Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Tényleg érdemes mindenkire egyformán figyelni, ebben a csodásan működő országban senki nem kerülhet hátrányba pusztán a testméretei alapján

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fényvisszaverő anyagból készített kis zászlókat helyezett ki Szentendrén három gyalogátkelőhöz a Magyar Kétfarkú Kutya Párt helyi akciócsoportja.

Pár nappal később jártam arra, még néztem is, mi a franc lehet – aztán az egyik zebránál egy hölgy mosolyogva kivett a tartóból egy zászlócskát, és kedvesen integetve vele az autósoknak, mosolyogva lejtett át az úttesten, a másik oldalon meg egy mozdulattal visszarakta az ottani tartóba: na, ekkor persze már leesett. Mondom, mekkora poén már, mellesleg mekkora ötlet – hazafelé azon gondolkodtam, megcsinálom Dunaújvárosban pár olcsó zseblámpával, igény, azt hiszem, lenne rá, a gyalogosok és az autósok részéről egyaránt. Aztán, már épp el is felejtettem az egészet, amikor két nappal később látom valamelyik híradóban (nem, nem a  „közmédiáéban”, abban ilyen butaságokkal nem tömik a derék adófizetők dúsan barázdált agyát, sokkal előrébb való mondjuk egy remek interjú, természetesen a menekültek széles tömegeinek legújabb rémtetteiről, a rettenthetetlen Bakondi tábornok úrral, akinek helyzetelemzései épp oly pazar élményt kínálnak, mint a nemzetközi helyzetet frappánsan összefoglaló, kiugróan széles körű ismereteket feltáró szóbeli felelete…), hogy a Magyar Közút illetékesei egy rendkívüli éjszakai műszak keretében leszerelték és biztonságos helyre szállították az összes kis tartót meg az összes kis zászlócskát.

Az is kiderült a kis riportból, hogy az MKKP helyi aktivistái tizenkétezer forintot áldoztak rá, hogy a város három legveszélyesebb gyalogátkelőhelyét kicsit biztonságosabbá tegyék – a maguk módján. Tizenkét rugót fizettek be: nem közpénzből, nem pártkasszából, de saját zsebből. Fura, tudom: majdhogynem érthetetlen. Zárójelben hadd mondjam még el, hogy a módszer nem csupán külföldön, de immár több magyar városban is meghonosodott az utóbbi időkben. És elképzelhető, hogy Szentendrén is maradhatott volna a zászlórendszer, csakhogy… elmaradt az egyeztetés. Az előzetes. Engedély nélkül helyezték tehát ki a tartókat és a zászlókat, márpedig… izé… na, szóval szóból ért az ember, így ez nem megyen. A kihelyezett tárgyak – ezt válaszolta a riport szerkesztőinek megkeresésére a Magyar Közút illetékese -, s hadd idézzem innen szó szerint, hogy igazán kijöhessen a szépség:

… zavarták a gyalogos átkelőhely jelzésképet, és a gyalogosok sem látszódnak így megfelelően a felállási ponton.

Ott, igen, a felállásin. Jó, egy kis múlt idő, egy kis jelen, egy kis különírjuk-egybeírjuk, jól van, ne legyünk parasztok. Érteni így is, nem? A lényeg úgy is csak az, hogy tényleg érdemes mindenkire egyformán figyelni, ebben a csodásan működő országban senki nem kerülhet hátrányba pusztán a testméretei alapján: merthogy mondjuk Nils Holgerssont, Pumuklit vagy az Egérkirályt tényleg simán kitakarja a zászló nyele, vagy a tízszer ötös tartó. Ja.

És azért hadd említsem már meg azt is, hogy egyetlen ember volt talpon a vidéken, egy bizonyos közlekedési szakértő, aki, úgy tűnik, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül is hajlandó volt piros betűs hülyét csinálni magából – ja, bocs, most látom, az Nemzeti Közlekedési Hatóság korábbi vezetőjéről van szó, így már minden oké, mindent értek, simán csak magát adta, ennyi. Mondom, amit mond:

Előfordulhat, hogy mondjuk százból kilencvenkilencszer nagyon jól működik egy ilyen kezdeményezésből megvalósított újszerű jelzésrendszer, azonban egy esetben, egy autós vagy egy gyalogos esetében az mást vált ki, és ilyenkor bizony megtörténhet a baj.

És valóban. Mondok egy ilyen mást kiváltó esetet: valaki a zászlóval a kezében átkelés közben elesik, a zászló nyele a szegycsont fölött a testébe fúródik, és átdöfi a szívét, puff. Vagy egy másikat: egy autós, aki történetesen sokat videójátékozik, egy pillanatra elfelejti, hogy nem a virtuális térben van, és az ugrik be neki, hogy a The Ultimate Cab Driver – Kill All Pedestrians 4. című játékban pont a kis zászlós gyalogok érik a legtöbb pontot. Kész, már vastagon meg is van a baj…

És órákig lehetne még folytatni, higgyétek el. Kilencvenkilenc eset – egy mástkiváltós eset… A lényeg, hogy nem szabad beavatkozni a „közlekedés jól szabályozott rendjébe”. A kétfarkúaknak természetesen, mint rendesen, ilyen semmiségektől már arcizmuk se rebben: megígérték, szépen felveszik a kapcsolatot a közútkezelővel, egyeztetnek, sőt, ha kell, elvégzik a szükséges tanfolyamokat, megszerzik a nélkülözhetetlen tudást a zászlók megfelelő kihelyezéséhez. Csak halkan jelzem: ha lesz rá mód, az az NKH-nál nem lesz nagyon olcsó mulatság…

Boda András

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.