sikerült. Újra és újra és újra. Amikor Schiffer András elkopott, akkor volt egy kis botladozás, majd jött Szél Bernadett. Lelkes fiatal nő, szenvedélyesen tud beszélni. Sok esetben akkora baromságokat, hogy az egészen elképesztő. Egyértelműen nem ért az energia szektorhoz. Sem. Nagyon jól hangzik a megújuló energia és minden jól hangzik, szükség is van rá, de egy ország biztonságos ellátása nem álmokból szövődik, hanem kőkemény tényekből. És ezeket a tényeket szakemberekkel kellene megvitatni, kiszámolni, végigvezetni, nem pedig nagyon szimpatikus, de nem feltétlenül megvalósítható álmokat kergetni.

Igazából az LMP nagy ígéretből elég gyorsan leküzdötte magát a szóra sem érdemes kategóriába. A parlamenti küszöbön botladozva jobbkor nem is jöhetett volna Rezsicsökkentő Németh Szilárd, majd a komplett Fidesz támadása. A legtöbben – én is – felkapták a fejüket arra a penetráns pofátlanságra, hogy Szél Bernadett, aki választott képviselő, a nemzetbiztonsági bizottság tagja, rendelkezik minden szükséges referenciával, Orbán Viktorral ellentétben átesett a nemzetbiztonsági átvilágításon, nem mehet be a bizottság ülésére. Iszonyú szemét dolog ez a pártállamtól.

Az csak járulékos haszon, hogy a szinte teljesen feledésbe merült, a bejutási küszöb környékén billegő pártra ismét felfigyelt a közvélemény, foglalkozott (pontosabban folyamatosan foglalkozik) velük a sajtó, ismét beszédtéma lett a párt. Sokakban – vagy inkább sokunkban – feléledt az ösztön, hogy megvédje a gyengébbet, a méltatlanul támadottat. Régen volt ugyan, de emlékeim szerint valami hasonló történt Horn Gyulával is, amikor autóbalesetet szenvedett. A mai napig meg vagyok arról győződve, hogy nem kis részben járult hozzá Horn 1994 májusi balesete az MSZP győzelméhez. Az baleset volt, egy szimpátiát kiváltó, sérült, de a feladatát betegen is ellátó, közben pedig esendő emberrel a középpontban.

MTI Fotó

Az én problémám az, hogy sehogy nem tudom racionális módon összerakni a történetet. Minden különösebb előjel nélkül a Fidesz beleszáll Szél Bernadettbe. Márpedig a Fidesz nem csinál semmit ok nélkül. Akkor sem, ha sokszor normális ésszel nehéz logikát találni a tetteikben, működő erkölcsi érzékkel szinte képtelenség elhinni a tényleges okokat. Az LMP semennyire nem veszélyes a Fidesz hatalmára, Szél Bernadett semennyire, egy pillanatig sem jelent veszélyt Orbán Viktorra. Mégis beleálltak ebbe a történetbe, naponta ismétlik, sajtótájékoztatót tartanak, mondják, mondják és mondják. Aki eddig nem hallott Szél Bernadettről, vagy nem érdekelte, mert komolytalannak tartotta, most az is érdeklődik, foglalkozik vele. A Fidesz gyakorlatilag átlökte az LMP-t a parlamenti küszöbön. Ha ez történt, van egy kérdés. Miért?

A másik érthetetlen és értelmezhetetlen darabja ennek a fikciós kirakójátéknak, Mellár Tamás esete. Mellár Pécsen indul független jelöltként az országgyűlési választáson. A közgazdászt nem kell bemutatni, országosan ismert emberről van szó. Az MSZP visszaléptette Mellár javára a pécsi jelöltjét, mégpedig Tóth Bertalant, aki négy évvel ezelőtt mindössze csak öt százalékkal maradt le a körzetben a fideszes Csizi Péter mögött és esélyesként indulhatott volna most is. De az MSZP úgy ítélte meg, hogy Mellár Tóth Bertalannál is esélyesebb és bizony nagyon fontos körzetenként kiszorítani a Fideszt, mert máshogy remény sincs sem a kormányváltásra, sem a jelenlegi kormánypárt túlhatalmának megtörésére.

Az LMP nem léptette vissza a teljesen esélytelen jelöltjét. Szél Bernadett kedvesen mosolyogva, határozottan a kamerába nézve, tagoltan hozta mindenki tudomására: az LMP jelöltje indul a választáson. Ők nem Mellár Tamással akarnak küzdeni, erre nincs is okuk, hanem a fideszes jelölt ellen indulnak. Ez hihetetlenül jól hangzik, csak éppen értelme nincs. De, az LMP jelöltje konkrétan Mellár Tamás ellen indul. A Fidesz malmára hajtja a vizet, adott esetben a Fidesz győzelmét segíti elő akkor, amikor gyengíti Mellár pozícióját úgy, hogy az ő jelöltjének a leghalványabb reménye sincs a győzelemre. Pont.

Egészen friss fejlemény a fideszes támadás főszereplőjének közleménye. Mennyi annak a valószínűsége, hogy a kormánypárt nem volt tisztában azzal, hogy kicsoda Dr. Janan Mirwais, hogy milyen szerepet játszott eddig a Fidesz környékén? Mennyire hihető az, hogy nem tudták már a támadás pillanatában, hogy nyilvánosságra fog mindez kerülni? Mirwais doktor – ha jól gondolom – támadhatatlan, a kormánypárt pedig begyűjtött egy orbitális pofont. Miért? Ennyire széthullott a rendszer, hogy azt sem tudják, mit csinálnak? Vagy úgy gondolták, hogy bátran beleállnak ebbe a pofonba, hiszen a hívek ettől még nem fognak elfordulni tőlük és bőven megéri az áldozatot?

Túl sok a különös véletlen, a józan ésszel nem magyarázható összefüggés. Nagyon remélem, hogy tévedek, rossz következtetéseket vonok le teljesen ártatlan egybeesésekből. Remélem, én vagyok a hülye. Már csak azért is remélem, mert látható módon a párt szimpatizánsai és aktivistái valóban és őszintén hisznek valamiben. Jó lenne, ha nem kellene csalódniuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!