December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Magyarország évszázadok óta a kudarcok országa

Adva van egy társadalom, amely minden megtermelt 10 forintjából 5 forintot leadózik. Majd a maradék 5 forintból, még kifizet 2,7 forintot áfa címén. Majd a maradék, 2,3 forintból, megvásárolja az egészségét, a gyereke oktatását, az orvost, ha beteg lesz mert különben megdöglik a várakozás közben. A maradék kis pénzből meg megél. Mondhatnánk az is, hogy olimpiai aranyérmes a túlélésben. De talán közelebb áll a valósághoz, hogy szimplán hülye. Hagyja, hogy kizsákmányolják, hogy olyanokért dolgozzon akik aztán még az országa maradék kis vagyonkáját is szétlopják. Eltűr, gyáva, megalkuvó, és tömegek még képesek ehhez tapsolni is, mert erős és büszke.

Amikor végignézed ezt a lassan 8 éve tartó ellenzéki semmit sem csinálást, már nem csodálkozol a ma történésein. Rezignáltan veszed tudomásul: ez van, pubi. Törvényszerű minden történés. A folyamatosan feldobott magas labdák önálló életre keltek. Ha végignézek ezen a 8 éven, csak azt látom, mennyi elszalasztott pillanat volt, amikor meg lehetett volna állítani ezt az egészet. Orbánnak nem lett volna több mint 4 éve. Ha van valódi ellenzéke. Legalább olyan tökös, mint ő volt ellenzékben. Csak hát valójában a mostani ellenzék nem ellenzék. Van, létezik mint tény. De mint ellenzék csupa nagy betűvel, nem létezik. Erőtlen, még mindig valami utat keres. 15 percben magyaráz egy egymondatos üzenetet. Itt valójában mindenki a túlélésre játszik. Egyetlen párt sem mer kilépni a biztonsági zónájából.

Orbánt már ott, akkor kellett volna megállítani, amikor alaptörvényezni kezdett. Ott, abban a semmit sem csinálós pillanatban ment el a hajó. Magyarország alaptörvényének nem lett volna szabad létrejönnie széles társadalmi támogatottság nélkül. De az ellenzék asszisztált hozzá. Erőtlenül nézte, hogy az Orbán-sereg egyedül megalkotja az alaptörvényt. Tudom, nem szavazták meg. De a sarkalatos törvényekről meg elkezdtek vitatkozni, próbálták ötletekkel farigcsálni azokat. Minden ezutáni történés már csak okozat.

Törvényszerű volt, hogy bekövetkezzen. Pedig ott, akkor még meg lehetett volna állítani az orbáni ámokfutást. Ma már mindenki csak fut a szekér után, és reménykedik. Reménykedik abban, hogy életben marad. Pitiáner túlélési politizálás. Kifogáskeresés. Már a cél kitűzése is hazugság. Leváltjuk Orbánt, mondják. 2018-ban ennek a kormánynak befellegzett mindenki meglássa, mondják. A valóságban csak a túlélés a tét. Mindenki a parlamenti jelenlét nevezetű műsorban akar részt venni. Ha kell, a másik hátán, ha kell, a másikon taposva.

Pedig az, hogy mit kellene csinálni, ott van a szemük előtt. Csak vakok a látáshoz. Még mindig azt hiszik, hogy egy nem demokratikus játékban lehet demokratikusan játszani. 8 éve ezt hiszik. Azzal áltatják magukat, hogy demokratikus eszközökkel le lehet váltani Orbánt és csapatát. Pedig a játékban csak egy szabály van. És azt Orbánék írták. Attól még nem kell feladnod a demokratikus értékeidet, ha egy nem demokratikus pályán minden nem demokratikus eszközt igénybe veszel a játék megnyerése érdekében. Persze csak akkor, ha nyerni akarsz. Mert ezen a pályán csak így lehet játszani és nyerni. Nem lehet becsületesen játszani egy nem becsületes játékban. Az eleve kudarcra van ítélve. Ahogy egy háborúban sem nyerhet az, aki lóháton kivont karddal akar tankok ellen menni, és szentül meg van győződve arról, hogy nyerhet. A nézők a csatatér szélén meg a fejüket fogják, mondván: ezek megőrültek. Aztán mennek és ciccentenek egy sert a popcorn mellé.

Ismerjük az eltelt 8 év történéseit. Azt is, hogy ezalatt a 8 év alatt a Parlamentnek nevezett intézményben egyetlen ellenzéki megmozdulás, beadvány, módosítás nem hozott eredményt. Mindent lesöpörtek az asztalról. Tehát kimondható: a parlamenti politizálás semmi eredményre nem vezetett ellenzéki szempontból. Jól látható viszont az erőből való kormányzati politizálás. Miután az ellenzék látványos balfaszkodásai révén 2014-ben ismét 2/3-hoz juttatta a Fideszt, beletörődtek a vereségbe és nyalogatták a sebeiket.

