Ez akkor sem menő, ha az Egyesült Államok jelenlegi elnökét Donald Trumpnak hívják

Fotó: Facebook/Orbán Viktor Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Ha volna akár egyetlen értelmes gondolatom a magyar labdarúgó válogatott Luxemburgban aratott legújabb diadalával kapcsolatban (szevasz, Juncker), biztosan leírnám. Fontolgattam legalábbis. Ha a magyar futballról egyáltalán még bármit érdemes lenne leírni. De nem érdemes. Egyetlen szót sem.

Arról ellenben inkább érdemes lehet, hogy miközben a gagyi, önmagát lázadónak becéző propagandamédia a minap jól megünnepelte a liberális könnyek világnapját, azaz Trump győzelmének pirosbetűs évfordulóját, egy, az amerikai külügyi tárca honlapján megjelent felhívás szerint az Egyesült Államok közel 200 millió forinttal támogatná a független magyar médiát. Esett már szó erről, de talán nem fölösleges újra szóba hozni.

Röviden (ITT hosszabban is lehet olvasni erről): az amerikai külügyben működő demokrácia és emberi jogok hivatala által meghirdetett pályázat célja az, hogy objektív hazai és nemzetközi információkhoz juttassa a magyar olvasókat. A projekt kimondottan a vidéki Magyarországra fókuszál, azaz a fővároson kívüli, úgynevezett tény alapú rádiók, híroldalak, lapok fejlesztését/létrehozását célozza. Az egyetlen nyertes 500-700 ezer dollárt, vagyis legfeljebb mintegy 187 millió forintot kaphat arra, hogy médiát építsen.

Mindenki nyugodjon le, még Szijjártó Péter is: az amerikaiak 2018 májusától megvalósított projekteket támogatnának, szóval a sorsdöntő parlamenti választást nem befolyásolja semmilyen értelemben az, hogy Mészáros, Vajna és a közpénzmédia agymosása mellett más típusú információk is elérnek a végekre.

Miután az amerikai ügyvivő (egyébiránt Magyarország olyannyira megkerülhetetlen partnere Ámerikának, hogy egy év is kevésnek bizonyult arra, hogy ügyvivő helyett nagykövetet akkreditáljanak ide) három hete pontosan diagnosztizálta a magyar médiaviszonyokat – a kormány szövetségesei fokozatosan átvették az ellenőrzést és a befolyást a médiapiac felett, a kormányzathoz köthető személyek felzabálták az utolsó független megyei lapokat -, és meg is kapta a magáét a toporzékolási tárcától, miszerint beavatkozott a belügyeinkbe, nem szívesen lennék most a Fidesz bármilyen rangú szekértolóinak helyében.

Azért így is eszembe jut a méltán elismert, aranytollú Bayer Zsolt, amint néhány tucat nyugdíjas rajongóval január derekán, télvíz idején, a vad mínuszokban eltemette a liberális Amerikát és szerelmet vallott Donald Trumpnak. Persze csak azután, hogy az extázisba esett nemzetvezető elsőként sietett gratulálni a politikailag korrekt világrend összeomlásához és az oly sok reményre okot adó választási győzelemhez.

Nos, eltelt egy év, azóta sok minden lefolyt a Dunán, viszont sem Putyin elvtárs ánuszrózsájának becézgetése, sem a CEU ellen indított egészpályás letámadás nem váltotta be a hozzájuk fűzött stratégiai reményeket: Trump változatlanul nem tudja, hol van Magyarország, leszarja, hogy a magyar kormány micsoda kritikátlan szerelemmel van iránta és még mindig nem terítette le a vörös szőnyeget Washingtonban Orbán Viktor kiváló futballista karikalábai elé.

A kérdés, ami pillanatnyilag jogosan felvetődik: milyen józan észt végérvényesen legyilkoló magyarázattal lehet majd az amerikai külügyminisztérium akcióját a Soros-terv részeként eladni? Mert ha ez nem sikerül, akkor minden bizonnyal hadat kell üzenni az Egyesült Államoknak. Harmadik lehetőség nincs. Ugyanis egy év alatt kiderült, hogy a Trump iránti szerelem önmagában nem eredményezte azt, hogy a liberális Amerika halála után megváltozott politikai széljárás más előjellel illetné a magyar kormány ténykedéseit, mint tették azt a rosszemlékű Goodfriendek és a demokrata adminisztráció eltévelyedett zsoldosai úgy általában. Akik beavatkoztak az életünkbe és lábbal tiporták a szuverenitásunkat.

