NEHAZUGGY

Két korlátolt agyhalottazás között tisztázzunk egy idegesítő félreértést

Molnár Bálint | 2017. November 19, Vasárnap | 17:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mivel vasárnap van és kurvára nincs kedvem az állampárt Thaiföldtől Egyiptomig haknizó, közpénzt megint tök feleslegesen felemésztő arcainak hagymázas vadbaromságait kontextusba helyezni, beszéljünk valami értelmesebbről.

Tegnap mindenféle kommentár nélkül közöltünk egy nyílt levelet, amelynek szerzője elhatárolódott attól, ami a – politikai helyzetfelismerés okán – bőszen néppártosodó Jobbik elnökének részvételével a Spinoza Színházban történt a minap. Ahogy az várható volt, az ellentmondást nem tűrő hisztéria felbugyogott a levél alatt. Az érthetőség kedvéért iderakom:
komment

Akkor álljunk meg egy szóra, és két rövidlátó birkázás között tisztázzunk egy ordas félreértést! Én, sötét agyhalott, a magam korlátolt beidegzettségével (bármit is jelentsen) szeretném sokadszorra felhívni minden önérzetes, Orbán-fóbiás, a saját meggyőződésétől eltérő álláspontokat zsigeri mocskolódással fogadó és elintéző akármilyenpárti rajongó figyelmét arra, hogy ez itt nem egy, vagy több politikai párt ingyenes faliújságja és kampányfelülete, ahol az ellenzéki alakulatokat Jobbikostul simogatjuk, mert fújjOrbán, viszont amint kritikus véleményt nyilvánítunk/jelenítünk meg bárki másról, rohadjunk is meg.

Aki kizárólag a saját véleményét szeretné visszaigazolva látni itt, és zsigerből elutasítja a gondolkodással való kísérletezést, az rossz helyen jár. Arról, hogy valaki ráadásul képes azt is elhitetni magával, hogy egy párszázezres, olykor milliós nagyságrendű olvasottsággal bíró oldal tehet a rezsim soha véget nem érő regnálásáról, beszélni kell. Úgyhogy mondom, mi van.

Az van egyrészt, hogy Heller Ágnestől az internet népének leghangosabb megmondóemberéig – az oly nagyon áhított Orbántakarodj elméleti megvalósításának oltárán – mindenkinek joga van összebútoroztatni a Jobbikot a baloldallal és sőt, vicsorogva, érvek nélkül ki is lehet röhögni mindazokat, akik változatlanul újnáci pártnak tartják Vona alakulatát, és nem sikerült magukat meggyőzniük a szélsőjobbról a középre húzás kényszerével küzdő cukis(k)odással. Más szavakkal: mindenkinek szíve joga elfelejteni a múltat, leszarni, hogy ki mit mondott 5-10-20 évvel ezelőtt, és csak annak jelentőséget tulajdonítani, amit most mond.

Zárójel. E kifinomult logika alapján kézenfekvőnek tűnik, hogy a legharcosabb Orbán-fóbiás demokraták és nem demokraták a továbbiakban szíveskedjenek eltekinteni az egyélőisten legvadabb köpönyegforgatásaitól, amelyekkel tele van a semmit el nem felejtő internet minden bugyra. Tök fölösleges ezek után a miniszterelnök korábban tett kijelentéseit a szemére hányni, midőn azokat naponta leköpi, hát hiszen nem az a lényeg, hogy akkor mit mondott, hanem hogy most mit mond.

Másfelől miután én tiszteletben tartom azt, hogy a választópolgár vágyálmainak akkor is létjogosultsága van, ha azt semmilyen racionalitás nem támasztja alá, elvárom, hogy nekem ne kelljen a Jobbikkal potenciálisan összeboruló demokratikus oldal ilyetén kormányváltási szándékait még elméleti szinten se helyeselnem. Ez itt, ezen a felületen soha nem fog előfordulni.

Mert miközben sokak szerint Gyurcsány és a szocialisták nagyban tehetnek arról, hogy a nyakunkba szabadult a zsinórban kétszer kétharmados nemzeti rontás (és küszöbön a harmadik), azok a módszerek, amelyekkel a Fidesz – minden erkölcsi alapvetést és elvet meggyalázva – nyolcadik éve gyilkolja a közéletet és az ellenségnek címkézett politikai ellenfeleit, tökéletesen a Jobbik módszerei, amelyeket mindenen és mindenkin átgázolva hosszú éveken át ő maga alkalmazott és helyeselt a kurucinfó, mint életérzés jegyében.

