NEHAZUGGY

A balliberális média legyilkolja a hősöket

Tamás Róbert | 2017. December 15, Péntek | 12:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szakmai kérdések helyett már személyeskedésről kezd szólni a Dózsa–Pruck-ügy. Ez a címe a PestiSrácok cikkének és kivételesen majdnem igazuk is van. Annyiban nincs, hogy nem csupán arról kezd szólni, hanem már régen arról szól. Személyeskedésről.

Most a cikkben Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója megható levelét teszik közzé, melyben a szerző Horváth Miklós történészt igyekszik a földbe taposni. Horváth volt az a szerencsés, aki elvihette a balhét a hihetetlenül gusztustalan plakát-ügyben. Tallai Gábor most nagyon kollegálisan gúnyolja volt kollégáját és védi minden idők legnagyszerűbb történész-zsenijét és legcsodálatosabb főnökasszonyát. A PestiSrácokkal vállvetve meg is találják minden bajok forrását: Horváth Miklós és a balliberális sajtó tehet mindenről. Pont.

Jó esetben egy egyszerű történészszakmai kérdés merült volna fel Pruck Pál családjának felbukkanásával, azonban a balliberális sajtó a teljes ’56-os emlékév ekézésére használta fel az ügyet. (PestiSrácok)

Tudjuk, hogy Pruck Pál többszörösen büntetett köztörvényes bűnöző volt, akit a Kádár-rendszer legelvetemültebb propagandistái (köztük Szabó László, a Népszabadság újságírója és a Kékfény műsorvezetője) visszatérően szerepeltettek a forradalom lejáratásának igazolására (…)

Szégyenteljesnek tartom, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot a közösség egészétől elvenni, azt kisajátítani akaró szűk és jól behatárolható csoport 2016-ban is az MSZMP szellemiségét idéző gátlástalansággal igyekszik megfélemlíteni és hiteltelenné tenni nemzetünk legnagyobbjait! Különösen felháborítónak tartom, hogy a 168 óra című hetilap és annak online kiadása folyamatosan meggyalázza szabadságharcosaink fotóit. Nem elég a kegyeletsértés, amelyet a hetilap október 20-i címlapjával követett el, most egy igazolt szabadságharcost igyekeznek hiteltelenné tenni.

Az 1956-os Emlékbizottság többi tagjával együtt arra biztatjuk Dózsa Lászlót, hogy ne adja fel a küzdelmet, ahogy 1956-ban sem tette, amikor tizenéves kamaszként védte hazánkat!

Az 1956-os Emlékbizottság és a Terror Háza Múzeum ahogy eddig, úgy a jövőben is minden energiáját a forradalom és szabadságharc emlékének ápolására, az egyéni teljesítmények elismerésére, valamint a szabadság és nemzeti függetlenség ügyének képviseletére fordítja.

Van mire büszkének lennünk.

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

Budapest, 2016. november 3.

Schmidt Mária
kormánybiztos,
az 1956-os Emlékbizottság társelnöke

Forrás: (magyarforradalom1956.hu)

Tehát a balliberális sajtó ekézi az Orbán-Schmidt duó által kisajátított ’56-os emlékévet? Véletlenül sem ez a nagyszerű asszony szállt bele páros lábbal Pruck Pál lányába, majd a magyar közvéleménybe és amikor egyértelműen kiderült, hogy nem védhető tovább Dózsa László neve azon a nyomorult plakáton, megpróbálta az egészet rákenni a munkatársára?

Nem fogom előbányászni az ebben az ügyben született Schmidt Mária írásokat és interjúkat, bárki megtalálja a neten. Röviden a történet: Pruck Pál lánya azt kérte, hogy cseréljék ki a plakáton a nevet, mert az a fotó az édesapjáról készült. Schmidt Mária ezen a ponton szabadult el. Az akkor már halott Pruck volt minden, köztörvényes bűnözőtől hazaáruló spicliig. Pruck lánya bocsánatkérést várt, még több mocskolódást kapott. Végül nem maradt más lehetősége, pert indított. És most a rohadék balliberális sajtó a bűnös. Világos.

Közben persze felpörgött a kormányellenes sajtógépezet, nem vacakoltak: Desmond Child szétcincált mégis sikeres szerzeménye után (De gustibus non est disputandum) egy hatvan éves fényképen szereplő kiskamasz beazonosítása kínálta az új frontvonalat. (részlet a PS cikkben megjelent Tallai Gábor levélből).

Értem. A kormányellenes sajtógépezet aljassága tehet arról, amiért Schmidt Mária – hogy megfeleljen Orbán Viktor óhajának, miszerint legyen az emlékév, vagy a dal, fene tudja már micsoda, szexi, trendi és fancy – éppen a magyarul sem tudó dalszerzőt kérte fel az emlékévhez méltó dal megalkotására, amiből egy rágógumiszerű, jellegtelen, ízetlen, giccses gagyi lett és ráadásul egy régi sportinduló újramelegített változatából készült. Hogy teljes legyen az öröm, olyan szerencsétlenül sikerült megírni és felénekelni a szöveget, hogy tízből tizenegy ember a halld szavunk helyett halszagút értett.

Schmidt Mária, ez a méltatlanul támadott nagyszerű asszony milliárdokat vert el a saját, erősen kétes ízlésvilága szerint összebarkácsolt emlékévre. Botránytól botrányig ünnepelte önmagát és a kormánypártot, páros lábbal szállt bele mindenkibe, aki meg mert szólalni a dúlás láttán, a mai napig nem lehet tudni, mi került a halszagú nótán ötven millióba, ha mindenki ingyen dolgozott benne (az egyéb pénzszórásokról nem beszélve), Pruck Pál lányának pereskednie kell apja emlékének bemocskolása ellen és jelen állás szerint minderről Horváth Miklós történész és a balliberális sajtó tehet.

Mindezt megírta az a PestiSrácok, amelyik súlyos tízmilliókat kaszált az emlékéven – kocsmafelújítástól emlékprogramokig – mint objektív, hiteles forrás. Tiszta szerencse, hogy ilyen is van, nem csak aljas balliberális média. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!