Ez az Orbán-rendszer legnagyobb bűneinek szimbóluma

kalmanolgajobbik

Olvasom az arcomba ugró sárga alapon fekete betűkkel írott szöveget az egyik minőségi újságírásban élen járó portálon, hogy Kálmán Olga egy interjúban hosszan dicsérte a nagy munkabírású Jobbikot. Mielőtt jól felháborodtam volna, gondoltam egészségesebb, ha elolvasom az interjút teljes egészében és csak utólag szorul ökölbe a kezem.

Azon most lendüljünk túl elegánsan, hogy felfoghatatlan számomra, mi értelme van csúsztatni, félre- és belemagyarázni, olyasmiket adni az interjúalany szájába, amiket ő nem mondott (arra ott vannak a jól bejáratott kormányzati lincs- és propagandaoldalak), de ha már elolvastam az interjút, akkor beszéljünk egy kicsit erről.

Annál is inkább, hogy a maga idején (közel egy évvel ezelőtt), Kálmán Olga ATV-s pályafutásának utolsó felében, amikor bárki szembesülhetett azzal, hogyan szelídült csendes szemforgatássá valamikori őszinte felháborodása a hatalom politikusaival szemben, leírtam: azzal, hogy a csatorna önként (!) vállalta, felületet biztosít a kormány bilikék uszításának (fideszül: népszavazásra buzdító, társadalmi célú hirdetés), azzal, hogy két bilikék reklám között a megszólaltatott ellenzék hangján keresztül ráncolja a homlokát a bilikék reklámokba csomagolt hazugságok, a már akkor is hamis, torz, megvezető kérdések fölött, teljes mértékben hitelteleníti a csatorna arcait, a tartalmat, a megfogalmazott üzeneteket. És bizony mindezek alapján nem igazán tudom komolyan venni sem az arcokat, sem az üzeneteket. Kálmán Olgát beleértve.

Aztán kiderült, hogy Kálmán Olga távozik az ATV-től, és Simicska Lajos Hír TV-jénél folytatja pályafutását. Amit akkoriban a kormány revolvermédiája művelt vele (és néha azóta is eszükbe jut) a tényszerű hazugságokba csomagolt, bukottnak titulált műsorvezető személyeskedésekkel tarkított lejáratása terén, az pont olyan gusztustalan volt, mint minden hasonló megmozdulás, ami a gazdival szembenálló közéleti szereplőknek kijár ebben a virágzó demokráciában. Hát még ha az a szembenálló fél éppen az egykori országos cimbora, a pixisből kiesett Simicska Lajos, akivel kapcsolatban a Fidesz körüli alattvalók, szőcsövek és fegyverhordozók (na, persze élen a fényességes teliholddal) ma már úgy nyilatkoznak, mintha nem neki köszönhetően/vele közösen építették volna ki az együttharácsolás rendszerét, mintha már akkor is utálták volna, amikor egy csapatban játszottak.

Innen kiindulva valóban van egy semennyire sem diszkrét bája annak, hogy Kálmán Olga, aki állítása szerint az ATV bulvárosodása miatt (ezek szerint nem az elfideszesedés irányába tett lépések miatt) távozott a csatornától, a sajtószabadság, a szólásszabadság egyik utolsó fontos bástyájaként beszél a Hír TV-ről. Ezt így leírva látni teljesen megdöbbentő, leginkább azért, mert szoros értelemben véve, ez konkrétan így van. És legalább annyira megdöbbentő tudomásul venni, hogy pár év alatt milyen hihetetlen meghasonlásra kényszerített minket ez a rendszer. Hogy miközben néhány éve elképzelhetetlennek tartottuk, hogy a Hír TV gyalázatos Fidesz-agymosása elé leüljünk, ma ott készülnek a legminőségibb közéleti műsorok. Hogy az, ami egykor vállalhatatlan volt, az mára felértékelődött, mert nincs választási lehetőség. Ez az Orbán-rendszer legnagyobb bűneinek szimbóluma: hogy ma a Simicska Lajos üzleti érdekei okán pálfordult Hír TV valóban a sajtószabadság, a szólásszabadság egyik utolsó fontos bástyája, hogy vállalhatatlan figurákkal kell közösséget vállalni. Mert nincs más lehetőség.

