December 18,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Az a baj az agyatlan, véresszájú nacionalizmussal, hogy egy ritka ocsmány kétélű fegyver

Vérlázító, elfogadhatatlan, aggasztó, döbbenetes, rendkívül szomorú, minősíthetetlen, Európához, az európai értékekhez és a 21. századhoz méltatlan stílus, az Európai Unióban és az európai politikában megengedhetetlen tónus, a 20. század legsötétebb, legbarbárabb időszakait idéző agresszivitás, náci retorika.

Ha jól sejtem, akkor kimerítően összefoglaltam a Fidesz-KDNP párt- és kormányszövetség – vagyis a Tőkés Lászlót Semjénnel, Szijjártóval és Lázárral is összekötő tengely – reakcióit arra a talán nem minden előzmény nélküli fejleményre, miszerint az egységes, szuverén, oszthatatlan román nemzetállam miniszterelnökének elgurult a gyógyszere, midőn akasztott székelyeket, és úgy általában akasztott embereket vizionált.

Mihai Tudose gyógyszereinek csütörtöki elgurulása annak nyomán következett be, hogy a nemzetpolitikai sakktáblán a Fidesz által nem kis mértékben irányított, ám a korábbi véres egymásnak feszülések után újra a megbékélés útjára lépett romániai magyar pártok – Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – vezetői egy asztalhoz ültek és írásba adták, hogy összehangolják autonómiatörekvéseiket. Ha jól sejtem, kaptak erre némi iránymutatást Budapestről is. Még nem csatolták el Erdélyt, még nem tépték ki Székelyföldet az ország közepéből, állításuk szerint valamiféle párbeszédet szeretnének a románokkal ebben az ügyben.

A magyar pártok eme közös nyilatkozatára Románia szociálliberális miniszterelnöke egy televíziós műsorban reagált:

… ha az a zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is.

Szeretném, ha nem is üvöltözve, de érthetően és koherensen kifejezni a véleményemet erről a kérdésről. Ha egy ország (ráadásul európai ország) miniszterelnöke egy, az illető ország bármely polgárával, vagy bármely közösségével kapcsolatban a lógni fognakjelentéstartalommal bíró, vagy a fizikai megsemmisítés bármely formájával való fenyegetőzésre hajazó kijelentést tesz, akkor az nem bocsánatos bűn, arra kár kifogásokat keresgélni. Hogy mondjuk két sorral feljebb nyugalomra intette az elszabadult indulatok gazdáit, és ő egyébként is ilyen hülyén szokta kifejezni magát.

Ezt úgy is értem, hogy a Fidesz-KDNP, akárcsak az érintettek minden eposzi jelzője és megállapítása nagyvonalakban helytálló, jogos, és vitán felül áll. Nem sokszor fogtok ilyet olvasni tőlem: azon ritka pillanatok egyike ez, amikor valamiben egyetértek a Fidesszel. Szerintem Mihai Tudose egy kártékony, nacionalista, primitív tahó.

Ebben, és csak ebben a kontextusban teljesen mindegy, hogy ki milyen megfontolásból/hátsó szándékkal repült rá a témára (sejtéseink persze vannak, sőt). Ez a téma kivételesen megkerülhetetlen, és ebben a kérdésben csak egyféle álláspont lehetséges. A mélységes undorral vegyes elítélésé. Akkor is, ha valaki úgynevezett nemzeti érzelmű és akkor is, ha liberális, (bár annál betegebb dolog kevés van, mint hogy egy liberális elveket valló ember ab ovo mifelénk nem lehet nemzeti érzelmű, de most ez is mindegy). Nem lehet kérdés, hogy az effajta kijelentéseket az ember pártszimpátiától, politikai hovatartozástól, cipőmérettől, vallástól, szexuális irányultságtól függetlenül elítéli. Az, hogy egy elvileg európai politikus/miniszterelnök egy kisebbség tagjaival szemben megengedhetőnek tartja az akasztást, az botrány és gyalázat. Ez van egyfelől.

A történet azóta ott tart, hogy Mihai Tudose köszöni szépen, jól van. Nem hatotta meg sem az, hogy bocsánatkérésre szólították, az még kevésbé, hogy némelyek a lemondását és a közéletből való távozását követelték. Azt nem is mondom, hogy a budapesti román nagykövet bekéretése is teljesen hatástalan maradt. Ellenkezőleg. A román külügyminisztérium közleményben tette világossá: Tudose kijelentésében semmi magyarellenesség nem volt.

