NEHAZUGGY

Gyere ki a sarokból, drága nyugdíjas

Tamás Róbert | 2017. December 10, Vasárnap | 10:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Orbán-kormány teljes erőből háborúzik. Miután valódi ellenség sajnos nincsen, kénytelenek csinálni maguknak. Kineveznek valakit ellenségnek (Soros, Brüsszel, liberálisok, migránsok, mikor ki) felsikoltanak, hogy juj, mumus és meghirdetik az aznapi ötvennyolcadik háborút. Biztosan jó buli, de sajnos egyrészt nem létező háborút megnyerni nem lehet, másrészt vannak nekünk valós problémáink, amikkel foglalkozni kellene a szájtépés helyett.

Itt vannak például a nyugdíjasok. Ők ugyanolyan kétlábúak, mint a fiatalok, csak régebben születtek. Ők azok, akik – jó esetben – elegendő gyakorlattal, élettapasztalattal, munkatapasztalattal rendelkeznek és egy jókora hányaduk akar is, tud is dolgozni. Sőt, egy részük rá is kényszerül, akár akar, akár nem, mert nem tud megélni a nyugdíjából.

Úgy kezdődött a dolog, hogy az Orbán-kormány elhatározta, hogy márpedig csökkenteni fogja a munkanélküliséget. Ennek egy igen hatékony módja a nyugdíjaskorúak kirugdosása a munkaerőpiacról. Ők ugyanis a statisztikákban nem munkanélküliként, hanem nyugdíjasként fognak felbukkanni, a megüresedő helyeket pedig be lehet tölteni életerős fiatalokkal.

Hogy a szent cél teljesüljön, a munkáltatók mindenféle kedvezményt kaptak a munkaerőpiacra frissen belépők foglalkoztatásáért cserébe, a nyugdíjas korban lévő közalkalmazottak pedig választhattak, hogy megtartják a már megszerzett nyugdíjukat és ingyen dolgoznak, lemondanak a nyugdíjukról és fizetésért dolgoznak, vagy visszavonulnak szépen öregedni a sarokba, mert amúgy is ez a dolguk.

Alighogy teljesült ez a szép vállalás és már csak kizárólag huszonegy éves, szoláriumbarna fiatal lányok tudták árusítani az epret, vagy a dohánytermékeket és éjjeliőrnek is csak frissdiplomás, legalább két nyelven beszélő ifjakat vettek fel a munkáltatók, máris elkezdett dudálni a kormány, hogy hát most meg az van, hogy nagyon tiszteli ő a nyugdíjasokat, mert milyen szépek és okosak, de leginkább szükség van rájuk, jöjjenek már vissza dolgozni.

A rúgjuk be a sarokba a nyuggert, mert eleszi a fiatalok elől a munkahelyeket és a gyere vissza, drága nyugdíjas, mert nagyon szeretünk között az történt, hogy legalább félmillió fiatal úgy döntött, hogy szétnéz a nagyvilágban, máshol hogy mennek a dolgok. És mivel tetszett, amit láttak, ott is maradtak. Máshol.

Nem csak fiatalok mentek el, hanem középkorúak, de még nyugdíjas korúak is, hiszen valami ismeretlen okból ők is élni akarnak és ha már élnek, azt lehetőleg emberhez méltóan tennék. Mondjuk olyan országban, ahol nem ugat bele az állam lépten-nyomon az életükbe és abba sem, hogy a munkáltató éppen kit alkalmazzon.

Ezzel párhuzamosan az olcsó magyar munkaerőt előállító és a multiellenes szabadságharcáról híres Orbán-kormány folyamatosan vonzotta az országba a multikat – többnyire kevés hozzáadott értéket előállító összeszerelőüzemek formájában -, olyan kedvezményeket és támogatásokat biztosítva nekik, amilyenekről a magyar kis- és középvállalkozók álmodni sem mernének.

Ha egy magyar fiatal – vagy nem annyira fiatal – belerokkan, ha vállalkozást indít, képtelenség megélni például a mezőgazdaságból egy családnak, a külhoni magyar vállalkozóknak bőven jut pénz a magyar adófizetők zsebéből.

Tehát miután a remek magyar kormány sikeresen lerugdosta a pályáról a nyugdíjaskorú embereket, elüldözte a képzett, agilis munkavállalókat, ezzel párhuzamosan semmit nem tett a képzetlen munkaerő kiemeléséért, sőt, bebetonozta őket a közmunka kilátástalanságába, elértünk arra a szintre, hogy kevés a munkaerő. Annyira, hogy az már nem csupán a fejlődést, hanem a működést is komolyan akadályozza.

Ezért jelenleg az van, hogy a kormány ráeszmélt: ők nagyon tisztelik és szeretik a nyugdíjasokat. Tessék szépen visszajönni dolgozni, mert szükség van a tapasztalatukra, de főleg a munkaerejükre. Az ország, főleg a kormány számít rájuk. Kellenek. A nyugdíjasok szépek, okosak.

Ez addig így is marad, ameddig például sikerül majd kirángatni az országot az Unióból. Mert abban az esetben az ide települt multik fogják a kalapjukat, köszönik az eddig nekik juttatott kedvezményeket és támogatásokat és úgy elhúznak az országból, mint a szél. Nem elvi okokból – az üzlet az üzlet – hanem például azért, mert az uniós vámmentesség megszűntével nem éri meg nekik itt gyártatni a lökhárítót, ablaktörlőt, nyelesfésűt.

Akkor a nyugdíjasok megint feleslegessé válnak, mert csak elveszik a munkahelyeket a fiatalok elől. Tehát megint születik majd valami nagyszerű törvény, például bizonyos életkor felett már nem kapnak fizetést, esetleg nekik kell fizetniük, ha dolgozni akarnak.

A sarokba rugdosott nyugdíjasokra most éppen szükség van, ezért a kormány hízeleg nekik, ha nem lesz rájuk szükség, visszarúgja őket a sarokba. Holott normális országban megfelelő jogi környezetet teremt a kormány és a piac eldönti, kinek a munkaerejét, tapasztalatát, tudását fizeti meg. Életkortól függetlenül. Nálunk ezt mesterségesen manipulálja a kormány, mindig az érdekeinek megfelelően. Ha úgy alakul, gond nélkül ellehetetlenít, megaláz, földbe tipor, ha az a pillanatnyi érdeke, akkor hízeleg és csábít.

Csak remélni tudom, hogy az életkor nem azonos az elbutulással és az idősebb honfitársaink többsége pontosan látja, mi történik ebben az országban. Mert bizony rajtuk is múlik, hogy mit lehet megtenni egy társadalommal és meddig lehet azt megtenni. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!