Az a helyzet, hogy 200 millió forinttal nem lehet szembeszállni a 80 milliárdos propaganda gépezetével (és ebben ugye nincsenek benne Vajna és Mészáros csilliárdjai), de nyilván itt egy szimbolikus gesztusról van szó, amely túlmutat azon is, hogy a kivéreztett, napi egzisztenciális gondokkal küzdő médiaorgánumok számára ez a nevetséges összeg is az életben maradást biztosíthatná.

És mielőtt valaki leugatná a fejemet, hogy ugyanbiza milyen objektív, független médiáról hadoválok, hát hiszen az sehol a világon nem létezik, pláne Ámerika mit ugrál, és mégis mitől lesz ez függetlenebb, mint a Magyar Idők, vagy az Origo, érdemes megnyugodni (Szijjártónak is). Az egészen valószínű, hogy objektív média nem létezik, de hogy a kormány hírhamisító propagandájától független, a sajtó valódi szerepének ellátására képes/hajlandó, a hatalmat nem kiszolgáló, hanem számonkérő vidéki médiára talán soha nem volt ekkora szükség, mint most, azt az amerikai külügy szándékaitól függetlenül is beláthatná mindenki, aki képes a gondolkodásra.

Miközben egy állítólag demokratikusan megválasztott, szűken kétharmados hatalom olyan eszközökhöz nyúl, mint amilyenekhez a Fidesz-kormány (és igen, a Népszabadság beszántására, és ennek következményeire érdemes gondolni, hogy Vajnáról ne is beszéljünk), amikor az egyelőre betilthatatlan internetes portálokon kívül gyakorlatilag mindenhonnan a  pártirodában cenzúrázott egyenpropaganda ömlik, és az orosz álhírekre szakosodott kamufelületek a kormány asszisztálásával büntetlenül szedik áldozataikat a magyar nyilvánosságban, én a kormány helyében megfontolnám, hogy egy 187 millió forintos pályázaton felhördülve miként üzenek hadat az egyik legfontosabb szövetségesemnek. Akkor is, ha biztos lehetek abban, hogy a híveim önkritikátlanul követnek az elmebajban és elfelejtik, hogy Trumphoz való túltolt dörgölőzésemmel hogyan csináltam hülyét magamból.

Merthogy eddig körülbelül semmi nem jött be a legmagasabb világi helyhez és annak urához fűzött reményekből, és ha ez így megy tovább, Orbán Viktor saját jogon nem mostanában fog együtt fotózkodni Washingtonban a példaképével. Ami persze tökéletesen magánügy lenne, ha Magyarország papíron és mindenhogyan nem az Egyesült Államok, hanem Oroszország stratégiai szövetségese lenne. Akkor is, ha nem papíron ez a kérdés az utóbbi években nagyjából eldőlt.

Persze afelől semmi kétségem, hogy Szijjártó vörös fejjel bekéreti az atyaúristent is, és valahogyan csak ráhúzzák Sorosra az ügyet (egyelőre azért még várat magára a kirohanás), miközben – választóik szárított lepkék szintjén dagonyázó memóriáját és értelmi képességét meglovagolva – nem remélt munícióként próbálják a legtöbbet kihozni a dologból. Akkor is, ha aggodalomra nyilván semmi okuk, mert az eldőlt választás után pont tök mindegy, hogy lesz amerikai közpénzből finanszírozott nem fideszes médiaorgánum Magyarországon, vagy sem.

Az amerikaiak nem fognak beavatkozni a magyarországi választásokba, de a szimbolikus üzenet ettől még lesújtó: Putyin seggéből kilógva kinyírni a demokráciát és felzabálni a sajtót akkor sem menő, ha az Egyesült Államok jelenlegi elnökét Donald Trumpnak hívják.

adomany-1