NEHAZUGGY

Hol marad a szív? Hol marad a küzdelem? Ez nulla

Lázár Gergő | 2017. Október 11, Szerda | 16:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magyar válogatott utolsó, tét nélküli meccsén kínkeservesen, de 1-0-ra legyőzte a rettegett feröeri válogatottat. Annak ellenére is sikerült ez a bravúr, hogy itt Andorra csapatával szemben, nem csak kőművesek és postások sorakoztak fel az ellenfél soraiban, Feröer csapatában ugyanis profik futballoznak.

A magyar csapatnak esélye így sem volt arra, hogy kijusson a világbajnokságra, 14 ponttal lemaradva a csoport harmadik helyét szerezte meg. Érthető módon a szurkolók felháborodtak, elegük lett abból, hogy a magyar válogatott szív nélkül lép pályára. Véleményt nyilvánítottak hát, amit a vezetőedző, Storck nem vett jó néven.

Nem szeretném részleteiben elemezni a meccset, inkább arról beszélnék, hogy a csapat hogyan érezte magát. Ma nem kapták meg azt a támogatást a szurkolóktól, amit máskor, ez elszomorította őket, de próbáltak mindent megtenni, megdicsértem őket a gólért.

Hogy micsoda, kedves Bernard Storck? A csapat igenis megkapta a támogatást, sok milliárd forint értékben, ami az államkasszából szivárog a magyar fociba. Olyan pénzek ezek, melyek mehetnének másra is, olyan dolgokra melyekre valóban szükség is lenne. Annak mi nagyon örülünk, hogy ön megdicsérte őket azért, mert egy tét nélküli mérkőzésen sikerült egy gólt beszenvedni az ellenfél hálójába. Mekkora siker is ez.

De ön nem azért kapja félmilliárd forintos fizetését, hogy megdicsérje a játékosait egy olyan eredményért, mely minimum elvárható volt. Nem várunk csodát, nem várjuk, hogy évek alatt egy világverő csapat épül ki, de abból már mindenkinek elege van, hogy a magyar csapat szív nélkül, unottan focizgat. Elsősorban nem az eredményekkel, hanem a hozzáállással van gond. Azzal, hogy nem látjuk azt, hogy a játékosok valóban mindent megtennének a győzelemért.

Az Európa-bajnokságon mutatott teljesítmény sokak szerint még Dárdai Pálnak köszönhető, ugyanis ő volt az, aki összerakta a csapatot, igazi kapitányként viselkedve. Távozása óta játékunk siralmas, ami még elfogadható is lehetne, ha ezt nem adómilliárdokból tennék. Ha nem a mi pénzünk menne rá arra, hogy lélek nélküli focival döntetlenek sorát harcolják ki. Senkit nem érdekelne a teljesítményük, ha egy klubcsapat színében adnának elő hasonlókat, a szponzorok pénzén. De itt nem erről van szó, így kedves Storck, a felháborodás jogos.

Fölösleges lenne belemenni személyeskedésekbe, Storck alig létező szakmai múltját felhánytorgatva, ugyanis a csapat sorsa nem csak tőle függ. A magyar válogatottnak ki kell érdemelnie a szurkolók szeretetét és megbecsülését. Nem gólok tucatjait várjuk el – noha nyilván jó lenne – hanem azt, hogy valóban egy nemzetet képviselve, magukból mindent kiadó focisták tucatjait lássuk a pályán. Nem a döntetlen, vagy egy esetleges vereség a szégyen, hanem az, ha azt lélek nélküli focival érték el. Az, hogy ha egy játékos azt mondja, hogy ő mindent kiadott magából, de nem sikerült, akkor az valóban hihető legyen.

Egy szerethető, harcos csapatot szeretnénk látni. Ennek viszont semmi köze nincs ahhoz, hogy kinek mennyi a fizetése, ez csupán felfogás kérdése. Majd ha csapatunk becsülettel és alázattal játszik újra, akkor újra el fog hangzani a szép volt fiúk. Addig is, ahelyett hogy a szurkolókat hibáztatná, kedves Storck, nézzen rá Izland válogatottjára és vegyen példát arról, mi is a hősies küzdelem, hogy mi is az igazi foci lényege.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!