Vendégírás: Magyarország a lehetőségek hazája. Már persze, ha fideszes az ember

lab

Jenő vagyok, 47 éves. Van egy szép kis családom, Lujza, a feleségem és a három gyermek, Lujzi, Jenci és Enci. Sok minden voltam már, csak akasztott ember nem – pestiesen szólva. Élünk-éldegélünk, többnyire fizetéstől fizetésig… Őszintén…? Hát egyre szarabbul… már bocsánat, hogy ezt mondom… Én is, meg az asszony is, csak gimnáziumi érettségivel rendelkezünk. Idegen nyelvet nem beszélünk, ráadásul ott vannak a szüleink is, akiket támogatnunk kéne… Lujza anyja rokkantnyugdíjas, az apám cukorbeteg… Talán, ha mi is külföldre költöznénk… no de így hogyan???

Sehogy! És akkor tegnap, a kocsmában, a tizedik pohár kannás bor után az jutott az eszembe, hogy ugyan miért is ne lehetnék (én is) „fideszes?” No persze az sem annyira egyszerű, hiszen Dunát lehetne már rekeszteni velük. Tudom, hogy nem sok esélyem lenne „kósalajosi”, vagy „némethszilárdi” magasságokba emelkednem, de ki tudja… Érdeklődve tanulmányozom Bayer Zsolt munkásságát, aki korábban egy Kálmán Olgánál (sőt mindenki másnál) is korrektebb interjút  készített Bogdán Lászlóval. Érdekes, meglepő, és tanulságos (vagy mulatságos?), hogy ehhez képest miket tol manapság a pofánkba Bayer elvtárs! Nem semmi!

Na ja, de mindezek ismeretében még nem „jött volna a nagy felismerés”, mármint hogy ilyesmikre én is képes vagyok. De ugye legurítottam azt a 10 pohár bort és szembesültem annak a (no name) Aradszki András KDNP-s politikusnak az eszmefuttatásával Sorosról meg a sátánról… Amikor azt elolvastam, akkor határoztam el magamat! Arra gondoltam, hogy mivel anno népmeséken nevelkedtem fel, ilyeneket én is ki tudok találni, sőt még cifrábbakat is! A kommunikációs készségem kiváló, a fantáziám átlagon felüli, így semmi kétségem sincs afelől, hogy értékes tagja lehetek én is a NER-nek! De vajon képes vagyok-e a tükörbe nézni, ha közben eszement hazugságokat, egetverő baromságokat mantrázok?

Nos, a befizetetlen csekkekre, a családomra, a szüleinkre, meg arra gondolva, hogy Gézát, a kollégámat létszámcsökkenésre hivatkozva, 20 éves munkaviszony után, 54 évesen most rúgták ki, azt hiszem, hogy meg kell próbálnom. Írok néhány meglepő és izgalmas Orbánt és a Fideszt éltető, sorosozós, migránsozós beszédet, felfigyelnek rám, és például akár iskolaigazgató is lehetek. Van érettségim, az manapság már elég hozzá…

Sőt, ha szerencsém van, idővel még a Matolcsy rokonságába is bekerülhetek. Kapok egy külön irodát, íróasztalt, s ezért csak fel kell vennem havonta a fizetésemet. Igaz, nem annyit, mint amennyi a papíron lesz, de kit érdekel mindez, ha a mostani fizetésem tízszeresét megkapom. Igen! Semmi kétség! Be kell lépnem a Fideszbe! Magyarország a lehetőségek hazája… sokkal inkább, mint eddig bármikor is! Már persze, ha fideszes az ember. És akkor 10 év után végre elmehetünk újra nyaralni. És nem kell szégyenkeznünk tovább a 24 éves Zsigulink miatt. És járathatjuk majd egyetemre a gyermekeinket…

De mi van akkor, ha vége lesz ennek az Orbán-rendszernek? Mert ugye egyszer mindennek vége van… A nagy fejesek elmenekülnek majd valami egzotikus országba, mi meg magunkra maradunk. Nekik biztosan vannak már bankszámláik Svájcban, a Kajmán-szigeteken, meg ki tudja még, hogy hol. Az ő pénzüket nem tudják elkobozni, míg a mi adatainkat rögtön kiadná az OTP. De még az is lehet, hogy börtönbe kerülnék… Azt hiszem, mégsem annyira fontos az a nyaralás. Ha kibírtuk 10 évig, kibírjuk még 10-ig, vagy 20-ig is. A Zsiguli meg tulajdonképpen bírja még. A gyerekek meg…

Nem értem a fideszeseket. Ők nem gondolnak ebbe bele? Vagy csak én lennék ennyire gyáva…???

Emmerich Emmerichadomany-1