Ha annyira le akarják váltani a kormányt, és ezt szinte naponta mantrázzák, vajon miért vesznek részt egy olyan játékban, ami jól láthatóan egyoldalú, nem demokratikus, vagyis egyszerű színjáték az egész? Amely kizárólag arra jó, hogy mögé bújva a Fidesz tovább rombolja a demokrácia megmaradt tégláit. Szóval a kérdésem: miért legitimálja az ellenzék parlamenti részvételével a Fidesz ámokfutását? A 2014-es választási vereség után az egyetlen elfogadható lépés az lehetett volna, hogy kivonul a Parlamentből, és nem vesz részt annak munkájában, nem adja a nevét semmihez.

Ó, tudom, kiváló kifogásokat tudnak mondani a pártok erre a kérdésre. Csakhogy én úgy gondolom, és valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel, hogy egy Fideszre írt demokrácia nem demokrácia. Kezdve az alaptörvénytől, a választási törvénytől, a sajtó totális bekebelezéséig. Szinte minden 2/3-os törvény már a Fidesz képére van átírva. Minden eszköz a Fidesz kezében van, pénz paripa fegyver, tehát nem tudok elfogadható választ elfogadni erre az egészre.

Sőt, tovább megyek: már rég választási bojkottot kellett volna hirdetnie az ellenzéknek a 2018-as választásokra. Mert az teljesen világos – ha csak nem lesz földrengés és világvége -, itt ellenzéki győzelemről szó sem lehet 2018-ban. Viszont lesz újabb 4 éve a Fidesznek egy ellenzék által legitimált nem demokratikus választáson.

Mert ugye az is teljesen világos, hogy ha már a választásokra képtelenek egy zászló mögé felsorakozni az ellenzéki pártok, milyen őskáosz lenne itt, ha valami csoda folytán kormányozniuk is kellene. Azt a bohózatot azért csak nem kellene kipróbálni, mert akkor a Fidesz valóban 100 évig uralkodni fog. Mert azt elképzelni sem tudom, hogyan kormányozna egy vegyes felvágott úgy, hogy a Fidesz van ellenzékben. A választás másnapján már utcán lenne a CÖF-től kezdve a Fidelitason át az utolsó nyugger néniig a Fidesz tábor.

Ja, és ha valaki azzal jön, hogy a Fideszt demokratikus úton kell leváltani, akkor szólok: a bojkott is a demokrácia eszköze. Legalábbis innen nézve. Mert ugye minden csak nézőpont kérdése.

Az életben nincsenek véletlenek. A csillagok állása sem befolyásolja a dolgokat, mint ahogy a jósok jóslatai sem. Mindent az ok-okozat törvénye működtet. Isten se áll készen melletted minden percben, hogy helyetted döntsön, vagy megóvjon bármitől is. A bekövetkezett dolgokat sem fogja megoldani helyetted. Az ezekben való hittel csak a felelősséget rázod le magadról, miközben elbújsz félelmeid mögé. Ezek a dolgok csak arra jók, hogy lehessen valamire kenni, ami veled történik. Az élet ennél sokkal egyszerűbb. Minden történésnek megvan az oka, csak szem kell hozzá, hogy meglásd. Minden jelen történés oka a múltadban keresendő.

Ezt viszont a tömeg képtelen észrevenni, mert a Fidesz és a kormány üdvözült mosollyal tolják a mantrát napi 24 órában, hogy de hát most legalább nemzeti kormány van, hogy ők a népért vannak. Pedig dehogy. Folyamatosan szabadságharcot vívunk. Folyamatosan harcolunk, de ez a harc igazából önmagunk ellen zajlik.

Ha valami csoda folytán a kormány hazugságai helyett a valóságot nyomnák ezerrel a médiák, és azt, hogy ennek a valóságnak rövid időn belül mi lesz a következménye,  holnap reggel nem dolgozni mennének az emberek ebben az országban, hanem ki az utcára kapával-kaszával, és kormányt döntenének. Csak sajnos a valós helyzetet nem látják, a következményeket még kevésbé értik. Majd legfeljebb akkor, amikor már valóban a saját bőrükön érzik.

Magyarország évszázadok óta a kudarcok országa. De mindig kerestünk valakit, vagy valamit, akire/amire ráfoghattuk, hogy ez nem a mi hibánk. Pedig mindig is az volt. Hol a baloldal, hol a jobboldal volt a kudarc oka. Csak és kizárólag az aktuális politikai elitünk, és persze mi, a nép – aki a felhatalmazást adtuk hozzá – vagyunk felelősek tetteinkért.

