NEHAZUGGY

A mennyezetről csöpög a víz a lavórba

Molnár Bálint | 2017. December 2, Szombat | 8:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szevasztok, jó reggelt kívánok, kezeiket csókolom, pacsi! Kitört a hétvége és a december is, mi sem rogytunk még össze, bár igény az volna rá, de a kertek alatt közelítő második születésnapunkat azért még megünnepeljük. Szerényen, ahogy fussa. Addig is van még pár nap, meg nem is azért vagyok itt, hogy saját magamról beszéljek. Hanem.

A HírTv mindig kiváló Célpont című műsora által aktuálisan feltárt ügyről beszélnék röviden. A műsor riporterei kiderítették, hogy is van ez a sztori a magyar állam csecsén lógó, megvásárolt állampolgárokkal. Bár a nagy ukrán nyugdíj- és szavazatbiznisz témakör (értsd: akár havi 300 ezres nyugdíj a magyar állampolgárságért és az azzal járó jogok gyakorlásáért cserébe) nem ismeretlen a közvélemény értő része előtt, új adalék lehet, hogy az elmúlt hat évben drasztikusan nőtt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az ukrán határ közeli apró falvak lélekszáma, ergo a szavazásra jogosultak száma is.

Beregsurányban, Botpaládon és Lónyán példának okáért megkétszereződött, Kispaládon megháromszorozódott a szavazásra jogosultak száma. A Célpontnak egy férfi arról mesélt, hozzá a kispaládi polgármester kérésére jelentettek be 120 ukránt, de egyik sem él ott, csak a levelekért, a nyugdíjakért, a segélyekért járnak át Magyarországra. A helyiek szerint a szavazásokon is aktívak, és képesek eldönteni egy helyi választást is. Nem mellékesen az országos átlagnyugdíj többszörösét kapják azok az ukránok, akik felveszik a magyar állampolgárságot. A környéken egyébiránt bevett szokás a simliskedés: Ukrajnában kisebb összegekért megveszik a magas jövedelmet igazoló papírokat, amelyekért Magyarországon kiemelten magas nyugdíjat lehet kapni. A magyar állam egy 1963-as, szovjet-magyar szociális egyezményre hivatkozva fizet jóval az átlag fölötti nyugdíjat azoknak, akik egyetlen percet sem dolgoztak, és egy fillért sem adóztak Magyarországon. Ehhez magyar lakcím is kell, amelyet már 40 ezer forintért kínálnak az interneten. Aki tegnap este elmulasztotta, ma 19.30-kor meggyőződhet a fentiek igazságtartalmáról.

Tudom, hogy természetesen erre is kitaláltak már valami körmönfont, csudálatos magyarázatot, hogy ez miért jó mindenki másnak, nem csak Orbán Viktornak és a Fidesznek. Tegnap óta viszont amikor a közpénzzel kapcsolatos hűtlenség, felelőtlenség és beleszarás esete felmerül, érdemes arra gondolni, hogy mit mondott a Budapest-Belgrád ezermilliárdos vasútvonalról, ami kínai hitelből épül: nem az a legfontosabb, hogy megtérüljön. Hát minden mással kapcsolatban is ezt az elméletet kell alkalmazni. Nekik tökmindegy, hogy a magyar adófizetőnek megtérül-e bármi is, amibe beleölik a pénzét. Hát ja, közkívánatra ilyen kormánya van az országnak.

Immár teljes pompájában látható, és leginkább hallható az RTL Klub által Simicska Lajossal készített interjú is, amiben a legokosabb kollégiumi szobatárs elmondta azt, amit már eddig is tudtunk. Annyi kiegészítéssel, hogy talán most először a saját felelősségéről is szó esik azzal összefüggésben, hogy Orbán maffiaállamot és diktatúrát épít. Minden másról pár napja mindent leírtam: nincs semmiféle atombomba Orbán ellen, és ha lenne is, Lajosunk nem szívesen lenne öngyilkos. A lényeg, hogy a 2018-as választást a Jobbik nyeri, Mészároslölö egy tehetségtelen senki, akárháy milliárdot is írnak a nevére. Az Orbánnal való szakítás a 2014-es választások megnyerése után következett be, amikor a tudatrepedt küldetéstudat felvázolta, mi következik: a média bedarálása, a független intézmények bedarálása, a reklámadó és külön az, hogy az RTL Klubot megveszi neki a Roszatom.

