NEHAZUGGY

Nekünk már úgyis mindegy

H. Andrea | 2017. November 24, Péntek | 11:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Állítólag fekete péntek van, és ez egy elég fontos esemény ahhoz, hogy egyetlen szót se ejtsek róla, ellenben van itt két, egymástól teljesen független sajtóértesülés, amiről szót kell ejtenem. Egyikre sem érdemes, sőt tilos mérget venni, ám gondolatkísérletnek több mint kiváló. Az, hogy egyáltalán ezek a kérdések felmerülhetnek, önmagában is több, mint riasztó. Igaz, a kolléga (szevasz, Edgar!) elintézte a dolgot annyival, hogy nekünk már úgyis mindegy.

Hajlok rá, hogy a szerkesztőség bölcse valóban nem jár távol az igazságtól, úgyhogy íme, a napi politikai sci-fi:

A Fideszen belül több helyről is felröppent a pletyka, hogy ha 2018-ban is győz a párt, a választások után szétválaszthatják a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, Szijjártó Péter pedig a kormányból való távozásával kacérkodó Lázár Jánost válthatja a kancelláriaminiszteri poszton. (Index)

Matolcsy György újra nemzetgazdasági miniszter akar lenni Orbán Viktor kormányában, ha 2019 márciusában lejár a jegybankelnöki mandátuma. Ezért eléggé lobbizik is – mondta az atv.hu-nak két magas rangú kormányzati forrás is. Rogán Antal lenne a legesélyesebb az MNB elnöki posztjára, feltéve, ha szeretné.

Még egyszer hangsúlyozom: erről a két, valamikor a távoli jövőben esetleg, talán, bekövetkező stratégiai helycseréről nem tényként értekezünk, hanem elméleti szinten megpróbáljuk értelmezni azt, aminek befogadására az agyunk (najó, mások nevében nem beszélhetek, úgyhogy helyesen: az én agyam) nem igazán hajlik egyelőre.

Tehát a feladat az, hogy ebből az egyenletből kizárjuk az ismeretleneket, és képzeljük el: a Fidesz újra választást nyer (sajnos nem olyan nehéz elképzelni), Orbán Viktor alakít kormányt, Lázár János visszavonul Hódmezővásárhelyre kapálni, Matolcsy Rómeó unortodox közgazdasági fantasztának egy évvel később lejár a mandátuma és Varga Mihály közepes képességű könyvelő helyén folytatja, Szijjártó Péter toporzékolásügyi teremfocista meglátja a még magasabb polc nyújtotta kihívásban rejlő nagyszerű lehetőségeket, Rogán Bűnöző Antal pedig felfedezi magában a monetáris politika kivételes szakértőjét.

Najó, vegyük át még egyszer. Nincs itt semmiféle ismeretlen. Ezeknek az embereknek a sorsa együttesen és külön-külön is kizárólag attól függ, hogy Orbán Viktor mit akar. Tehát ha Orbán Viktor egyszermélyben jónak látja, akkor Szijjártóból simán lehet kancelláriaminiszter, Rogánból meg jegybankelnök. Ha Orbán Viktor egyszemélyben úgy akarja, akkor lesz belőlük, ha nem akarja úgy, akkor nem lesz. Hogy egyenként Lázár, Matolcsy, Szijjártó, vagy Rogán mit akar, az teljesen mindegy.

Jó. Ebben semmi különös nincs, ez mindig így volt, és mindig így lesz, ameddig a Fidesz 110%-os egyetértésben Orbánt a párt és a kormány élén óhajtja tartani. Márpedig ott akarja tartani, különben a kóceráj pillanatok alatt összeomlik, mint a kurvaélet. Az egyetlen halovány hírérték ebben az, hogy ezekről a minőségi hely- és szerepcserékről egyáltalán beszélnek, vagy csak pletykálnak, esetleg valóban komolyan gondolkodnak az állampártban. Hogy magasrangú és kevésbé magasrangú kormányzati források, fontos és kevésbé fontos politikusok részéről ezek teljesen legitim változások lehetnek az újabb négy éves felhatalmazást elnyert Fidesz számára.

