Szeptember 26,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Európa legbiztonságosabb országa, aha. Meg a kétharmados nyomorúságé

Semmiképpen nem szeretnék beleokádni a nemzeti ünnepbe, amibe Schmidt Mária már előre megfontoltan belerondított és Szanyi Tibor ellenforradalmár sem hagyta alább, hogy biztosan legyen elég muníció a kommunikációs munícióban egyébként sem szűkölködő kormánypártnak. Igaz, a rendkívül nyomasztó fideszes ömlengések egyike sem fogja tudni überelni  – najó, a szent tudathasadás szónoklata bőven hátra van – Halász János államtitkárt, a Fridesz-frakció szóhurcolóját, aki az ünnepi Csabai Kolbászfesztiválon is sorosozós egyenkötényt öltött magára.

Oda se neki! Tehát szóval nem célom a gumicsontok között kapirgálni, úgyhogy beszéljünk valami tök másról, valami igazán unalmas és sehova nem vezető földhözragadtságról. Amin már felháborodni se igazán lehet, mert túlságosan is benne élünk. Túl közel van. Aki benne él, azt már régen maga alá gyűrte, akinek nincs közel, az meg leszarja azt, ami nem vele történik.

Néhány nappal ezelőtt olvastam, hogy valami Eurostat nevű sorosista ügynökség arról jelentetett meg adatokat, miszerint Európa legbiztonságosabb országában (höhö) mintegy két és fél millió magyart (ez jelentősen több, mint amennyien minden idők legsikeresebb nemzeti konzultációjának hazug álkérdéseit megválaszolták) fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség (a továbbiakban nevezzük nyomorúságnak).

Ez pontosan 2,9 százalékkal szarabb teljesítmény, mint az uniós átlag, és ami igen fontos – hogy értelmezni tudjuk, mekkora nagy gőzmozdonyai vagyunk mi az atombizt(onság)os közép-európai régiónak, ahol a kormányzati propaganda szerint a kerítés is kolbászból van – a V4-ek másik három tagja ezzel szemben az uniós átlagnál (23,4%) jobban teljesít. Csehországban a nyomorúság aránya mindössze 13,3, Szlovákiában 18,1, míg Lengyelországban  21,9%.

Az a minimum, hogy melldöngetésre nyilván semmi ok, de mi azt szeretjük, és gyakoroljuk is vadul. Nem mi, hanem a dakota bölcselkedések, a nyakig felkötött gatya, valamint a kötésig küzdelemben állás kormánya szokta sikertörténetnek és irigylésre méltó példának emlegetni azt, ami Magyarországon történik. Pedig amikor a félisten Magyarország egyedülálló gazdasági növekedésével házal, bizony ordasat hazudik.

Még akkor is, ha az Európai Unió nyolc tagországát a nyomorúság tekintetében valóban leköröztük (talán úgy helyesebb, hogy ők minket), de ha a 2008-as gazdasági válságot vesszük referenciának és nem feledkezünk meg az időközben kamionszámra beáramlott uniós forrásokról sem, akkor bizony siralmas a helyzet: 9 évvel ezelőtt ennél mindössze 250 ezerrel többen voltak érintettek a nyomorban. És azóta állítólag a teljes foglalkoztatottság és a nulla infláció országa lettünk, ahol köztudottan csak az nem dolgozik, aki nem akar, és ahol ha eltörlik a szegénységi küszöböt, akkor nincs is szegénység.

Namármost. Ennek fényében különösen figyelemre méltó, hogy a kormánykritikusnak aligha nevezhető Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államkutatási és Fejlesztési Intézetében készült elemzés, amely a jogászok gyülekezetének elmúlt egy évét vette górcső alá, arra a következtetésre jutott:

A  magyar lakosság 63 százaléka annyi tartalékot sem tud összekapirgálni magának, hogy egy hónapig fenn tudja tartani jelenlegi életszínvonalát, ha megszűnnek a rendszeres bevételei. Mindössze 1,2 százalék azok aránya, akik egy évnél hosszabb idő alatt sem roppannának össze (részletek ITT).

Ha a lakosság durva többségének maximális kiszolgáltatottságba taszítása, vagyis az volt a cél, hogy embertömegek egyik napról a másikra vegetáljanak, akkor a Fidesz megcáfolhatatlanul összehozta a kétharmadot. A nyomorúság kétharmadát, a reménytelenség kétharmadát, amely leginkább a munkanélkülieket (mert attól, hogy a propaganda szerint nincs munkanélküliség, bizony létezik), egyedülállókat és a gyermekeseket foglalja magába.

Mielőtt valamelyik mélykeresztény erkölcsi világítótorony (vagy egyszerre több) felvilágosítana, hogy bezzeg a libsik mennyit sivalkodtak a négymillió éhezőről, aki nincs is, pedig Harrach Péter is milyen jól megmondta, és milyen igaza volt neki, hogy az éhezés életforma és családi hagyomány, és milyen 4 millió, amikor ezt a 2,5 milliót is Brüsszelben hamisították, meg a nemzeti közszolgálati izére is rátette a kezét Soros, tisztázzuk az alapvetést: az, hogy valaki de facto nem éhezik, mert jelen bevételei mellett minden nap képes táplálkozni, nem jelenti azt, hogy nem fenyegeti a nyomorúság. Hogy nem sakkozik a sárga csekkekkel, hogy nem kell lemondania tartós fogyasztási cikkekről, vagy hogy akkor talál munkát, amikor akar.

Itt az a probléma, drága feleim a gyűlöletpropagandában, hogy amellett, hogy már most is sokan éheznek (mert ugye, a kormány ingyér eteti ugyan a rászoruló gyerekeket, de nyilván nem csak gyerekek éheznek), ez a riasztó 63% azt mutatja, hogy olyan szintű kiszolgáltatottságban él az ország nagy része, amit egy betegség (ne adj’ isten tartós betegség), egy váratlan kiadás, vagy egyszerűen néhány hónapnyi (egy hónapnyi!) bérkiesés a teljes reménytelenségbe taszíthat. Sokszor volt már szó róla, de a kormány sorosozó lemeze tartósan eltakarja a lényeget: akinek nélkülöznie kell, akinek a máról holnapra élés kihívást jelent, az nem fog politikai véleményt mondani, azt bedarálja a nyomor, annak az önérdekérvényesítés elérhetetlen messzeségbe kerül, az benyeli a mélyszegénység. Amit persze hivatalosan nem mérünk, tehát nem létezik.

Európa legbiztonságosabb országában, ahol a hazafias, pátosszal teljes, vagy éppen uszító szólamok emelik köbre a tájékozatlanságot és tudatlanságot, olyan szintű létbizonytalansághoz vezetett az elmúlt közel nyolc év nagyipari harácsolása és agyatlan társadalompolitikája (már ha lehet annak nevezni), ami megbénítja az önálló döntéseket. Miközben egy szűk réteg hatalmas megtakarításokon trónol, a büszke, alanyi jogon tiszteletet követelő, szuverén homogén ország nagy része el van adósodva. Vagy legalábbis a túlélésért teper.

Ahol pedig az ország kétharmadának nincs egyetlen hónapnyi tartaléka sem, az soha nem lesz biztonságos ország. Ott legfeljebb a szögesdróttal körbekerített nyomorúság érezheti magát biztonságban. És természetesen azok, akik papíron 700 ezres megtakarítással vígan sorosozva kizsigerelték a kétharmadot.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!