NEHAZUGGY

Akkor majd tényleg csak egymás enyves kezére számíthattok

Molnár Bálint | 2017. Október 31, Kedd | 10:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azért az mekkora poén már, hogy Orbán Viktor a kötelező parlamenti személyeskedés/gecizés előtt felavatta/átadta a saját (akarom mondani, Mészároslölö) gyárát, konkrétan izocukorüzemét Tiszapüspökiben. Mekkora nagy troll ez az ember!

Mekkora troll duma már, hogy Magyarország innentől kezdve mostmár teljes jogú résztvevőként száll be a világ kukoricaversenyébe, miután 2017. szeptember 30-án az Európai Unió cukorkvóta rendszere megszűnt.

Mekkora pofa kell ahhoz, hogy az ország gazdaságtörténetének aranykorához, a kiegyezés és az első világháború közötti időszakhoz hasonlítsa egy olyan ország jelen idejű fejlődési pályáját, amelyet az uniós források húznak, de a régióban bányászbéka segge alatt vegetál?

Mekkora elvetemült gazemberség kell ahhoz, hogy a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb élelmiszeripari beruházásaként emlegesse Mészároslölő és Kárpáti László Kall Ingredient Kft-jének eme megmozdulását arra való különös tekintettel, hogy a cég úgy kapott közel 100 százalékos támogatást egy hitelhez, hogy nem volt saját tőkéje és korábban nem végzett érdemi üzleti tevékenységet?

Mennyire nézheti hülyének a csávó ezt az országot, hogy Mészároslölő mancsának szorongatása előtt-után Magyarország újraiparosításánk mérföldköveként emlegesse eme izocukorüzemet úgy, hogy a cég – mielőtt 2017. júniusban Mészáros érdekeltségébe került volna – előbb 113 millió eurós (=35 milliárd forintos) hitelt, majd 9,2 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást kapott?

Mekkora trollok ezek itt mind, akik úgy beszélnek valami istentelenül nagy, semmihez nem hasonlítható, forradalmi pillanatról, hogy közben tudható: a hitelnyújtásról a toporzékolásügyi teremfocista minisztériumával, az állami tulajdonú Eximbankkal, és az azóta már szintén Lölőhöz köthető MKB Bankkal állapodtak meg?

Ahhoz mekkora arc kell, hogy ezek után még az Eximbank becslései alapján azt mondja egy miniszterelnök, hogy egy saját tőkével nem rendelkező, korábban üzleti tevékenységet nem folytató cég, amelyet kistafíroztak közpénzzel, majd 185 milliárd forinttal fogja növelni a GDP-t?

Mekkora önbizalom kell ahhoz, hogy a „gyárakat építő gazdaságpolitika”, az „erős nemzeti ipar nélkül mindig kiszolgáltatottak leszünk”, vagy a „Magyarország végre kezdi összeszedni magát” (még csak most?) retorikai atombombák ledobása után a kétszámjegyű IQ-val rendelkező, bárgyúságával fordítottan arányosan megmilliárdosodott mangalicaszerelővel való önfeledten felszabadult kvaterkázás után még ezt is kiposztolja Facebook-oldalára:

Ha baj van, akkor mindig csak magunkra számíthatunk.

Én ezt már tényleg nem hiszem el, pedig ráaludtam egyet, hogy hátha változik a helyzet. Nem hogy változott volna, hanem. Ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy ez az értelmes emberi kommunikációra képtelen, hebegő-habogó zseni, aki tavaly ilyenkor is már 35 milliárdos vagyonkával büszkélkedhetett, a mostani becslés szerint (Forbes) egy év alatt 105 milliárdra tornázta fel a tehetségét. Vagyis egy év alatt megháromszorozta a szajrét, cégbirodalma 121 céget számlál úgy, hogy ebből csak idén 82 vállalkozást gründolt.

Hát hogy a kurva életbe ne értene már a rohadt izocukor előállításhoz is, amikor a borászattól a turizmusig, a médiától az építőiparig mindenhez is ért? Hát hogyne örülnénk ennek a nemzeti ipartörténeti bravúrnak is, amikor már több mint 240 milliárdnyi közbeszerzést, 17 milliárd forint hazai és uniós támogatást lenyelt, amikor a felharácsolt lapjaiban és csatornáin 2,7 milliárdnyi állami hirdetés landolt, miközben az általa elnökölt felcsúti utánpótlásizénél pedig 2,9 milliárd tao-felajánlás talált gazdára?

Hogy a picsába ne lennénk biztosak abban, hogy az izocukor üzlete esetében is minden fillér közpénz jó helyre ment? Hát kit érdekel, kinek jut el az agyáig, ki gondolkodik el azon, hogy hány olyan tehetséges magyar vállalkozó van, aki nem Orbán strómanja, és akinek a pucér seggéhez, franc se tudja milyen tapasztalatához hozzávágnak 45 milliárdnyi hitelt (sok-sok vissza nem térítendő támogatással), ami aztán ennek az összegnek az ötszörösével járul hozzá a GDP-hez? Ezt mégis hogy lehet megint lenyomni az torkunkon?

Azt most hagyjuk is, hogy ki szerint mennyire kevés, vagy sok dolog ártalmasabb az egészségre a kukoricából kivont, cukrot helyettesítő, magas kalóriaértékkel rendelkező édesítőszarnál (a naptej káros hatásainak lebegtetése óta már semmiben nem lehetünk biztosak), hogy a kukoricaszirup fogyasztása és a különböző megbetegedések között létezik-e bármiféle korreláció, de hogyan lesz ebből az üzemből versenyképes piaci szereplő, amikor állítólag az iparágat kinyírták (ezen siránkozott a lopást ünneplő beszédében a fényességes is)? Honnan kerültek ide a gyártási technológiát ismerő szakemberek, akik majd a GDP mintegy fél százalékát állítják elő hirtelen és váratlanul?

Milyen aberrált fantazmagóriák ezek, micsoda perverz gyönyörűség? Hogy átadod a strómanod üzemét te, aki sosem voltál, sosem leszel vagyonos ember, és az államadósságot a csillagos égbe katapultáló állami Eximbank unortodox számításai alapján egy ekkora kibaszott nagy hazugsággal állsz elő? Nem vagyok agrárközgazdász, szerintem nem is kell annak lenni ahhoz, hogy világos legyen: a cukorkvóta megszűnése egyáltalán nem életbiztosítás, elég a tejkvóta tavalyi megszűnése okozta árzuhanást figyelembe venni. Hogy ez a nagyvonalú adófizetői forintokból dicső beruházás további hasonlóan bőkezű állami támogatások nélkül összeszarja magát, hogy szó nincs itt piaci viszonyok közötti nyereségről, arra nyugodtan mérget lehet venni.

Egy egész országra szégyen a szerencselovag Mészárost gyártulajdonos milliárdosként látni egy istenverte színpadon, ahol a közpénz hűtlen kezelését ünneplik. Ez itt nem a nemzeti tőkésosztály diadala, hanem feudális klientúraépítés gyászos szertartása. Korrupcióból, strómanok futtatásából nem épül nemzeti ipar, gazdaság. Pont ugyanúgy, ahogy a vizes vébé megrendezéséből sem fejlődött a turizmus, és ahogy az olimpia nyereségéből sem lehetett volna rendbetenni az egészségügyet.

Ez itt egy végtelenül aggasztó párhuzamos univerzum építésének rablómunkája, amelynek szerintem is csak egyetlen végkifejlete lehet: bajba fogtok kerülni, és akkor tényleg csak egymás enyves kezére számíthattok. Vagy arra sem.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!