Mindenkinek szíve joga demokrataként úgy érezni, hogy a zsidólistázó, cigányozó, a romáknak szögesdrót-táborokat követelő, harsányan homofób, holokauszt-emlékművet leköpő, holokauszt-tagadó, uniós zászlót égető, félkatonai szervezetek oldalán, önkényuralmi jelképek mögött masírozó, ám azóta vizslakölykökkel szelfiző Jobbikkal való taktikai szövetség (nevezze ki minek akarja, Heller például így nevezi) majd jól megdönti Orbán rendszerét. Mert ha mindenki mindenkivel összefog, sikerülni fog. Fenntartom a jogot arra, hogy nekem ebben ne kelljen részt vennem, ne kelljen ezzel egyetértenem, sőt, el is mondhassam, hogy liberális elveket valló emberként miért nem fogok még orrcsipesz használata mellett (by Mérő László) sem helyeselni egy effajta összeborulást.

Nem azért, mert nekem az az érdekem, hogy Orbán 20 év múlva is kormányozzon, hanem mert ez egy sehova nem vezető, orbitális faszság. És akkor is az lenne, ha a szavazókat úgy lehetne irányítani, ahogy azt Tamáska a Facebook előtt ülve elképzelte. (Nem, kurvára nem lehet, és az egyes pártok szavazóinak vélt arányát se nagyon érdemes összeadni, mert semmi nem következik belőle.) Amely akció sikerének egyedüli akadálya az, hogy én, sötét agyhalott ezzel nem értek egyet, ezzel szemben mindenkivel igen, aki a rasszizmust, antiszemitizmust, homofóbiát elfedni kívánó mázzal, és a Toroczkai Lászlókkal fémjelzett cukiskodó néppártosodással semmilyen közösséget nem tud vállalni. És annak dacára mondom ezt, hogy több ízben szót emeltem az ellen, amit Fidesz és annak gennyes revolvermédiája Vona Gáborral és pártjával művelt. Mondom, nem egyszer, sokszor.

A Novák Elődtől, azaz a vegytiszta ordas eszméktől látszólag megtisztított, ám a Toroczkai Migránsverő László alelnökségével nyomuló Jobbik számomra nem alternatíva. Egy olyan párt, amelyikben Toroczkai sikeres polgármester tapasztalataira (értsd: felfegyverzett slapajokkal vadászni háború elől menekülő nyomorultakra) szükség van, amelyik pillanatnyilag is ugyanolyan homofób, kirekesztő alapokról politizál, mint a Fidesz, amelyik jogokat vonna meg etnikai alapon bizonyos csoportokról, ahelyett, hogy azok felzárkóztatását, oktatását támogatná, az sem egyedül, sem bárkivel összefogva nem alternatívája a Fidesznek.

Ja, és akkor még mindig egy szót nem szóltunk arról, hogy és akkor mi van, ha a baloldal összefog a Jobbikkal? (Azt most felejtsük el, hogy erre semmilyen hivatalos szándék nem mutatkozik egyik oldalról sem, és remélhetőleg ez így is marad.) Nos, akkor mi lesz? Adjuk össze a számokat, mert az újabban közkedvelt tévhitek szerint össze lehet adni Gyurcsányt Vonával és Szél Bernadettel.

Akkor mi lesz, ha egy ilyen összetákolt, összegányolt koalíció akár fejhosszal is, de legyőzi a Fideszt? Hogy fog kinézni az a kormányzás másnaptól? Mi lesz a közös nevező? Esetleg arra is van valami tuti recept, hogy miként lehet hosszútávon, az előre kódolt időnap előtti bukás árnyékában a rendpárti kirekesztést összehozni a toleranciával?

Értem én, hogy már nem számítanak az elvek, értékek, ideológiák, mert Orbántakarodj, de nem lehetne inkább azon merengeni, hogy miként kellene szavazókat megnyerni a demokrácia hosszú távú (!) visszaállításának ügye mellett, mint azt mantrázni, hogy a Fidesszel egy tőről fakadó Jobbikkal miért muszáj mindenáron összefogni? Felőlem hajrá, de engem senki ne kérjen számon azért, mert a büdös életben nem fogom támogatni ezt a biztos sikerrel kecsegtető, fantasztikus ötletet.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!