Nyomtatnak már neki külön újságot?

(MTI/AP/Ronald Zak) (MTI/AP/Ronald Zak)

Semmilyen körülmények között nem javasolna miniszterelnöki vitát a választások előtt a Fidesz egyik prominense – tudta meg a Magyar Nemzet.

A prominens neve nem derül ki a cikkből, az viszont igen, hogy azért nem javasolja a vitát, mert Orbán Viktort senki meg sem közelítheti népszerűségben. Gyakorlatilag a Fidesznek nincs kihívója, senki nem méltó rá, hogy szóba álljon vele a miniszterek elnöke és amúgy sem érdeke a kormánypártnak az, hogy esetleg szakpolitikai kérdéseket kezdjen feszegetni a vitapartner.

Rendben, értem én ezt bizonyos szempontból. A kormánypárt politikusainak szempontjából. De választópolgárként nemhogy nem értem, hanem ki is kérem magamnak. A pártok nem egymásnak politizálnak, a politikusok nem egymás kedvéért vannak. Hanem – bár csak elméletileg – értünk, polgárokért. Nekik nem egymás felé kell bizonyítaniuk, hanem a társadalom irányába.

Ez persze csak az elmélet. Ugyanis az a társadalom, amely elfogadja, hogy a politika valami tőle független, távoli dolog, amihez neki kutya köze nincsen, ha elfogadja, hogy a politikusok valamiféle magasabbrendű lények, akik azt tehetnek, amit csak akarnak, akkor ez lesz a végeredmény.

Akkor akármelyik politikus elhajthatja az újságírót, amikor az kérdez akár szóban, akár írásban. Akkor a parlamentben a kormánypárt bármelyik közpénzből fizetett szolgálója válasz helyett mondhatja azt: ilyen kis szánalmas pártocska kérdéseire nem válaszolunk, az ellenzék felvetéseivel nem foglalkozunk és különben is, a másik párt vezetője szedi a szemöldökét, vagy Soros György utasításait teljesíti. De inkább egyszerre csinálja a kettőt.

Utoljára 2006-ban állt ki Orbán Viktor nyilvános vitára. Tehát azóta nem akadt méltó ellenfele. A Fidesznek dolgozó, az Orbán Viktort szolgáló, közpénzből fizetett megélhetési politikusok szempontjait értem, de nem fogadom el. És nem kellene elfogadnia a társadalomnak sem. A társadalom egyes tagjainak sem.

Szerintem alapvetően rossz szögből nézzük a dolgokat. A politikus nem az újságírót hajtja el, gúnyolja ki, dobatja ki, hanem mindannyiunkat. Minket, akiknek a nevében az újságíró kérdez. Olyankor a mi arcunkba röhög bele és nem érdemes túlságosan örülnie a fideszes tábornak sem, mert nem csak az ellenzékiek, hanem mindenki arcába beleröhögnek ilyenkor. Az övébe is.

Ha Orbán Viktor nyilvános vitát vállal egy másik párt vezetőjével, akkor ő azzal nem szívességet tesz. Nem leereszkedik, hanem teszi a dolgát. A dolga pedig az, hogy nekem, választópolgárnak bebizonyítsa: ő a jobb, neki vannak jobb tervei, meg tudja érvelni a döntéseit, képes cáfolni a kritikát. Ha kiáll vitázni, nekem, választópolgárnak bizonyítja be, hogy vitaképes, értelmes, méltó a szavazatomra, vagy ha arra nem is, a tiszteletemre.

De én például nem tudok olyan embert tisztelni, aki testőrök nélkül egy lépést sem mer tenni, akit hermetikusan el kell szigetelni a valóságtól és az emberektől – még a tulajdon támogatóitól is -, aki interjúnak nevezett prédikációkat tart a rádióban, de valódi interjút nem ad, aki a függöny mögött bujkál, aki egy értelmes választ nem képes adni a politikustársainak.

Bennem – mint választóban – felmerül ilyenkor a gyanú, hogy azért nem vitázik, azért nem ad interjút, mert teljesen szétcsúszott. A közvetlen környezete – akiknek a megélhetése Orbán Viktor személyétől függ – pontosan látja a bajt, látja, hogy egy kontrollálatlan szerepléskor kiderülhetne, hogy Orbán tökéletesen alkalmatlan az ország vezetésére mentálisan, ezért elzárják előle a valóságot, őt elzárják a valóság elől. Aztán jön valaki, egy névtelen prominens, aki gyönyörű érveket fabrikál a dologhoz.

Orbán Viktor (és kivétel nélkül minden politikus, aki az én adómból él) nem a másik politikusnak tartozik válasszal, érvekkel és számadással, hanem nekem tartozik ezzel. És mindenki másnak is, pártállástól függetlenül. Ezt kellene megérteni, hogy amikor két – öt, akárhány – politikus egymást köpködi, az a köpet kivétel nélkül mindig a polgárok arcán landol.

A Névtelen Prominenstől csak azt kérdezném: nyomtatnak már külön újságokat? Olyan egy példányosakat, amelyek kizárólag a vezér számára készülnek? Mert innen, kívülről, a fekete fóliával körbetekert porondon kívülről nagyon úgy fest a dolog.adomany-1