NEHAZUGGY

Elüldöztek, migránsokká lettünk

Lázár Gergő | 2017. November 3, Péntek | 20:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A választások rohamléptekkel közelednek, így a figyelem nem lanyhulhat. A Fidesz városról városra jár, hogy figyelmeztesse – nagy átlagban idős nézőközönségét – a Soros–terv veszélyeire, valamint a migráns hordák tömegeire. A rettegés pedig Esztergályhortvátitól, Őcsényen keresztül már egészen Kömlő temetőjéig elért. A közmunkások után most a temetőbe igyekvő gyászoló családokat nézték migránsoknak, ami – lássuk be – egy újabb mélypont.

Nem az első és talán nem is az utolsó az elmúlt pár hónapban. A falvak és városok lakói jobban félnek az általuk még soha korábban nem látott menekültektől, mint bármi mástól. Munkanélküliség? Kilátástalan jövő? Mind a múlté, helyét átvette a nemlétezőtől való rettegés. Ez ma Magyarország, a Kádárt visszasíró, álom és jövő nélküli kis közép-európai ország.

A politikusoknak mindez nem elég, nem tettek még elég kárt az országban, a cél még több rettegő falu és város. Mindenkiben tudatosítani, az ország legfontosabb, megoldásra váró problémája a menekültek megállítása. Lehetőleg több méter magas, helyenként elektromos árammal felszerelt, szögesdróttal díszített kerítéssel.

Simicskó István Donald Trump egyik könyvét ajánlotta a hallgatóság figyelmébe a karcagi rettegés fórumán, abból is kiemelve az elnök talán egyik legundorítóbb mondatát, miszerint:

A jó szomszédot a jó kerítés teszi.

Különösen gusztustalan ilyet hallani egy honvédelmi minisztertől. Ezek szerint Simicskó boldogan, fültől fülig érő mosollyal gondol vissza a vasfüggöny időszakára, amikor Kelet-Európát egy többezer kilométeres kerítés vágta el, szigetelte el a fejlett Nyugattól? Esetleg a Berlini fal csodás emlékeket idéz fel a drága miniszter úrban? Valóban egy kerítés, vagy fal az, ami példaként kell, hogy szolgáljon? Azzal amit a kormány ezeken a fórumnak nevezett, gyűlöletet szító találkozókon közöl a hallgatósággal, kerítéseket és falakat emel az ott lakók agyában. A rettegés és megfélemlítés módszerével kampányolva elérték, hogy megrémüljünk mindentől, ami idegen. Az ország lakosságának elég szép hányada húzna szíve szerint falat az ország határai mentén, ugyanis félnek az ismeretlentől.

Eltűntek a mindennapi problémák, már nem az a fontos, hogy van a munkahely vagy nincs, sem az, hogy tudunk-e ételt biztosítani a család asztalára minden hónapban. Többé nem ezek a legfontosabb problémák, helyüket átvette az idegenektől való rettegés. Az eddig soha nem látott, erőszakoló migránsoktól való félelem. Mindenhol őket vizionáljuk és azt, hogy az életünkre törve elveszik munkánkat, miközben azt már nem vesszük észre, ami az országban történik.

Megfeledkezünk arról, hogy gyermekeinket fosztják meg jövőjüktől. Elfelejtük azt, hogy a kilátástalanság elől százezrek menekültek külföldre, olyan fiatalok, akik az ország jövőjét jelentik. Ők nem rettegnek a menekültektől, mert személyesen is láttak már Pakisztánból, Irakból, vagy éppen Szíriából érkezőket. Sőt, ők is menekültek, ugyanis egy jobb élet reményében, egy az összeomlás szélén álló, sokak számára élhetetlen országot hagytak hátra. Ők nem a migránsoktól rettegnek, ők a kilátástalanságtól, a jövőnélküliségtől félnek. Attól, hogy egy szép napon az utcán találják magukat, munka és lakhatás nélkül. A falvak ás városok lakói, a saját honfitársaikat üldözték el. Nem idegenek voltak ők, mégis azzá váltak.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!