Amikor kijött a száján ez a mondat, amit én soha nem tudok megbocsátani – mert számomra ez a hazaárulás kategóriája, hogy megveszi azt nekem a Roszatom – nekem ez a hazaárulás, és én hazaárulásban nem veszek részt. Nekem ez volt az a pont, hogy azt mondtam, na állj, Lajos! Amikor szembe kell nézni azzal, hogy mit is csinálsz te? Én soha nem veszek részt hazaárulásban

– így Lajosunk, aki valóban nem egy Mészároslölö kaliber, lássuk be. Ám ahelyett, hogy meghatódnék ezen a vallomáson és vállaimra akarnám emelni ezt a derék jóembert, rábíznám inkább mindenkinek annak eldöntését, hogy ennek fényében hányadán akar állni Simicsikával.

Közben a dübörgő sikerpropaganda mögött a valóság kicsit másképp fest, erről ezt a cikket ajánlom elolvasásra, amiből kiderül: igaz, hogy a létminimum eltörlése miatt csökkent a szegények száma, az ország egynegyede kurva nagy bajban van. Továbbá hatalmas a különbség a leggazdagabb és a legszegényebb magyarok között: az ország legjobban élő tizedének havonta 305 ezer forintja van fejenként, a legszegényebb 10 százaléknak pedig havonta 28 ezer forintból kellene kijönnie valahogyan. Azt sem érdemes elhallgatni, hogy az egyik legnagyobb szegénységi kockázat változatlanul a gyerekvállalás (és a válás, najó, a munkanélküliség is), a közmunka pedig egyáltalán nem segíti át a szakadékon azt, aki romának született. Igaz, mást se nagyon. A főváros és a vidék között tátongó irgalmatlan szakadékról pedig szintén nem sok jót lehet elmondani.

A senkit nem érdeklő egészségügy állapotáról szóló álhírek szerint – ez szintén azt igazolja, hogy már minden annyira flottul megy ebben az országban, hogy csak Soros legyőzése maradt hátra – omlik a vakolat, lavórba csöpög a víz a mennyezetről a nőgyógyászati osztály műtője mellett, azaz veszélyes, de legalább használhatatlan is a helyiség. Nem baj, majd nemsokára érkeznek a milliárdok, amiket Balog megígért, és különben is le kéne már szakadni az elvtársakról, nem várhatjuk el tőlük, hogy nyolc év alatt rendbe tegyék azt, amit amazok, a tudjukkik szétvertek. Na, ugye.

Végezetül pedig Szlovákia budapesti nagykövetéről szeretnék két szót szólni, egyben remélem Toporzékolásügyi Péter a helyén van, és intézkedik is azon nyomban. Rastislav Káčer ugyanis bivalyerős interjút adott a Visegrad Insight nevű angol lapnak, amelyben nem kíméli az illiberalizmust, a populizmust és az EU ellenességet. Sőt, kiállt az Unió menekültügyi rendszerének reformja mellett, hozzátéve, hogy amire biztosan semmi szükség, az a hisztériakeltés és az idegenellenesség. Azt is mondta, ha választania kellene a V4-ek és az EU között, egyértelműen az EU-t választaná. Az orosz befolyásolási kísérleteket veszélyesnek nevezte, az illiberális demokráciával kapcsolatban pedig leszögezte:

Nem hagyhatjuk, hogy azok öljék meg a demokráciát, akik azzal érvelnek, hogy nekünk csak más a nézőpontunk. Ezek nem más nézőpontok, hanem szélsőséges nézőpontok.

Nem tudom, mi lesz a nagykövet úr jövője Budapesten, de ez most feldobta a reggelemet, remélem ez így is marad. Búcsúzom a Forradalom nevű Vad Fruttik szerzeménnyel, ami – mármint a forradalom – érdeklődés hiányában ma is minden bizonnyal elmarad. Később jövünk vissza, csókpuszi!

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!