Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendégírás: Mindeközben néhány tucat erkölcsi hulla már 27 éve szopatja ezt az országot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected].

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Tárgy: Az áldozat

Szíves érdeklődését köszönve röviden válaszolok. Nem. Nincs. Hosszabban: nem járunk már borbélyhoz, mert nincs a faluban. Posta sincs, bolt se, kocsma se, és persze tanácsháza is minek volna, mikor nincs forradalmi helyzet, akkor nem kell forradalmi helyszín. Csak tanácstalan közmunkások vannak, azok meg nem mernek kiabálni. Képzelje, nekünk még stadion se jutott! A falu határát egy narancsvitéz kapta, a maradékot meg a papok. Az utóbbiakból több is van, mert mifelénk pogány népség lakik. Sok a dolog velünk. Nem győzik a hittérítést. Jól tette kend, hogy idegen földön maradt, mert legalább kendet nem abajgatják ezek a narancsos misszionáriusok a bárgyú prédikációikkal.

Hátha még azt tudnák, amit kend írt nekünk. Mi meg álmodni se mertük, hogy ilyesmi létezhet. Pedighát megtörtént, ha kend olvasta. A minta államférfi, a vitéz kormányzó úr őfőméltósága is így kezdte, emlékeztet kend. Először csak listázta a zsidó hitűeket, pedig azok az 1 % adónál jóval többet fizettek. (Most az adó 1%-ából még könnyebb visszaszámolni mennyi a jövedelem.) Hihetetlen miket nem tud kend; az uraknál a mohóság erősebb a barátságnál. Meghogy a Weisz Manfrédnél vendégeskedő náci tisztek a házigazdával kvaterkázva vették szemügyre és osztották el maguk között a házban található műkincseket, és ezek a német tisztek művelt úriemberek voltak, mondja kend. Nem ilyen lopós csürhe.

A módszer változatlan: hagyják, hogy tollasodjon a saját eszéből a kiszemelt, mondjuk a Simicska, vagy egy bizonyos hitvallású (most éppen látványosan a keresztényeket tömik, de ezeknek mindegy, mert a mohamedánoknak is dugdossák ám a közpénzt rendesen). Aztán, uccu neki, már viszik a motyót – a nem házi zsidókat suttyomban már kopasztják is -, és az ellopott vagyon morzsáiból jut vitézi föld/bank/trafik/kaszinó a hű szolgáknak. De ez minket nem érint. Tőlünk már nincs mit elvenni. Vagyonunk nincs, a múltunkat elhazudták, már rég a jövőnket lopják. A tudás alapú társadalomból rabszolgamunka-alapú társadalmat eszkábáltak. A gyerekeiket büntetésből küldik milliós tandíjakért külföldre tanulni, mert rosszalkodtak, és nem érdemlik meg, hogy ebben a virágzó migránsmentes övezetben dolgozzanak.

Hanem nagy selyma kend. Hiszi a piszi, hogy mikor kendék a nagyságos fejedelemmel Párizsban tanyáztak, akkoriban ott az a szóbeszéd járta, hogy kétféle módon sérthet meg egy férfi egy nőt. Ha csak a nőt látja benne, illetve ha nem veszi észre, mint nőt. Az utóbbi a bosszút kívánó nagyobb sértés, mondták. Ezt én nem tudom. De az jó, hogy megírta kend, mire van itt ez az álságos nagy szájtépés. Szóval annyi az egész, hogy egy nem híres néni elkottyantotta a sajtónak, hogy egy híres bácsinak húsz évvel ezelőtt nem puszilta meg a kukiját és ettől most a néni híres lett a bácsi meg erkölcsi hulla. Díványoznak itt nagy szemforgatva a felnőttek. Közben meg csak egy meg nem történt szexről van szó. Nagydolog! Ezen csámcsognak mikor a tévé naphosszat pirulás nélkül natúrban nyomja a szexet.

Én még először voltam elsős, amikor a strandon egy bácsi a kezével akarta megvizsgálni hogyan dobog a kis szívem, de a sasszemű nagyim résen volt, átment fúriába, és jó hangosan azt mondta a bácsinak, hogy előbb az anyukáján ismerkedjen a női test anatómiájával, mert amit fogdosni akart az a cicim lesz majd. De ez nem szex volt, hanem abúzus, ezért a vidám strandolók a nagyi visítására elkomorultak és úgy megverték a bácsit, hogy áldozatként került a strandorvosi ügyeletre.

Mivel ez a népnemzeti dívány konzultáció egyre terebélyesedik, – és folyvást bővül a tömegsír, mert gyarapodnak az áldozatok és a megvádolt elkövetőt is rögvest melléjük temetik – a tata egyre morcosabb. Szerelték apuval a keringető szivattyút, és hiába küldtek el szerszámért, meg csavarért, mindent hallottam ám! Ilyeneket morgott az apunak: „mintha a süllyedő hajó utasai ahelyett, hogy az életüket mentenék, azon vitatkoznának, hogy a macsó matróz alul volt vagy felül, amikor hancúrozott az egyik utas nagyságával”.

Tessék elképzelni még a szófukar apu is felkapta a vizet és kifakadt (méghozzá úgy, hogy ha a nagyi hallja, akkor biztosan szájon töröli a kisfiát, pedig a nagyi nem verekedős, csak engem félt a csúnya beszédtől. Feleslegesen. Ha tudná szegény miket hallok én az iskolában!); „ezen vetyengnek, arról meg szó se esik, hogy néhány tucat erkölcsi hulla már 27 éve szopatja ezt az országot!” Mire az én tatám csendesen megjegyezte: „na, látod, a magyarság az igazi áldozat, ezért maradt eddig az egyetlen marakodásmentes nemzeti ünnepünk a halottak napja.”

Hát így vagyunk mi. Ismét van egy jó alkalom a gyűlölködésre, az utálkozásra. Szerencséje kendnek, hogy ott van kend, ahol van. Ha még a jó egészsége is társul a kendet körülölelő békességhez, akkor kendet nem csak szeretjük, hanem irigyeljük is, különösen én: Mirtill

Bütyökfalva, 2017. október 28.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.