Nos, első felindulásomban megrökönyödtem, de mostanra elmúlt, nincs ebben semmiféle hírérték. A döbbenet tárgya nem az, hogy esetleg miként cserélgetik egymás között a székeket az állampárt első vonalas káderei a kedves vezető parancsára, hanem az, hogy ezek az emberek egy európai országban, az elmúlt években nyújtott teljesítményük alapján még mindig atombiztosan és kirrobbanthatatlanul üldögélnek a jelenlegi pozícióikban.

Akár a fröcsögő toporzékolást karakán kiállásnak minősítő, diplomáciai értelemben könnyűsúlyú szájkaratistáról, akár a minden hájjal megkent, valamennyi párttársánál több intellektuális nyersanyaggal felruházott, ámde gátlástalanságban utolérhetetlen hódmezővásárhelyi kiskirályról, akár az elszabadult hajóágyúként harácsoló, a jegybankot saját magánvállalkozásaként üzemeltető szerelmes Gyuriról, akár a rongyrázásról, a hazudozásról, és a kenőpénzes zacskóktól a letelepedési kötvényes üzletig ívelő érdemi munkáról elhíresült korrupt főpropagandistáról van szó. Az, amit ezek az emberek egyenként műveltek és következmények nélkül megúsztak az elmúlt években, ~~hanyatló jogállamokban~~ önmagában elegendő bizonyíték lenne arra, hogy soha többé elő ne fordulhassanak a közpénzek környékén. Ehhez képest most arról megy a pletyi, hogy ki kinek a helyén folytatja a Fidesz egyszavas választási programja értelmében.

Nem lenne tökmindegy? Nem mindegy, hogy az egyesek, meg a kettesek konkrétan milyen poszton folytatják a nagyipari pusztítást? Nem mindegy, hogy Lázár helyett esetleg Szijjártó fogja hetente elmagyarázni, hogy a korrupció miért nem korrupció, a lopás miért nem lopás, Mészároslölö miért a nemzet kiemelkedően tehetséges büszkesége, Tállai meg az egyik legmenőbb honatya? Nem mindegy, hogy Matolcsy helyett Rogán okádja az arcunkba, hogy a közpénz miért nem közpénz, a jegybanknak pedig miért kutya kötelessége mások nyomorán nyerészkedni és festményeket, szőnyegeket összevásárolni a nemzet büszkeségére?

Szerintem tökmindegy. A Fidesz akárhány választást nyer meg zsinórban, ebből az emberanyagból tud, akar és kénytelen dolgozni. Ezek az emberek tartják a vállukon ezt a rezsimet, és a következőt is. Ők Orbán lojális katonái, akik nem kérdeznek, hanem utasításokat hajtanak végre, és erkölcsileg már vannak annyira mélyen, hogy azt sem kérdőjeleznék meg, ha a főnökük migráns gyerekek vérét inná minden reggel.

A két sajtóértesülésből levonható konzekvencia ennyi. Az emberanyag minősége adott, ebből dolgoznak és igen, folytatják. Ha a Fidesz körül lennének szakemberek (úgy, ahogy korábban voltak, csak időközben elpárologtak), akkor lenne értelme a megdöbbenésnek, és lehetne azt mondani: valós a veszélye annak, hogy szakemberek helyett szervilis dilettánsok kerülnek stratégiai pozíciókba. Szerencsére és sajnos erről szó nincs. Ugyanazok a szervilis, bármire kapható, erkölcstelen szájtépők várják, hogy újabb négy éves felhatalmazással a zsebükben folytassák, és lehetőleg be is fejezzék azt, amit nyolc év alatt nem sikerült. És lássuk be, van bőven mit befejezni: még van elkorrumpálható EU-s pénz, még van kinyírandó szabad sajtó, még van elfideszesítendő igazságszolgáltatás, és még mindig van talpalatnyi föld, ami még nem az övék. Ehhez képest teljesen irreleváns, hogy aktuálisan ki a jegybankelnök, vagy a kancelláriaminiszter.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!