Hétről-hétre egyre nyomasztóbb és reménytelenebb energiát pocsékolni a parlamenti közvetítések nyomon követésére. Leginkább azt méltatlan és majdhogynem megalázó végignézni, hogy az ellenzéki pártok még mindig valamiféle naivan elvarázsolt állapotban próbálnak úgy tenni, mintha bármi értelme volna azonnali kérdéseket feltenni a miniszterelnöknek. Aki hétről hétre egyre nagyobb, magabiztosságnak álcázott lesajnálással és unott cinizmusba csomagolt személyeskedések kíséretében törli bele … Bővebben: Akkor tényleg menjünk vissza Ázsiába, a gecibe