A bukaresti külügyminisztérium szerint Mihai Tudose román kormányfő a Romániát egységes és oszthatatlan nemzetállamként meghatározó alkotmány betartásának szükségességére, a helyi és a központi hatóságok felelősségére hívta fel a figyelmet, de nyilatkozatának nem volt etnikai vonatkozása, és nem volt magyarellenes. (…) A román külügyminisztérium úgy véli: az autonómiaigény nem tesz jót az etnikai harmóniának, és nem segíti a kétoldalú román-magyar kapcsolatok fejlesztését. (MTI)

Másfelől. Egyáltalán nem az öncélú orbánozás, de a mielőbbi észhez térés okán ez is ide tartozik: itt van az eb elhantolva, kedves felhábordott felebarátaim a mindenkori nemzetállamban! Oly nagyon sajnálom, hogy nem értitek, és még jobban sajnálom, hogy muszáj erről itt és most szót ejtenem. Miután önkívületi állapotban szoktatok éljenezni, és öklöt rázni, amikor például Orbán Viktor (vagy bármelyik csatlósa) a szuverén, homogén magyar nemzetállam nagyszerűségét és megkerülhetetlen szükségszerűségét hirdeti, illetve arról ömleng, hogy szeretné, ha Magyarország megmaradna magyar országnak, ti meg egyáltalán nem értitek mi ezzel a baj, kénytelen vagyok. Nem következik egyik a másikból, egyszerűen a megértést szolgáló ténykérdés: ahogyan mimagyarok nemzetállamban gondolkodunk és évek óta teli tüdőből ordítjuk, hogy minket már csak a nemzetállami felsőbbrendűség menthet meg a birodalmi Európával szemben, a románok is így vannak ezzel. A különbség az, hogy én veletek ellentétben mindkettőt egyformán elítélem.

Meg azt is elítélem, hogy egy miniszterelnök az ország egyik felének a másik fele ellen irányuló fizikai agresszióját szó nélkül hagyja, nem határolódik el tőle, viszont egyenesen helyesli és bátorítja. Hogy közpénz-véleményformálók taknyot és vért vizionálnak és azon keseregnek, hogy emberek életben vannak ahelyett, hogy megdöglöttek volna. Az a baj az agyatlan véresszájú kirekesztéssel, illetve nacionalizmussal, hogy egy ritka ocsmány kétélű fegyver. És aki ezt a fegyvert politikai túlélése érdekében naponta fényesíti, annak megdöbbenése és diplomáciai toporzékolása súlytalanná és hiteltelenné válik, midőn a szuverén nemzetállami akasztás rossz oldalán találja magát. Aki szó szerint abból él és kovácsol magának politikai tőkét, hogy Európa ellen uszítja országa és a környező országok magyarságát, annak a szájából az európai értékekre való hivatkozás minimum nevetséges, még akkor is, ha történetesen igaza van.

Ez az eset szépen példázza, hogy miért tragédia, ha a környező nemzetállamok (most éppen Románia) magyar kisebbségének képviselői a fideszes konfliktuskereső, háborúban állás retorikájára épülő politizálás útjára léptek/lépnek és rendre figyelmen kívül hagyják, hogy az Orbán-kormány elinflált európai tekintélye a román nemzetállami törekvésekkel szembeni érdemi fellépésnek egyáltalán nem tesz jót. Nehezen felfogható – különös tekintettel az 1918-2018-as centenáriumi évre, amely egyébként is bűzlik az etnikai puskapor szagától – miért volt kézenfekvő a nemrég még egymás esküdt ellenségeiként futó romániai magyar pártoknak, a budapesti kormányzati nyomás hatására egymás kebelére borulni egy leginkább szimbolikusan szemfényvesztő (lehet székely zászlót lengetni, vagy nem lehet), de semennyire nem pragmatikus autonómiaharc oltárán.

De ha már így alakult: amikor most egyesek a náci retorikát hányják Tudose szemére úgy, hogy évek óta elmulasztják az Orbán-kormány szemére hányni a fasisztoid elemeket sem nélkülöző, különböző etnikumú, vallású csoportokat célzó határokon átívelő uszítást, sőt, helyeslik és támogatják azt, azoknak megrökönyödése sajnos nem mutat túl az ócska hisztériakeltésen. Nem hogy rendezni tudná a román-magyar együttélés viharvert múltját és jelenét.

Tény, hogy a románoknak (és itt nem az egyes emberre gondolok, hanem a mindenkori politikai elit szereplőire) soha nem kellett a szomszédba, azaz Orbánhoz járni tanácsadásra, hogyan kell ezt a véresszájú hergelést jól csinálni. Attól tartok viszont, hogy a román nacionalista szentenciákra nem válasz a Fidesz-féle hungarista keresztény fundamentalizmus. Ezek a sajnálatos jelenségek egymást táplálják és erősítik, de egyáltalán nem szolgálják a párbeszédet és a megbékélést. Kétségtelen, hogy a választási évre való különös tekintettel Orbán ebből is megpróbálja a legtöbbet kihozni, de remélem, hogy az érintettek tisztában vannak vele: a látványos ökölrázásból, izmozásból, színpadias megdöbbenésből, valamint a patetikus szemforgatásból nem lesz autonómia. Jobb híján sem. Az orbáni kirekesztés és háborúzás útja nem vezet sehova. Hacsak a szakadék nem opció, mert akkor hajrá!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.