A söjtöri szaporítótelepről menekültek

Csutkarozi Menedéke/Facebook Csutkarozi Menedéke/Facebook

Eltelt már egy kis idő a söjtöri horrortanyáról mentett kutyusok életében. A mi életünkben is persze, de azt gondolom, nem egyformán múlik az idő. A sötét dobozokból a napfényre jutni, megismerni az emberi kéz simogatását, megtudni, hogy milyen az, amikor nem kell élet-halál harcot vívni egy falat ételért, egy korty vízért, drámai változás. Az előzmények – ha valaki lemaradt volna róla – itt találhatóak:

Beszámoló a pokol mélyéről

Ideje szétnézni, hol tart most a történet. A kutyusok még messze vannak az őket megillető gazdis élettől, hiszen még bűnjelek. Sok kis bizonyíték és ez addig így is marad, ameddig a hatóságok jogerősen el nem kobozzák a szerető gazditól és az őket gondozó menhelyek tulajdonába nem kerülnek. Ahány emberrel beszéltem a mentésben résztvevők közül, mindegyikben ott a félelem: mi lesz, ha a hatóságok úgy döntenek, hogy visszaadják a kutyusokat az eddigi rabtartójuknak? Mi lesz, ha esetleg a bíróság úgy dönt, hogy ez még belefér. Hiszen volt már számtalan példa arra, hogy az állatkínzót felmentették, esetleg csak felfüggesztett ejnye-bejnye lett a büntetés. És arra is volt már példa, hogy a bántalmazott állatot visszakapta a bántalmazó, mert az állatok a magyar jogrendben tárgyként, beárazható, forintban kifejezhető értéket képviselő dologként szerepelnek.

Én bízom benne, hogy ez ebben az esetben nem fordulhat elő. Ezek a kicsik már életük végéig szeretetben és biztonságban élhetnek. Családban, ahogy annak mindig is lennie kellett volna. De odáig hosszú még az út, csak az első lépéseknél tartanak. De nézzük, meddig jutottak el ilyen rövid idő alatt is.

A Csivava Fajtamentők sajnos elveszítettek egy kicsit. Ez talán még a szokottnál is fájdalmasabb, hiszen megfogadták, többé semmi rossz nem történhet a pokolból szabadultakkal.

A Tetovált Állatmentők gyűjtést szerveznek a mentésben részt vevő menhelyek számára (miközben maguk is súlyos gondokkal küzdenek, ahogy az összes mentőszervezet).

Rexék kifutót építettek a karanténban lévő kis mentetteknek, mert a többi kutyussal nem lehet összeengedni még őket:

Az Állat és Embernél is gőzerővel folyik a munka. Folynak az orvosi vizsgálatok és megkezdődik a rehabilitáció hosszú, költséges, nehéz és boldog időszaka.

Az Ebremény egyik kis védence:

Az Elizabeth Menedékében is szépülnek a kicsik.

A zalaegerszegi Bogáncs is munkában:

Csutkarozi kis menekültjei:

Vahurék is habos-babosra szépítették a soha nem simogatott, főleg soha nem fürdetett, fésült kis bundák gazdáit:

Remélhetőleg hamarosan arról számolhatunk be, hogy a kutyusok jogállása rendeződött, a szaporító pedig megkapta méltó jutalmát ezért a – sajnos távolról sem példa nélkül való – állatkínzásért.adomany-1