Gyógyerejű karkötőt, határkerítést, csodamatracot, varázsbogyót, Orbán Viktort

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Még a nap se kelt fel (e sorok írásakor), máris csordultig tele a kormány- és a nem kormánysajtó – Bayer Zsolttól Szily Lászlóig – is azzal, hogy hehe/a francba senki nem volt tegnap az ellenzéki tüntetésen, mekkora égés. Bezzeg Orbán Viktor lánglelkénél mennyien melegedtek. Az igaz hazafiak, a magyar munkásemberek. Ezért már biztos, hogy Orbán Viktor örök időkre óvhatja és gazdagíthatja az országot (mármint a családját), senki, soha nem fogja tudni leváltani. Mindenki nyugodjon meg, elmarad a forradalom, mert egy kis eső is képes volt távol tartani az ellenzéket a tüntetéstől.

Néhány alapvető tévedés azért előfordul ebben a gúnyos-ironikus röhögéshalmazban. Túl azon, hogy a kormánypárt egyszemélyi vezetőjét sem biztos, hogy túl nagy tömeg fogadja, ha nem szervezetten, buszokkal szállítják őket a helyszínre. Lényegében mindegy, hol mennyi ember gyűlt, vagy nem gyűlt össze. Amit érdemes átgondolni: Orbánt látni pontosan ugyanazok az emberek mentek el, akik elmennek a termékbemutatókra, mert színes prospektussal hívják őket, mert értük jön a busz, van ingyen rántott mócsing kihűlt krumplival és mert azt ígérik nekik a sima szavú csalók, hogy attól a méregdrága matractól, hátvakarótól, üveggyöngy-füzértől ismét fiatalok lesznek és örökké élnek.

A valóságban is úgy működik a kormánypárt, ahogy a termékbemutatós csalók. A könnyen becsapható réteget célozzák meg, pontosan tudják, hogy mivel lehet őket behálózni. Kitalálnak valamit, amitől retteghetnek, vagy megtalálják azt a témát, amitől maguktól is rettegnek. Az mindegy is, hogy ez a mumus az öregedés, a különféle szervi bajok, derékfájdalom, halál, vagy idegen hordák fenyegetése. A lényeg: rettegjen valamitől. Aztán ezt a rettegést tovább fokozzák, majd megoldást kínálnak rá. Gyógyerejű karkötőt, határkerítést, csodamatracot, varázsbogyót, Orbán Viktort. Valamit, ami csak náluk kapható, csak ők tudják adni. És akkor már mindegy, mi az ára, mennyire hatékony. Megfizetik, megveszik, hisznek benne és talán enyhül a fájdalom, a rettegés. Ha másért nem, azért, mert elhiszik, hogy használ a varázsszer.

A többi ember, aki inkább orvoshoz fordul és tudomásul veszi, hogy bizony az öregedés bizonyos tünetekkel jár, nem fog az ilyen termékbemutatók előtt demonstrálni, nem fekszik keresztben a busz előtt, hogy a hívők ne indulhassanak meghallgatni a hazug csaló előadását.

Nagyjából ez zajlik a politikában szerintem. Azzal a különbséggel, hogy ameddig az magánügy, hogy a másik mennyire hisz a hazugságokban és hány mágikus karkötőt, semmire nem való masszírozófotelt, varázslepedőt vásárol össze, az nem magánügy, ha ezt azoknak kell fizetniük, akik a realitás talaján maradtak.

Lehet jókat vigyorogni azon, hogy melyik ellenzéki párt felhívására hányan mentek, vagy hányan nem mentek el. Lehet ironizálni, szellemeskedni, bármit lehet. Semmin nem változtat. Legfeljebb bejön a megfelelő kattintásszám.

Azt gondolom, három kimenetele lehet ennek az őrületbe hajló rezsimnek. Az egyik, hogy a választáson ismét győz a Fidesz. Aztán megvárjuk, ameddig magától összeomlik (bármennyire hihetetlen, össze fog omlani), vagy a választás után jön rá a többség, hogy nagyon nagy a baj.

Ez megtörténhet a választás előtt is – mármint a megvilágosodás – spontán módon. Bármikor bármi kiválthatja. Erre nem igazán lehet készülni, főleg nem lehet megszervezni. Az ilyesmit nem szervezik és nem számítanak rá. A netadó elleni tüntetés sem volt előre látható, de például Nicolae Ceaușescu sem azért rendelte az erkélye alá a tömeget azon a decemberi napon, hogy ellene forduljanak. Mégis megtörtént, egyetlen perc alatt. Ezeket mindig utólag elemezve látják előre a szakértők.

A harmadik lehetőség, hogy valamiféle összefogás történik az ellenzéki pártok között és a választáson sikerül kormányt váltani. Most ez hihetetlennek tűnik, nem sok a valószínűsége, de hihetetlennek tűnt a Szovjetunió széthullása, a vasfüggöny lebontása, vagy Simicska Lajos kegyvesztése is. Mégis megtörtént. A pártok csak keretet adnak. Azt nekünk kell megtölteni tartalommal. Amilyenek vagyunk, olyanok a pártok. Mert belőlünk állnak, a mi akaratunk, vagy gyengeségünk mozgatja őket.

Meglátjuk, mi fog történni. Addig is, aki azt látja hasznosnak, az bátran humorizáljon, gúnyolódjon, dicsőítse a kormányt, szidja az ellenzéket, vagy próbálja meg rávenni az olvasóit az önálló gondolkodásra. Mi ebben az utóbbiban hiszünk akkor is, ha meglehetősen reménytelen aprómunkának tűnik. Aztán meglátjuk, hogyan dönt a társadalom. Mert a végső döntést ők fogják meghozni.adomany-1