És akkor nézzük, hogyan dicsérte hosszan Kálmán Olga a nagy munkabírású Jobbikot:

2014-ig a balliberális média többsége bojkott alá vette a Jobbikot, és azt mondta, hogy nem ad felületet egy szélsőséges pártnak. De nézzük meg a parlamenti eredményüket annak tükrében, hogy ilyen szűk felülete volt a pártnak! Így is lehet szavazókat gyűjteni: dolgozni kell. A Jobbik-eset az iskolapéldája annak, hogy ha egy párt járja a vidéket, ott van az emberek között, és megérti az emberek gondját – más kérdés, hogy ezt mire és hogyan használja ki –, akkor díjazzák a választók. Nem csak a tévéműsorokon keresztül lehet szavazókat gyűjteni. Ha valaki most úgy érzi, szűkek a médialehetőségei, akkor meg kell próbálni ugyanazt az utat járni, amit a Jobbik járt. 

Lehet, hogy én vagyok a fogalmatlan barom, de ritka nagy csúsztatásnak és manipulációnak érzem azt, hogy Kálmán Olga a Jobbik seggét nyalta volna. Ezt még úgy is meg tudom állapítani, hogy én vagyok az utolsó, aki elveim okán valaha is arra buzdítanék bárkit, hogy a Jobbikra szavazzon.

Aki nem hülye, aki nem áltatja magát, annak bizony látnia kell azt, amiről Kálmán Olga beszél (és bízom benne, hogy nem csak a pillanatnyi kontextusnak köszönhető ez a tisztánlátó ténymegállapítás, ha úgy tetszik, építő jellegű kritika a baloldal irányába): lassan nyolc év telt el a Fidesz 2010-es fülkeforradalma óta, és ugyanott tartunk, mint akkor, és mint négy éve. A magát demokratikusnak és ellenzékinek nevező térfélen, a mainstream média egyáltalán nem barátságtalan viszonyulása mellett sem sikerült összerakni egy, legalább a Jobbik támogatottságával bíró alakulatot. Ez a helyzet.

Meg az is, hogy a tudatos lentről építkezés aprómunkáját (azt most hagyjuk, hogy milyen ordas eszmék mentén) valóban csak a Jobbik nem spórolta meg az elmúlt években. A füstös pártirodákból, a mikrofonállványok mögött, a nyomj egy lájkot, ha szerinted is… típusú Facebook-mutatványokkal, felháborodott közleményekkel, folyamatos acsarkodással és műbalhékkal, pozíciók fölötti osztozkodással nem lehet választókat szerezni. És ott, ahol a baloldal romjaiban hever, ott a szélsőségek megerősödése nem a véletlen műve.

A Jobbikot egyáltalán nincs miért megdicsérni, de a Jobbik nem is Simicska Lajos támogató szárnyai alatt erősödött meg, hanem jóval azelőtt, amikor szintén a lentről építkezést választották óbégatás helyett. Azóta csak sakkoznak a jobbról előző Fidesz által középen hagyott űrbe szorult szavazók megszólításáért. És attól, hogy a Jobbikot az én olvasatomban csak az különbözteti meg a Fidesztől, hogy még nem volt hatalom a kezükben, a tényeket kénytelen vagyok tudomásul venni. A Fidesz mellett a vidéket már régóta kizárólag a Jobbik képes érdemben megszólítani a maga rendpárti, szélsőséges, helyenként vállalhatatlan nézeteivel és a maga Toroczkai Lászlóival.

El lehet tartani a kisujjakat, lehet fanyalogni, de ezzel a helyzettel sajnos képtelen bármit is kezdeni az európai, haladó nézeteket valló, balliberális elit. Ez pedig azért tragikus, mert bár pillanatnyilag a Fidesztől jobbra nincs senki, és mert bár a Jobbik pontosan tudja, hogy a legordasabb eszmékre vevő szavazókat a nagy testvér már beszippantotta, ezzel tehát kár kísérletezni mostanság, kétségem nincs afelől, hogy hatalmi pozícióba kerülve a Jobbik semmi mást nem fog nyújtani, mint ami lényegét és létjogosultságát mindig is adta.

Úgyhogy a Jobbik Kálmán Olga dicséretei nélkül is köszöni, jól van, és miközben a demokratikus ellenzék törpepártjai, a Fidesz váltópártjának számító, csökkenő népszerűségű MSZP-vel a soraiban azt próbálják eldönteni, hogy jobb külön, vagy együttesen megfutamodni az eső elől, a Fidesztől megcsömörlött szavazók jelentős része bizony hajlik rá, hogy azokra szavazzon, akiknek a legnagyobb esélyük van leváltani Orbánékát. Hogy ez hova vezet, és ezért ki (nem) fogja vállalni a felelősséget, arról jobb nem is beszélni. adomany-1