Nem akarunk menekülteket, aláírást gyűjtünk szembemenve a közösségünkkel, az Unióval, ahová tartozunk, csak mert félünk egy pár ezres kvótától. Nem is csoda, hisz a magyar cigányságot 600 éve képtelenek vagyunk integrálni. Azt hazudva folyamatosan, és ezzel lerázva önmagunkról a felelősséget, hogy nem is akarnak integrálódni. Pedig dehogynem. Csak mi, akik többségben élünk itt, magyar fehérek, képtelenek vagyunk rá. Egyszerűbb a tettek helyett azt mondani, nem is akarnak, nem is lehet őket integrálni. Hát mi ez, ha nem egy nép kudarca? 600 éve előítéletekkel élünk velük szemben, miközben ők is magyar állampolgárok. Nem teszünk semmit 600 éve.

De beszélhetnénk a zsidóságunkról, akiket képesek voltunk gázkamrákba küldeni, mert ők is folyamatosan a bűnbak szerepét töltötték be a szemünkben. Kirekesztünk, csak mert képtelenek vagyunk európai módon befogadni. Inkább gyűlölünk, mert félünk. A félelmünk mögé bújunk, és azt hisszük, ezzel megússzuk cselekvés nélkül. De a cselekvés nélküliség most a jelenünk, és következménye lesz a jövőnk. Ha nem merünk csinálni semmit, nem is fog történni semmi. Tolvajok fogják tovább lopni az országot. A felzárkóztatásra kapott uniós pénzt, miközben a nép elvegetálhat a hazugságokkal tarkított jelenben. Jövő nélkül. Mert pont azt lopják el.

Az Unió pénzéből dagonyázunk, kínai hitelből építünk vasutat, orosz hitelből atomerőművet. Kínai juan-kötvényt bocsátunk ki hitelfedezetként. Csak most nem IMF-nek hívják ezeket. Hitel hitel hátán. Az oktatást kivéreztetjük, haldoklik. Lassan sereghajtók leszünk az oktatás színvonalát tekintve, ha már nem azok vagyunk. Idei felmérés még nincs róla. Az egészségügy is hasonló cipőben. 10 kórháznyi orvos hiányzik, amit hivatalosan be mernek vallani. És mennyi nővér? 4000 mérnök, és tízezerszámra a többi szakmából.

Folyamatosan nő az elvándorlás, minden fals és hazug statisztika ellenére lassan az 1 milliót rugdossa. Ezer szám megy el az országból orvos, nővér, szakmunkás, értelmiségi, mérnök. A puszta seggünkön eddig sem volt sok minden, amire büszkék lehettünk, és még annál kevesebb marad a jövőnkre. Önerőből képtelenek vagyunk bármit is csinálni a vegetáláson kívül, nem hogy fejlődni. A rezsicsökkentésekben bízunk, mert többet keresni sem akarunk. Mert ha akarnánk, akkor végre tennénk érte. De megelégszünk a minimálbérnél kevesebbel, a közmunkával, a létminimum alatti fizetésekkel.

A legszebb az lesz, amikor vissza kell majd fizetni ezeket a hiteleket a regnáló kormány jóvoltából szétvert jövőben. Amikor majd csak a közmunkások, a közszolgák, és a nyuggerek lesznek az országban, meg a szegény, tanulatlan emberek, akik nem tudnak elmenni. A kirekesztettek, a peremvidéken élők, meg persze ezen rétegek gyerekei, akik szüleik örökségét cipelik tovább. És lesznek persze az urak, a Döbrögik, a Mészárosok, Lázárok, Csányik. Akik büszkén néznek majd szét a népük felett, hogy ezt is megcsináltuk, miénk itt minden szerte e hazában.

A netadó ellen ki tudott menni a nép, összefogni és tüntetni, mert az a játéka ellen irányuló támadás volt. Pár száz forintos játék miatt százezer ember volt képes tüntetni. A folyamatosan amortizálódó jelen és jövő miatt viszont képtelen bármit is csinálni. Mert azért tenni kellene pontosan úgy, mint minden demokratikus országban, amelyben most sokkal jobban élnek az emberek, mint nálunk. És mi csak irigykedhetünk, hogy már a románok is ezerrel húznak el mellettünk. Ja, hogy ők dolgoznak érte keményen? Hogy ott naponta visznek el bilincsben korrupt embereket, kormányfőket és egyéb politikusokat? Na, igen, ott van főügyész, aki tesz is érte. Keményen megdolgoznak a jövőjükért, miközben mi csak nézünk, hogy lopja szét pártunk és kormányunk az országot és az ország jövőjét.

A jövőd nem egyszerűen csak úgy megtörténik. Te teremted meg magadnak a jelenben.

Czotter József

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.